Elég rosszkedvűen ébredtem. Csinálnék valamit, valami jót, emlékezetest. de erre sajnos esély nincsen, olyan kihasználtnak érzem magam. Ha nekem lenne szükségem valamire vagy valakire akkor semmi...szar ezt érezni és az én hibám de nemtudok elsiklani a dolog felet. Bosszantó és egyben elszomorító is. Ez a hétvége megint a melóról és az itthon kúródásról szól majd, edzeni sem tudok mert ugye hétvégén csak kettőig van nyitva, éjjeles műszak után meg várni reggel 9-ig és úgy lemenni, számomra kivitelezhetetlen. Jövőhéten meg délutános műszak...rühellem. Mire kettőre bemegyek már mindenki felvan izgulva és intravénásan kapjuk a szart. Fasz kivan már most...