Az egyik a buszos történet. A lakótelepi jelenséghez adnék még egy adalékot, ami engem irtózatosan dühít, és kiütöm a paraszt szájából a bagót, ha meglátom.

Nem dohányzom, és nagyon dohányzásellenes vagyok, de tiszteletben tartom azt, hogy valaki dohányzik. Ha ő így döntött, rendben. Na és ő tiszteleben tartja azt, hogy más meg nem szívja? Lehetne erre mondani, hogy a dohányosok nagy része igen. Való igaz, találkoztam én is ilyennel, de elvétve. A többség úgy van vele, mint a magyar általában mindennel, ha nem tetszik, dögölj meg.

Nos, reggel kilépek a lakás ajtaján, és a folyosón megcsapja az orromat a bagószag. Hányni tudnék tőle, de visszatartom. Miért? Mert egy lakótárs nem bírja ki azt a 30 másodpercet (1.-n lakom), amíg leér az utcára. Neki pont az a 30 másodperc kell, amíg egy picitkét rápöffent a folyosón. Nincs ott füst, de szellőztetés hiányában pont elég ahhoz, hogy büdös legyen. Tudom, neki már nincs szaglása mert a dohány tönkre tette, és az sem érdekel, hogy a saját egészségét hogyan károsítja. Ha én pofánhúgyozom, mert nekem meg olyan szokásom van, azt szabad?