Mónikáról senki nem beszélt az átküldés friss, amolyan önkéntelen megindoklásánál, mélyen szántó kuss övezte személyét vagy csak nem vágták be. Nem, inkább el tudom képzelni azt, hogy hallgattak mélyen. Azért ez milyen rossz már. Senki nem akar megbántani, mert ballaszt vagy a szemükben, ezért inkább nem jön szó a torkukon kifele. Szeleptanya II, a(z anti)kiventillálóshow.
Túlizgulták Barbi kiborulását is, hagyni kell ilyenkor az embert, nem kell minden pillanatban abajgatni, az csak elnyújtja az állapotot és főleg rontja a bánat szükséges mélypontjának hatásfokát, ennek is szerepe van ugyanis, utána tud felállni az ember, így csak lenyomják. Az odafordulásnak is megvan a hasznos módja és kellő ideje. Bosszantó és kicsit sem előremutató, ha minden pillanatban fel akarnak emelni. Úgy meg még minimum faramuci is, ha ezt egy jellemzően tüskékkel teli kapcsolatban szeretne eszközlődni (Noémi - Barbara). Bár kétségtelenül emberségről tanúskodó az ölelési szándék és igazolja-aláhúzza azt is, hogy tényleg nem ellenségeskedés vezérelte egyszer sem a Noémi soványleányt. Ám mint látjuk, nem mindig a szándék predesztinálja a szituációt, értelmezés kérdése is a másikoldali részről. Miért nem látja ez a szőke, haloványan foltos arcú nő, hogy egy gyerekhez beszél? Nem lesz konszenzus, nem lesz.
Az ember mindig alakítaná a maga képére a környezetét, különben magányosnak érzi magát (egészen sokminden gyökere az ösztönös magánykerülés) emiatt erőltetődik ez is most ősi tipusosságról beszélünk (típushiábról, ha úgy tetszik). Még ha a jó szándék is vezérli, akkor is csak alakítási ösztön.
Ja és már csak azért sem kellett volna túlizgulni ezt az egészet, mert Barbi elvonulásában egyszerűen csak szomorú szarást művelt, azt meg jobb egyedül. Guggolás=szarás, egyszerű.
Gergő is ráfeszült a békítőshow-i szándékára, őt is jó fajta rugó mozgatja, de okosabb lenne mozgásteret hagyni a dinamikáknak, azaz várni, hogy miként hat a bekerült konfliktus az új csoportban, kell az ilyennek a kimozgási idő. Ehelyett a békítő szándék - ami egyben önérdek is, hiszen elmondása szerint sem bírja a feszkót - fog beállni a problémák sorába plusz egyedikként. Ilyenre is figyelni kell.
~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~
Hollókid soha nem látott replikát tolt a kiválasztáson, szerfelett ott volt.
Külön érdekes volt, hogy kevésbé éreztem a reakciójában az ott és akkor faktor adta adrenalint, de nem is előre bekészített szöveg volt, bár már gondolkodhatott a szitun valamennyit, mert ő is feltette a kezét, mint önmagát veszélyben érző. Bárhogy is állt össze benne, ütős monológ volt, az biztos. Belekötni sem lehetett. Szerintem csaj esetén nem lett volna mellverés, nem olyan fajta. Korához képest üdítően érett. Ahogy én értelmeztem nem a többieket húzta le, sem nem fényezte magát, realitásokat közölt. Tette úgy mindezt, hogy a többiek majdnem mindegyike még bólogatott is, de egyet nem értést senki ábrázatán nem láttam. Nem volt ezzel gond szerintem.
Zalán kérdésének hangsúlyából is kitűnt, hogy dramaturgiailag kihagyhatatlannak érezték a készítők a térfélcserét: "hogy érzed, szükség volt erre most?". Válaszolt Zoli, hogy igen, Zalán meg, hogy köszönjük, ennyi volt, ezt kerestük, beteljesült a terv. Véleményes persze, ahogy már tárgyaltuk is. Meglátjuk mi alakul belőle. Azt viszont nem fogjuk tudni meglátni, hogy hogyan alakult volna térfélcsere nélkül. A legközelebbi párhuzamos univerzum anyagait át kellene juttatni valahogy és leadni itt.
Barberák mindenkire véres rongyként tekint aki nem a szerelme. Jó csöcsű ösztönlény. A segge is jó. Mint azt a SUP-os anyagban láthattuk. Vernyogó kígyó, igazi, kisgyermeki szintű érzelmi intelligenciával, tökéletes karakter egy vágottshow-ba. 15 év múlva visszanézve magát helyesel majd? Vagy arcot takar szégyenkezve?
Az emberek imádnak közszájon tartani, társadalmilag menedzselni idiótákat, ilyen ez a szerencsétlen Baukó is (habár ő nyilván szerencsének érzi a sorsát). Elegye ez a jelenség a cirkusznak és a kollektív jellemtelenségnek vagy valami ilyesmi, nem tudom, utálom az emberiséget, fáj foglalkozni a miértekkel mélységeiben. A lényeg, hogy csak szép képes alakulni belőle. Csupa szép és felemelő és előremutató. Szerepeltetett, sztár mivolta legitimizálja egyúttal a többi hasonszőrű idiótát is, kész is a spoiler. Nem tudom eldönteni, hogy így-e a szebb, a hihetetlen magasságokat is bejárt ív végén való elszólás vagy mikor a 13 éves oktalan kismajom teszi semmissé filmalkotók nem kevés munkáját 2 szavával akár. Sohaj.
A Viktóriához való véleményemet módosítanám annyiban, hogy. Addig oké, hogy foltosNoémi az érett anyavezér, tényleg az ő vállára került minden ebben az új szituációban (is), bár ő mutatkozott be szószólóként, ez most visszanyalt. Hmmm, de Viki arca, mikor pórusról pórusra és nanoszekundumról nanoszekundumra próbálta leolvasni szerencsétlen Noémi arcáról, hogy mi van, most mit kell tenni, most mit kell érezni, mikor jön tanács vagy vigasz, hát az már sok volt a jóból (az érzékenységből, a bizonytalanságból). Nem akarom bántani ezzel, de nem kisgyerek már. Tegyük hozzá, hogy új helyen tényleg kapaszkodik az ember extrán az addig meglévő lehetőségeibe, illetve amit annak gondol, amit annak érez.
Noémi lepasszolására is lehet ok: ő egy rejtett problémagenerátor, még ha át is látják az agyukkal, hogy igaza van és hosszú távon jobb a jó értelembe vett kibeszélés és kibeszéltetés, egymás előtt persze, akkor is inkább lepasszolták, generátoroskodjon csak a másik térfélen. Gyakorlatilag Barbi inverz komplementere. Nem akarták Noémit ellenségüknek véletlenül sem, ezért hivatalos ellenséggé tették - én ezt látom ebben, mint valószínűt, ez persze inkább volt tudat alatt meghúzódó ok, mintsem tudatos.
Hülye helyzet valóban, hogy konfliktust kell átadniuk. Nagyon kifejező volt Gergő arca, miközben hallgatta a beszámolót. Tett is követte, kiderül mire jut a békítő szándékával, jobbára csak energiapazarlás lesz.
