A cikkben szereplő történetek ismét elég korosak már. Akkoriban azért még nem olyan volt a világ, mint ma - ha napjainkban kérne kölcsön tőlem egy munkatárs egyszerűen nem is érteném, hogy mi meg hogy. El kell küldeni a számlavezető bankjához, hogy intézzen velük hitelfelvételt - hitelkártya megléte esetén ez a procedúra 0 perces folyamat. Ha valakinek ez nem opció, az automatikusan a simlis kategóriába esik, akinek csak segítünk azzal, ha nem adunk számára pénzt (hisz így nem is tudja még nagyobb tartozásokba lovalni magát). Még akkor is, ha ő ezt úgy értelmezi, hogy mekkora zsidók vagyunk. Szóval a "jobbik" fajta kölcsönkéregetős mára egyszerűen megszűnt - vagy csak nagyon kis számú egyede lelhető még fel a vadonban, akik nem tájékozódtak kellő mértékben a hitelintézeti szolgáltatásokról (vagy pl. a devizahiteles válság miatti városi legendák okán félnek tőle). Bár nem lepne meg, ha a Vakegérke embere is a svájci frank alapú lakáshitelét törlesztette volna a munkatársaktól kunyerált tízezreseken.