Én már szintet léptem, meg sem veszem a sok felesleges kacatot. Mert azt látom, mikor majd ki kell dobni, és szó szerint az életemet (=időmet) áldoztam egy tárgyért.

Tavaly meghalt a nagybátyám, szüleinél lakott. A muterom nem érzi a fenti mentalitást, úgyhogy alig hagy valamit kidobni az öregék, és a volt öccse holmijai közül, inkább hordja át a saját házába (egyedül lakik, kb 250nm, de egy raktár az egész lassan). És az egészben az a legszomorúbb, h amikor (remélem, q soká), a muter elfárad, akkor majd nekem kell kib@szkódni mindent. Mindezt úgy, h lomtalanitásnál már a szomszédokhoz is teszek, mert ég a pofám, h nehogy ne vigyék el a sok kacatot. Borzalmas. Szerintem ez a vásárlás-felhalmozás is egyfajta mentális betegség.