hi
sajnos megtörténnek az ilyen dolgok, nekem a nagymamám akit nagyon szerettem 11 éve hunyt el 98-ban a 81. szülinapja elött 30 nappal. és egy egész esemény sorozat naggyából 1 éve bontakozott ki az ominózus napon amikor világosan emlékszem rá: bumimatracon döglöttem a balatonba amikor csörgött apám telefonja (másik nagymamám volt), hogy az anyukája reggel nem ébredt fel a kórházban.
a családi nyaralást nem akartuk, de a nagymamám ragaszkodott hozzá hogy ha már le van foglalva meg eltolni sem lehet (na meg mikorra?) akkor menjünk neki nem lesz "baja".
hát az egy ritka szomorú balatoni nyaralás volt. A leírtak érzelmi és gondolati hátterét tökéletesen átérzem, hisz bennem is rengeteg dolog jött elő amit még meg kellett volna kérdeznem, de legalább az utolsó egészséges éveiben sok időt tudtam vele tölteni. Ahogy leírtad hogy nem sikerült megörökíteni a hangját, szerencsére nekünk minden családi ünnepről van VHS kazi amin persze ő is rajta van (apám fölöslegesnek tűnő mániája a felvétel) így bármikor vissza tudok emlékezni rá aminek nagyon örülök. Talán ak is testvéreimet sajnálom a legjobban, ők nem ismerhették őt úgy mint én.
Persze nincs olyn nap hogy ne jutna eszembe hisz: ott lakom ahova születtem: a nagymamám lakásában. igaz csak 2002 óta élek itt ujra.
A temetésről: irigyellek, én nem bírtam kicsikarni 1 könycseppet se bármennyire szerettem volna és bármeynire szerettem őt. talán mentségem hogy még csak 15 éves voltam, és nem biztos hogy belegondoltam mindenbe. de azt tudtam hogy ő többé nem fog mesélni nekem a multjáról az életéról a gondolatairól.
üdv,
Borgi