Köszi, újabb noob kérdés, mert nem vagyok biztos benne mit nevezel annak:
Mi az idő sík, melyik menüt hívod így?

A házban ahol le ülsz egy tag mellé,ott lehet ugye online opciót is választani, ott van lehetőség erre, hogy vissza menjél a régebbi régiókba, ott található az újra játszás is, egy ilyen idősíkos megoldás keretein belül! Ki lehet választani a chaptereket/bond küldiket/még a videókat is😁

melega- Végig játszás után megnyílik a midnight mód, na a hardot szorozd fel 5-el, ott gyakorlatilag egy sima ellenfél kinyír 1mp alatt ha nem figyelsz, viszont ott dobálja a játék a legjobb ultimate fegyvereket és ruhákat 👍 Ez olyan mint a NioH -ba ami volt végigjátszás után, nem véletlenül gondolom😁 Bementem lvl67-es szinten egy 60-as falupucolos misszióba, nos nem tudtam megcsinálni 😳 Az a jó, hogy írja a szinteket mindenhol, szégyen szemre egy 54-est tudtam csak meg csinálni, de azt is éppen hogy... szóval aki ilyen NioH fan, az itt ebben is megtalálja a számításait, mert tartalom bőven van még végigjátszás után is

[ Szerkesztve ]

16 óránál járok, azt hiszem, és most volt az első olyan sztori küldetés, ahol rájöttem, ha nem easy-n játszanék, kb. soha nem nyomtam volna le, hiába volt 2 társ.
Mivel nincs spoiler ebben a topikban, nem írom le, visszatérő vendég ellen ment a harc.

Amúgy lenne egy zöld-lila haladás kérdésem. Amennyiben zöld szeretnék lenni, akkor is tolhatom a lila küldetéseket is?
Ha folyamatosan zöld irányba megyek majd, akkor a lila karakterekkel a kapcsolatom romlik/nem halad majd felfelé, stb.? Esetleg hamarabb is halhatnak meg olyankor a lila személyek?

Token szerzés trükk Gambling játékkal:
[link]

Tegnap szaroztam vele vagy 45 percet, működik.
Mivel RNG alapú, idegesítő tud lenni a sok save-load, de tényleg jó, már sok cuccot meg is vettem a gamblingos shopban.

Nem nagyon volt időm játszani, szóval még csak most megyek a harmadik térképre. Eléggé hullámzó a játék: az open worldös felfedezősdit meglepő módon élvezem - bár azért nem fogok a kardomba dőlni, ha a maradék 25 macskát is összeszedem végre .
Nyilván kicsit szegény ember open worldje érzete van, sok ismétlődő elemmel, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy pl. a Tsushima se volt tele túlságosan érdekes dolgokkal. Ha open worldről van szó, továbbra is a Witcher 3 az etalon nálam.
A harc egy felvizezett Nioh+Wo Long kombinációra hajaz, elég sokat cserélgetek fegyvert meg stance-t, így nem untam még rá. Közepes fokozaton játszom, de túl könnyűnek érződik az egész, hardon viszont két ütésből meghalok, ami meg nem fun, szóval maradok ezen a szinten. A sztori kicsit meh, a pro- és anti-shogunate rendszer egy ilyen narratív jellegű játékban szerintem kevésbé tud jól működni.

Nem nagyon sikerült infót találnom arról, hogy DLC lesz-e, már az is furcsa volt, hogy ellentétben a Nioh / Strangers of Paradise / Wo Long által lefektetett hagyományokkal, megjelenéskor nem lehetett Season Pass-szal megvenni a játékot. Ha lesz is bármi kiegészítés a játékhoz, akkor max egy nagyobb sztori DLC-t tudok elképzelni, hasonlóan a Tsushimához.

Én 26 óránál járok, és még mindig csak az első mapon vagyok..
Amit tudok maxolok mielőtt megyek máshová, beleértve a bondokat is.
Bár még a küldetések is csak első mapon jönnek.

