Bevezető

Bevezető

Az utóbbi években nem jártak túlzottan jó idők azokra, akik szeretik számítógépükben a játékok szép és gyors futtatásáért leginkább felelős eszközt, a videókártyát rendszeresen megújítani – mind az AMD, mind az NVIDIA oldalán inkább másfél évenként érkezik az új generáció, mint évente, és teljesítmény terén sem igazán teljesül az az elképzelés (manapság inkább csak vágyálom), hogy az új generációk teljesítményben rádupláznak a régebbiekre.

Csúcskártyák esetében az AMD az utolsó igazi nagy ugrást 2009-ben, a HD 5870-essel tette, amely a 4870-nél a meghajtók beérése után majdnem kétszer gyorsabb volt – az viszont megdöbbentő, hogy hasonló ugráshoz az NVIDIA oldalán 2006-ig kell visszamenni, a legendás 8800 GTX-ig.
A játékosok többsége számára megfizethetőbb középkategóriában sem nagyon más a helyzet – AMD oldalon még a 6870 vs 5770 ugrás sem érte el a 70%-ot, pedig ott igazából felfelé is léptünk egy fél kategóriát, árban legalábbis mindenképpen. Az NVIDIA térfelén a 9600 GT volt az utolsó agresszív középkategóriás kismalac, azóta ott is csak 40-50%-okat kapunk.

E sorok írójának a GTX 560 Ti tette be a kaput – míg a kártya önmagában egy jó termék volt, a GTX 460-nál szűk 30%-kal tudott többet, ezért a friss GF104 tulajok felé azt a határozott üzenetet közvetítette, hogy teljesen felesleges váltásban gondolkodni az első újabb generáció megjelenésekor. Egyértelmű a következtetés – érdemesebb úgy készülni, hogy minden második generációban cserél az ember, még ha ez azzal is jár, hogy egy-egy kártya 2-3 évig csücsül a gépben.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a játékok teljesítmény igényének növekedése lelassult. Jelen pillanatban egy GTX 460 vagy egy HD 6850 tulajdonosa kisebb (vagy rosszabb esetben közepes) kompromisszumok mellett szinte minden játékkal tud Full HD felbontásban játszani, 40-50 fps vagy magasabb sebességgel. Ezért aztán, bár személy szerint engem mindig vonzanak az új hardverek, idén októberben arra a következtetésre jutottam, hogy egy GTX 460 1 GB tulajdonosaként az egyébként is túlárazott második új generációt is kihagyom, és majd jövőre szétnézek mind piros, mind zöld oldalon.

Igen ám, de közbejött egy váratlan fordulat egy elég komolyan leárazott Gigabyte GTX 660 Ti személyében. A gondosan felépített logika hirtelen összeomlott, előtört belőlem a megveszekedett technofil, és mire észbe kaptam, ott pislogott az asztalon az új szerzemény. Ha pedig már így spontán átestem a generációváltáson, akkor alávetettem a két kártyát egy kis tesztnek – nézzük, mekkora extra teljesítményt jelent a kettővel újabb generáció az NVIDIA táborban!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!