amennyire emlékszem, a rágyújtás a megállóban bennem mindig a véletlenre gyakorolt nyomás, szinkronicitás illetve a feje tetejére állt kauzalitás gondolatkörét mozdította, hasonlóan a ''most ment el, lesétálok egy megállót'' jelenséghez.

Mi történik ugyanis: egy bláz elszívása uszkve 3-4p. Az ember nem szívesen gyújt, ha tudja hogy nem tudja végigszívni. Vesztes gyújtásnak tekinthető, ha a fél blázt, vagy többet kell eldobni. Próbálja tehát dohányosunk bejósolni minden létező módon, hogy vajon érdemes-e kipiszkálnia a zsebéből a pakkot, öngyújtóért kotorászni, stb. Ha jól megnézzük, a döntési folyamat plusz a kotorászás nameg maga a gyújtás, maga elvesz egy fél-háromnegyed cigarettányi időt, tehát maga a mérlegelés, a döntés ténye és az előkészületek részben felelősek a bekövetkező extinctio praecoxért.

Maga a döntés nagyban függ a környezeti ingerek hozzáférhetőségétől, egyértelműségétől, a dohányos helyismeretétől, és kockázatvállaló magatartásától. Egy hosszú, jól belátható egyenesben lévő megállóban inkább gyújt, mint ahol egy sarokra fordul ki a busz, a hosszú üres egyenesek inkább a buszok nagy sebességével (kiereszti ugye a lovakat a sofőr) tudnak meglepni. Tehát könnyebb a döntést meghozni, ha látszik a busz. A másik tényező az elméleti járatgyakoriság, és ezzel egy képletben az előző busz távozásának ideje a megállóból. Ha az utóbbinak szemtanúi voltunk, a megállótábla hasznos lehet, legalább egy sacc/kb jóslatra. Ha nem láttuk a távozó buszt, következtethetünk abból, hogy az adott közterület forgalmasságához viszonyítva mennyire zsúfolt a megálló. Ez egy elég durva heurisztika, azonnal bukik, amikor kora délután kiözönlenek a gyerekek az iskolákból, iletve, amikor egy szomszédos megállóból ömlenek át az átszállók. Aki ismeri a környéket, az utóbbi faktorokat kivonhatja a megálló zsúfoltságából.

Nem gyújt tehát a tudatos dohányos, ha látszik, hogy jön a busz, vagy ha aránytalanul sokan állnak a megállóban.

Idáig a dolog racionális része, de a valóság, amire már korábban is utaltam korántsem ennyire szép és algoritmizálható. A fenti döntési folyamat egy tapasztalt bkv-s bagósnak pár másodperc, vagy még annyi sem.

Itten van a valóságos eseménymátrix:

1) eset: Döntés:gyújt / Esemény: azonnal jön a busz / Folyomány: mohó slukkolás az ajtóban, háromnegyed dekk eldob.

2) eset: Döntés: nem gyújt / Esemény: nem jön a busz/ Folyomány: gyújt / Folyomány folyománya --> ld: 1) eset

A dolog tehát démoni, sok dohányos fejében pont ezért kauzális séma alakult ki: Mivel a rágyújtás azonnali buszjövéshez vezet, ha azt akarom, hogy azonnal jöjjön a busz, rágyújtok. Ily módon a dohányos szükségszerű pechét át tudja fordítani úgy, hogy túljár a véletlen eszén, és valójában irányítja általa a helyzetet.

A ''sétálok inkább egy megállót'' nevű szerencsejáték gyakorlatilag ugyanígy működik. Aki csinálta már, biztos rájött, hogy ilyenkor nem pechje van, hanem egyszerűen ATTÓL jön a busz, hogy már annyira elhagyta a megállót hogy visszaszaladni ne tudjon, de még nincs olyan közel a következőhöz, hogy előre érdemes legyen futni.

üdv