Tegnap este, cirka 48 óra után a játék végére értem. Továbbra is felemás érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Rossznak egyáltalán nem mondanám, mert eléggé a képernyő elé tudott szegezni, ami nálam elég ritkán fordul elő. Az open world miatt mindig volt mivel bíbelődni, bár amikor a chapter 3-ban a már felfedezett térképrészeken megint public order helyreállítást várt tőlem a játék, ott azért már nem volt teljesen őszinte a mosolyom

Nézzük szép sorjában.

Negatívumok:

- A történet. A Team Ninja rajongóknak ez nem lesz különösebben újdonság, ugyanis a csapat által fejlesztett játékok sosem az erős sztoriról voltak híresek, de ez itt végképp az agyf.sz kategória. A sztori fő építőköveit illetően teljes mértékben ragaszkodtak a történelmi hűséghez, az egész koncepció ugye arra fut ki, hogy mi vagyunk a "wildcard", csapódhatunk ide vagy oda, de egy ennyire narratív jellegű játékban ez inkább áldás, mint átok. Én jómagam még a történelmi események és játékban szereplő karakterek 80%-ának ismeretében is néha vakartam a fejemet, hogy mégis akkor mi történik, meg hogy ez meg az miért kellett. A Yakuza Ishinből pl. sokkal jobban össze lehetett rakni a sztorit, mint ebből, ami azért nagy szó Tudom, nem a Tsushimához kell ezt hasonlítani, de mégis nehéz ignorálni azt a tényt, hogy annak a játéknak a történeti egyszerűsége sokkal jobban illeszkedett a grandiózus narratív-vezérelt koncepcióba, amit itt is szeretett volna a dizájnercsapat megvalósítani. A kevesebb néha több...

- A döntéseinknek nincs súlya. Mármint persze, bizonyos döntések bond missionöket és hasonlókat unlockolnak, de lényegi döntés nincs a sztorira. Nekem valamiért a minimál marketing miatt, amit a játékról nyomtak, az volt a várakozásom, hogy újra tudjuk írni a történelmet, ehhez képest ugyanarra fut ki a játék, függetlenül attól, hogy mit döntesz. Egy fontos NPC kapcsán van egyedül beleszólásunk a történelem alakulásába, egyébként full railroad a sztori. Ez azért elég nagy turnoff egy immerzív RPG-nek szánt játékban.

- Open world formátum. Nem is maga a formátum, inkább annak a kezelési módja. Nagyon élettelen az egész, és sajnos érezni rajta, hogy időhúzás céljából lett berakva. Ha a ronin és bond questek meg a különálló miniküldik Nioh vagy Wo Long módra missionként lettek volna berakva a játékba, akkor ez egy nettó 20-25 órás cím lenne, a maradékot az open world tette hozzá.

- Unalmas főküldetések. Egyrészt kifejezetten rövid mapokat sikerült összerakni (aminek valószínűsíthető oka részben a fentebbi open worldös pontban lett kifejtve), másrészt mindegyik egy kaptafára épül. Máig nem teljesen értem, hogy ezek az "optional" küldielemek milyen rewardot hoztak pluszban, de a végére már teljesen belefáradtam a "Defeat X formidable foes" névre hallgató fillerfeladatba, szóval megpróbáltam ignorálni a harmadik fejezetben, de annyira nem voltak elrejtve ezek az ellenfelek, hogy komolyabb koncentrálás vagy ráfeszülés nélkül is simán teljesítettem ezt a "mellékes" szálat.

