Az O'neill-es poénok tényleg nagyon ütnek néha. A kedvencem az volt, mikor sitten ültek valahol ( ) ÉS még az emlékeiket is kitörölték. Amikor lassan kezdtek visszatérni az emlékek O'neill így morfondírozott:
- Rémlik egy ponakos kopasz ürge...kék nadrágban és fehér ingben (itt nyilván Hammond tábornokra gondol)... és a neve..megvan: Homer (a Simpson családból)

Azt hittem leesek a székről a röhögéstől.