Szomorú történet Egy-két központozási és szórendi hibát találtam csak, de ezek lényegtelenek, nem köthet bele senki... Tudom, milyen az, mikor az ember megpróbál valaki olyanról írni, akit szívesebben ölelne meg, beszélgetne vele, és ha még egyszer láthatná, soha el nem engedné... Sajnálom, hogy ilyen szomorú történetet kellett leírnod, de méltó módon emlékeztél meg Nagymamádról nekem is elég érdekes családfám van: sok rokont kitelepítettek Németországba, anyai nagy szüleimet nem is ismerhettem, de volt pót nagyapám. Nem tudtam elhinni, hogy meghalt, bár nehéz élete volt: sokáig szovjet fogságban volt, beteg is volt már, de nagyapámként szeretett és szerettem, de sokszor csináltam valami értelmetlen dolgot, ahelyett, hogy vele lettem volna. Most már tudom, mennyi időt pazaroltam el az életemből...Egy normális mondatot nem tudok elmondani róla azóta sem, de ha mégis, akkor is könnyekkel kell küzdenem

[ Szerkesztve ]