Elolvastam a blogbejegyzést, nekem tetszett. Mondjuk sík hülye vagyok az egészhez, de zenét hallgatni szeretek.
Kérdezni szeretném, hogy az ebben a bejegyzésben is bemutatott csöves erősítőknél van értelme beszélni az erősítők csillapítási tényezőjéről?
Én tranzisztoros erősítőket hallgatok és azoknál nekem nagyon sokat számít ez a paraméter, tulajdonság.

Van, de visszacsatolatlan erősítőnél kb. 1..8 körüli damping faktorra lehet számítani általánosságban. Állítólag 4 fölött már jó. (A lengőtekercs egyenáramú ellenállását is illene belevenni a képletbe, így kb. 1,5 fölé amúgy se lehetne menni - bár erről megoszlanak a vélemények.)

Ahol ez sokat számít, azok a nagy membrántömegű mélynyomók, de ezeket nem a 10W alatti csövesekkel szokás meghajtani, hanem inkább több száz wattal.
Az érzékeny szélessávúak, amiket a csövikkel párosítanak nem olyan érzékenyek erre, mert a mechanikus csillapításuk dominál.

[ Szerkesztve ]

Köszönöm, hogy elolvastad.
A kérdésedre ajánlok egy cikket ami elég jól és értehtően írja le ezt a kérdéskört. Kérlek olvasd végig.
https://audioworld.blog.hu/2020/08/24/mi_is_az_a_damping_faktor

[ Szerkesztve ]

Köszönöm szépen a választ, válaszokat!

A 230-as drót a következők miatt ronthatja el az átvitelt:
1. már az áramerősséget se bírja el, amit az erősítő kiad magából
2. nincs nagyobb frekvenciákra méretezve, egyáltalán: semmilyen frekvenciára nem méretezik
3. nagyobb az ellenállása, mint a hangfalkábelnek.

A cat kábeleket 100 MHz-es nagyságrendben méretezik. Egyébként hangfalkábelnek használni nagyon rossz ötlet, mert ha rendesebben meghajtod, elolvad (a szigetelése biztosan).

Nyugtass meg. Azt a 3 pontot ugye nem gondolod komolyan?

"cat... hangfalkábelnek használni nagyon rossz ötlet, mert ha rendesebben meghajtod, elolvad"

Ezt mondd azoknak a hifistáknak, akik összesodorták a cat ereket, és hangfalkábelnek használták. Teljesen nyilvánvaló egyébként, hogy nem tud "elolvadni" rendesebb meghajtás esetén sem. Nem koncerthangosításra használták.

[ Szerkesztve ]

Pár gondolat a témával kapcsolatban: rengeteg minden szubjektív (vagyis hát lényegében minden, ami körülvesz minket, és az érzékszerveinken keresztül észleljük), de ennek ellenére egy rosszabb és jobb dolgot egymás mellé téve szinte mindenki a jobbat választaná.
Ha valamit megismételhetővé akarunk tenni, akkor ahhoz mérni kell. Ha a mérések nem igazolják vissza az eredményt, akkor rossz dolgot mértünk. (a cikk is a mérési eredményekre hivatkozik)
Persze azon el lehet gondolkodni, hogy elvileg a hifi (és a high-end) arról szólna, hogy ha egy paraván mögé beraknánk egy muzsikust vagy egy énekest, egy másik mögé pedig egy hangkeltő rendszert, ne tudjuk megmondani a különbséget - de mivel szeretjük a színezett hangot, el tudom képzelni, hogy kellően jó minőségű rendszer sokaknak jobban tetszene, mint az élő zene. Aztán persze az is lehet, hogy a színezés szeretete is egyfajta megszokás...

Nagyon jó gondolat! Engedd meg, hogy kicsit tovább vigyem. A pédádnál maradva talán fogalmazhatok, úgy, hogy mivel nem tudjuk visszadni a valódi zenekart, pontosan tudjuk sajnos, hogy a paraván mögött készülék van nem zenekar, ahogyan írtad "színezéssel" próbáljuk kipótolni a hiányt. Ez lehet, hogy így van...

[ Szerkesztve ]

"tudjuk sajnos, hogy a paraván mögött készülék van nem zenekar, ahogyan írtad "színezéssel" próbáljuk kipótolni a hiányt"

Az a baj ezzel és a cikkedben is vázolt elméleteddel, hogy szerintem nem azt a bizonyos hiányt pótolod vele, hanem a hiányt helyettesíted valami egész mással. Ráadásul el akarod hitetni, hogy a hiány pótlására megvan a tuti recepted. Találtál valamit, ami a színezésével, a "csalásával" ad neked egy pluszt, csak épp nem valószínű, hogy ez a plusz épp beleilleszkedik abba a bizonyos hiányba.

"Ez a “csalás” elbűvöl, érzelmeket kelt vagyis zenél."

Ez a fogalomzavar az egyik probléma. Az elbűvölés és érzelemkeltés nem egyenlő a "zenéléssel". Lehet, sőt biztos, hogy az élő zene, a zenész élőben, egész más érzelmeket keltene benned, erre te behelyettesíted valamivel, ami szintén érzelem, el is bűvöl, csak épp valószínűleg tök más érzelem, mint amit a valódi zene keltene benned az azonnaliságával, a megismételhetetlenségével, az akusztikájával, a közvetlenségével, a hangszerek valódi hangjával, stb. stb. stb.

