Nem szandekozom a temat tovabb elezni,es nem jelentettel ki valoban olyat,hogy *gyengeelmeju*.Reszemrol ez malicia,vagy ironia lett volna /a torzsalkodast mellozendo/
Semmi problema egyebkent reszemrol,a hsz.-emmel csupan azt kivantam erzekeltetni,hogy az *optimizmusnak* es a *pozitiv gondolkodasnak* is vannak hatarai,amin belul ervenyesek.
Nem minden elethelyzetnek,problemanak a megoldasahoz eleg.
Nagyon is ertettem az idezetek tartalmat,szellemiseget,es valoban! Az elet sok problemajara megoldast nyujt a megfelelo hozzaallas,de a *hozzaallas* a problemak kezelesehez nem mindig elegendo! Kellenek bizonyos feltetelek is,hogy az optimista szemlelet megkonnyitse az eletunket.
Tudok en is idezetet mondani arra,hogy mire is gondoltam:
/Murphyt idezve/
-a pesszimista nem mas,mint egy jol tajekozott optimista-
- az optimista ugy hiszi,hogy a letezo vilagok legjobbikaban elunk! A pesszimista tart tole,hogy ez igy van...
Nekem pl. az a tapasztalatom,hogy az optimista emberek a vegsokig kitartanak a *pozitiv eletszemlelet*mellett.Ez az eletuk 90%-aban jo kozerzetet,*boldogsagerzest* teremt./A parom ilyen termeszetu/
De tobb izben tapasztaltam,hogy amikor a valosag durvan raebresztette,hogy az adott problema megfeleloen nem kezelheto...akkor osszeomlott!
Velemenyem szerint az optimizmus,vagy pesszimizmus ket vegletes eletszemlelet.
Az egyik sem teljesen realis.Az optimista vegigmosolyogja az esetleg bekovetkezo *katasztrofat*,de a pesszimista meg *vegigrettegi* az eletet!
Szerintem a helyes hozzaallas /es en ezt szeretnem elerni/ hogy mindig tudjam,hogy mikor kell mosolyogni,es mikor...megijedni,es elkezdeni *harcolni*