Nekem van egy Fujitsu-Siemens Amilo Pro v3405 laptopom. 2006-ban vettem újan, akkor egy 430-as celeron (1,83GHz, gyakorlatilag egy felezett Core Duo proci), 512M memória és egy 60GB-os winchester volt benne. Kb. 2-2,5 óra üzemidőt tudott akkuról. Akkor elég volt mindenre. A billenytűzetét pedig azóta is szeretem, nagyon kényelmes rajta gépelni, nem nyeklik-nyaklik a mai napig sem, pont jó a nyomásút.
Az idők során bővítettem a memóriát 2GB-ra, kapott egy 60GB-os 830-as Samu SSD-t, pár hete pedig egy új, T5600-as Core2 Duo procit, illetve egy új akkumulátort. Most már a böngészés megint gördülékeny, az akkuidő 3,5-4 óra, megint jó használni a gépet.
A memóriabővítés talán 5 éve történt, az SSD csere HDD halál miatt 3-4 éve, már nem tudom mennyibe kerültek (az SSD talán 20 körül volt). Most a proci csere 6 ezer volt munkadíjjal, az akku 10. Racionális döntés volt? Nem biztos, hiszen ennyi idős gép akár holnap beadhatja a kulcsot. Mégsem érzem úgy, hogy nem érte meg.
Pár év WinXP után végig Ubuntu Linux megy rajta (már az akkori 7.10 verzió is felismert és kezelt minden funkciógombot a fényerőállításon, wifi ki/be kapcsoláson keresztül a hangerő szabályzásig), folyamatosan frissítve, nem játékgép, ma is kényelmesen elég (proci csere után), amire használom.
Mondom mindezt úgy, hogy van mellette egy céges Dell Latitude 5340 gépem i3-as procival, 8GB memóriával és egy 240GB-os 520-as Intel SSD-vel, szintén Ubuntuval. Egyedül a világítós billentyűzet, ami néha kicsit hiányzik a FuSi-ból a mindennapi használat során.
