9-10 liter volt az átlag, egy sajtár majdnem tele lett mindig. Szerencsés csillagok alatt néha tele is lehetett fejni, az több, mint 12 liter volt. Fajtára ilyen barna-fehérek voltak. Táplálék az attól függött gondolom, hova mentek aznap. Hajnalban ki lettek hajtva a csordába, végig vonultak a falun, majd estére szépen hazacammogtak. Nagyon okosak voltak, megismerték a kaput, jöttek szépen befelé, egyenesen a vályúhoz. Én persze csak gyerek fejjel néztem és csodáltam, hogy a fűből, hogy lesz tejcsi.

Nos a rendes, hagyományos túró az valóban aludttejből készül. De ha gyorsan kell, akkor a jó zsíros friss tejből is lehet túrót varázsolni 1 óra alatt. Egy kis ecet kell, vagy citrom, és meleg tej. Fel kell rakni a tűzre, de nem szabad felforralni, ezért nem sikerült a hangos kis csajnak sem, mert túlforralták, túl ecetezték, nem csapódott ki nekik a savó. Rengeteg mindent tanultam gyerekként nyaranta az öregektől, de sajnos ők már sehol nincsenek és így majd 40 év távlatából ennek a kétes tudásomnak is elfelejtettem már a javát. Mert nem kellett használnom. Bementem a boltba és megvettem a féltartós zacskós tejet, melynek ugyan volt valami furcsa mellékíze, de viszonylag jól tartotta magát. Arra kellett figyelni, hogy szombat délig tegyük meg, mert ha nem, akkor hétfőig bizony csak a szomszédtól lehetett kérni.

Amúgy nekem még mindig nem tűnik fairnek az egész, hogy végig néztem az adást. Ha nagy vonalakban összegezném, azt mondanám, hogy a sárgák hátrányból megnyerték a termelési versenyt. Erre a pirosoknál nincs farmgyűlés, nincs kiszavazás, hanem le játszák kamuból a kiesési játékot, csakúgy mint a nyertes sárgák, és mi a végeredmény? A vesztes piros csapat teljes létszámmal folytatja a játékot, míg a győztes sárgáktól egy ember hazamegy. Továbbra is érthetetlen, ezt, hogy gondolták?

[ Szerkesztve ]