Mindig a zebrán kelek át az úttesten, és ezért csodálkozom azon embertársaimon, akik lazán átfutnak a négy sávos úton, persze akkor, ha épp nem jön gépjármű.
Azért az autósok fele megáll a zebránál és előzékenyen átenged. Ilyenkor mindig biccentek köszönésképpen és szaporán szedem a lábaimat.
De sokan lazán áttépnek a zebrán, észre se vesznek.
Sőt, azokat az átkelőket utálom a legjobban, ahol zöldre váltva a lámpa balról kihajtanak az autók. Számtalanszor mentek el az orrom előtt, mert ahogy nekik és nekem zöld, ők is a gázra lépnek, én meg le az úttestre, mert 15 másodpercem van átsietni az úton. Állandóan az az érzésem az ilyen átkelőknél, hogy egyszer kivasal a zöld jelzés mellett, a zebrán, egy balról kivágódó f.p. at.
Inkább nem írom le, hogy minek a rövidítése a f.p., de egy csúnya jelző.