- Érdemi endgame hiánya: megnéztem a végén egy pár Midnight küldetést. Egyrészt nem érzem magam nagyon ösztönözve arra, hogy ezt végigjátsszam (magasabb szintű loot a jutalom, húha), másrészt mennyire jó dizájnkoncepció az, hogy hizlaljuk fel az ellenfelek HP csíkját és sebezzenek kétszer akkorát, mint Twilighton? Konkrétan a chapter 1-es küldik Midnight módjában a mezei lándzsás ellenfelek három ütéssel ölik a 65-ös szintű karakteremet, akin a normál játék high-end gearje van. Cserébe nekem belekerül jópár countersparkba, hogy lemenjen a ki-je, és meg tudjam ölni. Nevesített ellenfeleknél, bossoknál, minibossoknál ennél jóval frusztrálóbb az élmény. A gearrel gondolom javul majd a helyzet, de nem tartom szórakoztatónak.

- Technikai issue-k: szerintem a látványvilága a játéknak kifejezetten szép, sok vélemény túlzásokba esik, és PS3-as színvonalnak hívja a játékot Attól azért messze van, de tény, hogy nem egy csillivilli current gen játékról van szó. Ettől függetlenül a térképen lévő dolgok jól néznek ki, tetszett a különböző évszakok megjelenítése, az egyes "kerületek" egyedisége. Ami viszont megbocsáthatatlan, az a technikai színvonal. FPS dropok (főleg harc közben, különösen, ha láng és poison effekt előkerült, egy-két harc diavetítés szintre került, plusz a hotkey lenyomásokat se regisztrálta a játék) és grafikai bugok (az úton a magaslati levegőben, azaz a semmiben ülő szamuráj, infinite esés animáció, amikor két rossz poligon közé ugrasz be). Ezeket nyilván ki fogják még patchelni, de azért bosszantó volt látni / tapasztalni.

Pozitívumok

- Bond-rendszer. Ez szerintem tök jól sikerült, a nevesített történelmi alakokat igyekezett a személyiségükkel felruházni a játék, kicsit közelebb hozni a játékosokhoz. Nyilván látszott, hogy akire több idő jutott, az jobban ki lett dolgozva, de azoknál a karaktereknél sincs hiányérzetem, akik nem kaptak külön bond missiont. Az is tetszett, hogy a bondok fejlesztése statokkal / harci stílusokkal járt együtt, jó allegóriája volt a történelmi korszaknak ("a többiek által leszek én is több").

- Harcrendszer sokszínűsége. Nálam még mindig a Nioh 2 harcrendszere a number 1, de becsülendő az a próbálkozás, hogy ezt megpróbálták vegyíteni a Wo Longéval, megtartva mindkét harcrendszer erősségeit, illetve hogy ezt le tudták fordítani egy difficulty-based játékra. Nem vállaltam nagy kockázatot a közepes nehézséggel, szerintem minimális odafigyeléssel ezen a nehézségen bárki végig tudja játszani a játékot (a legkönnyebb fokozaton elég a négyzetet spammelni, és akkor se halsz meg ), viszont iszonyatosan nagy fun volt ráérezni a counterspark-blokk-dodge hármas megfelelő arányára, vegyítve a fegyverek és stílusok kombinációival. A naginata nagy kedvenc lett a végére, nagyon dualsword párti voltam a Nioh 1 óta, de a katana + naginata kombó gyakorlatilag minden ellenfélt végig tud aprítani.

- Hátteret adó korszak. A sztorivezetés nehézsége ellenére tök pozitív, hogy végre kaptunk egy Bakumatsu időszakban játszódó játékot. A Sengoku periódus ugye agyon van már használva, unalomig ismert minden eleme, ez a korszak azonban ritkán szerepel játékokban (volt egy Way of the Samurai meg egy Yakuza Ishin, aztán csókolom). Bízom benne, hogy elég szép lesz az eladott példányszám ahhoz, hogy ehhez a témakörhöz még más stúdiók is hozzá merjenek nyúlni.

- Meglepi special bossok. Biztosan nem találtam még meg mindenkit, de amikor random William a.k.a. Blue Eyed Samurai jött szemben Edóban egy barlangban, azért önkénytelenül kitölt belőlem a kacagás

Kicsit több a negatívum az írásban, de azért összességében én jól szórakoztam ezzel a játékkal, és nem bántam meg a day 1 vásárlást. Nagyon mást már úgysem várok idén instant buyra (na jó, az Elden Ring DLC-t azért igen), szóval hozta azt, amit egy ilyen játéktól általában elvárok.

