Nem érted, nekem a szabályokkal van a bajom, csak egyszerűen ez nekem nem fog menni a saját szokásaim miatt.
Egy-egy ilyen írás úgy készül, hogy hazajövök valahonnan hullafáradtan (ez fontos, hullafáradtan kell csinálni), elkezdek szemezni egy írással amit alkalmasnak találok az átírásra (pl. legyenek benne párbeszédek), majd csinálok egy kakaót, és kb. fél-egy óra múlva már készen is van. Aztán nagyon gyorsan felteszem a logoutra, mielőtt még meggondolnám magamat, mert alapvetően én ezeket az átiratokat utólag nem tartom annyira jónak. De látom, hogy néhány embert szórakoztat, ezért teszem őket közszemlére, aztán pedig pislogok az 5000 feletti megjelenéseken.

Ha engedélyt kell kérnem, valószínűleg a túlzott önkritikám miatt nem jutnék el oda, hogy meg is jelentessem. Az az ember, aki pedig tényleg érzékeny arra, hogy hogyan szedem darabokra az írásait, hidd el, el fogja kérni elolvasásra.

Ettől függetlenül megértettem miért kéred. Bár félreértés még egyszer sem volt belőle, azt pedig idáig is fenntartottam, hogy a szerző nemtetszése esetén azonnal törlöm az átiratot a címlapról. Szerencsére ilyen még tényleg soha nem volt.

Lényeg a lényeg, nekem nem a szabállyal van bajom, hanem személyes problémáim miatt a betarthatóságának lehetetlenségével. Ha ez eredetileg is kötelező lett volna rám nézve, soha egyetlen egy írást nem tettem volna fel. Az elsőt is csak Vakegérke biztatására mertem. Eddig így is csak hat darab ilyen írásom került ténylegesen fel, de körülbelül 20-25 készült összesen.

A főszerkesztő vs. moderátor tévesztésemért pedig külön elnézésedet kérem.