Azért teszik ide egy nagyobb szellemtudományos idézetet, hogy ne keljen nem túl érthetően dadognom arról mi azaz alap ami mélyen meghatározza gondolataim tartalmát.
Tehát:
"Az iszlám is a zsidó vallásra épül, mint a kereszténység. Az iszlám szent könyve, a Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) is említi, a zsidókat és a keresztényeket pedig a Könyv népének nevezi. Mohammed Jézust prófétának tekinti, akinek a tanításait szerinte meghamisították. Krisztus isteni természetét tagadja. Az iszlám hívei vallásukat a zsidó és keresztény vallás utolsó, végső szót kimondó utódjának tekinti. A muszlimok szerint Mohammed a hamisítatlan tanítások átadója, az utolsó és legnagyobb próféta.
Ha pontosabban szemügyre vesszük ezt a három vallást, érdekes összefüggéseket és ellentéteket észlelhetünk. A zsidó vallás monoteista, amely várja a messiást. A kereszténység monoteista, de az Isteni lét egységét hármasságban fogja fel, nem csak egyszerű egységben, a messiást pedig Krisztusban látja. Az iszlám szintén monoteista vallás, de a kereszténység messiását nem fogadja el.
Miután az emberiség elért ahhoz a valláshoz, amely arra hivatott, hogy további földi életeiben a feltételen szeretet és szabad kibontakozás mindenki számára lehetséges legyen, Krisztus után nagyjából 600 évvel megjelent Mohammed próféta, aki megalapított egy újabb vallást, amely azonban szervesen nem illeszkedett bele a népi vallásoktól a zsidóságon és buddhizmuson keresztül a kereszténység kialakulásáig jutott vallások sorába. Miért? Mert nem tudott többet adni, mint a kereszténység vagy a buddhizmus. Mohammed vallásalapítása pusztán vallási értelemben tehát teljesen fölösleges tett volt, hiszen az iszlám semmiben sem múlja felül azt, ami a kereszténységben integratív módon benne foglaltatik. Amikor Mohammed fellépett, a kereszténység már 600 éve minden vallási impulzust, vagy azok eredményét magában hordozta, amely szükséges volt a további fejlődéshez. Amennyiben belátjuk, hogy egyrészt a szabadság és a feltétlen szeretet elérése minden ember földi célja lehet, másrészt az iszlám impulzusai a kereszténységben lévőkhöz képest sok tekintetben visszalépések ehhez képest, akkor az iszlámot a vallásos fejlődés különc, kevésbé haladó ágának kell tartsuk.
Hozzáteszem, hogy a kereszténységet ma még vallásnak gondolják csupán, holott a modern civilizációban már most is azt látjuk, hogy lelki hatása a jogi és a szociális viszonyok szintjén is egyre inkább megjelenik. Ennek persze még tovább kell mélyülnie, de az emberek (keresztények, konzervatívok, liberálisok, baloldaliak stb.) testvéries, humanitárius impulzusai innen (az előző földi életek vallási eredményeiből is) táplálkoznak, akár hisznek benne, akár nem. Krisztus erőinek kezdetben vallásos érzéseinkbe kellett ivódniuk a hit által, hogy aztán fokozatosan áthassa földi életünk minden területét. A jövőben még a megértést, a tudományt is át fogja hatni. Nem közvetlen ráhatással, befolyással, hanem az emberi érzületbe még több szellemi szabadságvágyat, szeretetet, együttérzést, türelmet és megértést csepegtetve.
Az iszlám legfőbb gyökerei a zsidók Hold vallásában lelhető fel. Mohammed különleges érzékfeletti képességekkel rendelkezett: életének utolsó húsz évében látomásai támadtak és különféle inspirációk érték. Elmondása szerint megjelent neki Gábriel, aki aztán egészen haláláig közölte vele Isten szavait. Az Isten szó az araboknál: Allah, és ez is visszavezethető a zsidók által használatos Eloha megnevezéshez.
Jelenleg alapvetően a kereszténységnek köszönhető, hogy az emberi fejlődés a szabadság és szeretet egyre magasabb foka felé tart. Mohammed a szeretetet nem akarta elutasítani, a szabadsággal pedig nem is nagyon számolt, de azzal, hogy Krisztus létét és tettét nem ismerte el, és visszatért a zsidók monoteizmusához, a szeretet és szabadság kibontakozása elé egy szellemi falat emelt. Mohammednek nagyon sok könyörületességre, jócselekedetre és szeretetre hívó tanítása van, de ez a szeretet meg van kötve, nem engedi eléggé kibontakozni az egyént. A muszlimok a keresztényekkel ellentétben kénytelenek a Korán bizonyos tanait figyelmen kívül hagyni, hogyha mindenkit potenciálisan egyforma értékűnek akarnak tartani, vagy ha az eltérő vallásúak nézeteit és szokásait tolerálni szeretnék, vagy ha a szabad gondolkodást és a feltétlen szeretetet kívánják életük vezérelvévé tenni."