Továbbra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e DLC a játékhoz valamikor a közeljövőben. A lehető legpozitívabb endinget hoztam össze, ott két jelenet is volt, ami valamiféle folytatást / mini side-storyt sejtet, de sajnos összességében elég beszédes az, hogy nem season passal jelent meg a játék. Nem lenne bennem hiányérzet, ha nem kapnánk plusz tartalmat a játékhoz (csak a szokásos hibajavító patcheket), de hajlandó lennék fizetni a többlet contentért.

Még egy dolgot elfelejtettem: a régi TN játékok azért komolyabb kihívást jelentettek a platina trófea terén, itt meg gyakorlatilag utánad vágják, nem is kell mindent megcsinálnod. Ez nem feltétlenül baj, nem vagyok a lélekölő felesleges grind híve, de azért meglepő, hogy igazából csak végig kell játszani a játékot, és hozzád dobják a trófeákat

Jó kis összefoglaló.

Gondolom, te Nioh és/vagy Wo Long veterán vagy, így meg kell ezt a részt cáfoljam:
"......közepes nehézséggel, szerintem minimális odafigyeléssel ezen a nehézségen bárki végig tudja játszani a játékot (a legkönnyebb fokozaton elég a négyzetet spammelni, és akkor se halsz meg )"

Mint első ilyen játéka valakinek, ez bizony nem igaz. A medium szerintem nehéz, néha lehetetlennek tűnik, vagy legalábbis a sikerélményt teljesen elveszi a rengeteg (majdnem mind) sikertelen counterspark. Baromi gyorsan fogy a HP és a Ki is.

Easyn tolom, miután visszatettem rá 10 óra mediumon kínlódás után, és szerintem ott sem elég csak négyzetet spammelni, úgy bizony a Ki nagyon hamar nullázódik, hiába a blade flash.
Nem beszélve arról, hogy pl. csak négyzet spammel, nem lehet master rankra nyomni a dojo-s gyakorló harcokat.

Gondolom ilyen sokat jelent a korábbi tapasztalatod, egy teljesen kezdővel szemben.

Sziasztok

A jatek elejen vagyok a hajon.A Blue Demont ha nem olom meg kihatassal van a story?Nem nagyon birok vele, illetve a ket karakterem kozul valasztanom kell miutan pepper alazott.Ez akkor is igy lenne ha sikerulne legyoznom?

Egy trófea járt érte, ha meg tudod ölni. De vissza tudsz jönni később is ide. A sztorin nem változtat, mindenképp választanod kell a két karaktered közül egyet.

Veteránnak azért nem mondanám magam, bár a Soulsborne játékokban, a Niohban és a Wo Longban van együtt jó 1400 órám, de ez még azért rookie numbers a valódi veteránokhoz képest Nyilván van némi költői túlzás a négyzet spammelésében, de kíváncsiságból ismételtem néhány küldit a legalacsonyabb nehézségi szinten, és nagyon könnyen hullottak a bossok.
Amúgy a countersparkra nem kell nagyon ráfeszülni, nekem a játék végére lett tiszta, hogy igazából nem elvárás, hogy mindent countersparkolj, a dodge és a block legalább annyira integráns része a fluid harcnak. A legtöbb esetben azt díjazza a játék, ha az ellenfél chain attackját nagyjából blokkolod, majd az utolsó hitet countersparkolod, így csinálsz magadnak támadási lehetőséget.

Utolsó mondatod már egyéb helyeken is olvastam, de nálam azzal az a baj, hogy a blokk kb. felénél elfogy a Ki a fenébe, szóval nincs már mit counterezni..
Főleg egy pl. dual swordos ellenfél baromi hosszú kombója.

Kōszi a segitséget