Sajnos a "nem segítek, elvégre mi közöm hozzá" nem csak a közlekedésben lelhető fel.
A munkahelyemen a folyosón van a fénymásoló. Egyik alkalommal egész nap falat véstek, és senkinek sem jutott eszébe, hogy hoppá, talán arrébb kéne vinni. Rengeteg ember vonult el mellette, szidta a port, meg a zajt. Meg persze a többieket, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy a vacak fénymásolót onnan elvigye. Ami ráadásul közkincs, bki használhatja. Mígnem a barátnőm betolta hozzám. Az én szobám van talán a legmesszebb az egész folyosón. Napokig nálam dekkolt, és szintén jött a morgás, hogy aki betolta, miért nem viszi már vissza a helyére, mert így olyan messze van...
Szóval a maygar nép azt hiszem jól belepunyadt a saját hülyeségébe. Mki azt várja, hogy a másiktól lesz jobb, de nagyon kevés ember hajlandó is tenni vmit azért, hogy egy kicsit másképp (jobb?) legyen.
Egyébként grat az íráshoz. Kellően felhúzott, átéreztem a problémát rendesen. Remélem sokan elolvassák, és leszűrik belőle a tanulságot. Nem elég sajnálkozni. Igenis meg kell állni, és TENNI kell. Most!