Te ugrasz a hatáskeltésre, és szereted, ha hatnak rád érzelmileg, ezzel semmi baj nincs. Sokunk szereti ezt. Egy romantikus filmben lévő nyálas zene is képes hatást kelteni, érzelmeket kiváltani, ez nem nagy teljesítmény. És szerintem te sem gondolod, hogy az általa kiváltott érzelem, pontosabban érzelgősség egyenlő a szerelemmel.

Azt gondolom, hogy a te módszereddel egy hangyafitymányit nem kerülünk közelebb a zene lényegéhez, mint más, általad lesajnált módszerekkel. Az is a lehetetlent ostromolja, és ugyanúgy nem éri el, mint te. Te egy pótlékot kapsz, és elhiszed róla, hogy az a ZENE. Ez is egy út valami felé, érezd jól magad tőle, de nem az egyedül üdvözítő út.

[ Szerkesztve ]

Beleolvastam ebbe a vallás és dogmák témába és nem csalódtam, itt még mindig áll az idő.
Emlékszem talán a Papp László (aki később dékán is volt) mutatta meg jó pár évtizede ezt a háromkettedes hatvány vs. exponenciális függvény hasonlítást.
Nyilván nem kérdés mi közelíti a lineárist jobban, de valamiért a FET kimaradt, meg a MOSFET-es DSPs megoldások szintúgy (ahol nagyon nagy frekvenciás kapcsolgatásokkal állítják elő a kimenetet).
Ha kell ezekkel olyan torzításmentes cuccokat lehet építeni amit utána 16bites DSO-val meg a 160dB dinamikatartományú SA-al is lehet nézegetni. Csak minek. A hangfal torzítása több százalék nagyságrendjében mozog. Gondolom nem most olvasod először.
Aki sokat hallgat zenét hangosan a hallásának a csúcsa lehet már a 10-15kHz környékén van csak (is folyamatosan romlik kisebb nagyobb visszatérésekkel) stb.
Nyilván az ELKO egy kompromisszum, lehet az Nichicon, Rubycon vagy éppen Pana/you name it. Ki fog száradni, nagyobb frekihez mindig kell valami más mellé stb. Jobb ha nincs közvetlenül a jelútban.

Meg akinek szubjektíven egy adott átviteli karakterisztika tetszik csak, annak minek a kevés torzítás.
Erről egy más témás történet jutott eszembe, de a tanulság az közös.
Mikor a DSLR-ek felbontása elég nagy lett már, hogy az obik felbontása lényegesen meglátsszon akadt valaki egy nagyon eleresztett országban aki a méregdrága obikat úgy válogatta, hogy a kép sarkain is éles legyen, tökéletes legyen a fókusza stb. Ez nem kis pénz/idő/energia volt. Aztán eljött a váz csere ideje és meglepődve tapasztalta, hogy minden obi gyatra. Idővel rájött, hogy az eredeti váz amit használt nem volt tökéletes (talán a szenzora rosszul volt illesztve most nincs meg a részlet) és e-miatt az összes obi amit összegyűjtött olyan hibával rendelkezett ami illeszkedett a vázhoz. Azaz a vázcserével vagy az összes obi csere vagy indulhat az olyan váz keresés ami illeszkedik az összes meglévő obi hibájához.
Röviden: Nagyon nem mindegy a referencia egy több elemű rendszerben, mert ha az hibás akkor lehet bukta az egész.

"Kérdezhetné valaki: ha ront a hangzáson a visszacsatolás, akkor miért használják? Nos igen, használják, ha kell, ha nem!"
Megvan a műveleti erősítő működése? Ott pl. muszáj. Meg nélküle nő a gerjedési hajlandóság.

Amúgy mivel minden ember hallása egyedi, nem nagyon van olyan, hogy egy erőstő mindenkinek ugyanúgy szóljon. Innentől kezdve... már az is fura, hogy az ifon4 jól szólt, mert valószínű egy iPhone 4, és egy 14 között kisebb az eltérés, mint egy csöves meg egy iPhone között (ugyanis ezekben már olyan, alacsony torzítású erőlködő van, amilyet te nem szeretsz)

@liszi70 : Ezt is akartam írni, de már megtetted Ott kezdve, hogy nem tudni, mivel vették fel a hanganyagot...

[ Szerkesztve ]

Ha rosszul van huzalzva az erősítő, akkor nagyon rossz tud lenni a visszacsatolás. Vagy, ha a műverősítő tápja nincs elszűrve a végfokétól rendesen, és utóbbi push-pull (vagyis keresztez), akkor is. De, ha minden jó, akkor visszacsatolással is kiváló hang érhető el, ami egyáltalán nem bántó, részletes, folyékony, zenei és gyönyörű. (Főleg nagyon erős visszacsatolással.)
Az viszont elképzelhető, hogy a visszacsatolásellenesek által hallott véges számű erősítő nem ilyen volt, vagy csak hozzászoktak valami máshoz - ami szintén lehet nagyon jó, még akkor is, ha színez.

Nyilván, ha rossz valami, akkor nem lesz jó Az egyetlen érdekes a dologban a torzítások hatásának boncolgatása; valószínűleg a bakelit hangja is ezért egyedi. Ebben az esetben a torzítás módja és mértéke nem rontja a végeredményt, hanem hozzátesz, de ezt el kell találni, ahogy a cikkben is ez a végkövetkeztetés.