1. "elavult vallásos világ", "túl lihegi a múlt szükségszerűségét"
A 'vallás' az ember nélkül értelmezhetetlen. Míg van ember, lesz vallás is (ne feledd, ma, amikor kb. 8 milliárd ember él, még mindig kb. 6 milliárd ilyen-olyan világvalláshoz tartozó és egyéb hívő él...), közel sem "elavult" tehát... Tipikus szobatudós-elmélet alapján állíthatja az antropozófia, amit állít.
Másrészt: aki elszakad a múlttól, aki megtagadja a múltat, aki relativizálja a múltat: akinek nincs múltja, az egy sodródó könnyű prédája lesz minden jöttment, manipulatív hazugnak.
Hogy ellenőriznéd, hazudik-e valaki, ha csak "előre" tekintesz (mint egy üres papírlap)...?
Végletes zsákutca-szemlélet.

2. "Krisztus"
Paradox módon tagadva-elvetve és egyúttal kiforgatva felhasznált 'eszköz' az összes Vele kapcsolatos állításod, illetve az antropozófia szerint.
Krisztus magára sem ismer(ne).

3. A kereszténység (Krisztus követése) vallásként is (ti. a sokat szidott formaiság, látszólagosság, szertartás-rengeteg, stb.) időtálló, mert a lényegéből (belső igazság) fakadóan egyensúlyra, arányosságra (külső-belső irányultság, kapcsolódás) törekvés jellemzi, amely a szélsőséges átmeneteket (ti. "egyház bűnei"-topik) is túlélte.

[ Szerkesztve ]