Hát, egy kicsit jobban megértem most, min mentél keresztül. Az az érdekes a történetedben, hogy ilyesmiken a kortársaim (40 éves vagyok) szoktak átmenni, évek együttélése, házasság, gyerekek, stb után, nem pedig egyetemisták. Valahogy azt gondolom, érzem, hogy ilyen fiatalon ennek nem így kéne mennie, kevesebb berögződés, téves ragaszkodás, félreértett-kihasznált lojalitás kéne, hogy befolyásolja egy fiatal érzelmeit.
Persze nem tudjuk megváltoztatni, akik vagyunk, van nekem is történetem, kicsit hasonló is ehhez, de csak kicsit. Talán érzelmileg érettebb vagy vagy igényed van rá, hogy az legyél, ezért viselt meg ennyire ez a sztori.

Azt megkérdezhetem, mi volt az a bizonyos probléma, vagy az már túl személyes?

Személyes eléggé ahhoz, hogy most ne írjam le.

Vele hosszú távra akartam tervezni, komolyan. Azért is volt ilyen rossz az egészet megélni.

Szerintem ezzel írtad le a kulcsszót: akartál tervezni. De hidd el, a legrosszabbat elkerülted: annál nem lehetett volna semmi sem nehezebb, minthogy valahogy mégis együtt maradtok, majd megjavul alapon, aztán diplomázás, házasság, gyerekek, aztán 35 évesen meg borul a bili... Az már sok szempontból bonyolult.

Ami ennyi idősen, ennyi idő után is látszik, hogy gond, az nem fog eltűnni, csak súlyosbodni. Sok példát láttam erre: szexmentes kapcsolat, de majd megoldódik - nem oldódott. Iszik a pasi, de majd megjavul - nem javult meg.

Éreztem, hogy nem haladunk egyről a kettőre évek alatt. Ha még elviseltem volna akkor együtt is maradunk. Tudom, hogy a fejlődésének és érésének jót tesz az, hogy nem lehet rám utalva többé. Vagy szépen megerősödik, vagy valami más szerencsés viszi a terheit helyette és Ő marad olyan, amilyen.

Most írnám ,hogy sajnálom, de lehet, hogy hosszú távon így lesz neked a jobb. Szokták mondani, hogy semmi sincs véletlen. Nem biztos, hogy az, amit akkor jónak értékelünk rózsaszín köddel a szemünk előtt az hosszú évek után ugyanolyan. Véleményem szerint az ilyen esetekben az ember gyengesége és gyenge pontjai megmutatkoznak. Valakinél féltékenység, valakinél pedig rendszeres düh, amit a párjára vetít ki. Az idő megoldja, mint mindent. Sok szerencsét.

Tudom hogy Neki is így a legjobb hosszú távon. Meg fog erősödni, önállósodik egy kicsit, a következő kapcsolata remélhetőleg már egészségesebb alapokon nyugszik majd.

Most furcsa ezt így leírni, pláne annak tudatában, hogy még nem érzem úgy, hogy túl lennék az egészen. De hát öt év... Még gombócból is sok. Szépen lenyugszom idővel, visszanyerem magam.

Kicsit úgy érzem, hogy át kell állnom az érzelmek kergetéséről magam megkeményítésére. Hadd legyek szikkadt egy kicsit, hogy a jövő esőt újra teljes valójában magamba szívhassam és termőre forduljak. Mostanában hozzám képest egy telefosott búvárruha tettre kész. Alakulunk persze, csak nagyon lassan.

Hírek vannak.