Ez is egy működő dolog lehetne. Nyugatra (pl. Svédországban) egyébként úgy történik az integrált oktatás, hogy az értelmi fogyatékosok/stb. is ott ülnek a többiekkel egy osztályban, de mindegyik mellett ül egy gyógypedagógus, aki segít nekik a haladásban, tanulásban.
üzenetek
hozzászólások
Ilyet csináltak nálunk is. Már ezelőtt 20 éve is. Mint ahogyna korábban írtam matekon , magyaron külön voltunk (meg talán fizikán meg kémián is) a többin együtt.
[ Szerkesztve ]
Nem lehet. Nem működik. Osztályok között még válogatás nélkül is kilakulnak ellentétek, nemhogy még akkor 'gyogyósok' meg 'nyápic gizdák'...
Az integrált oktatás működőképes, bevált gyakorlat máshol. Ha valaki hibát keres a hazai oktatásban, akkor ne az integráltsága körül tegye.
Az, hogy az amúgy is eléggé lezüllött, kiégett, alulfizetett pedagógusi kar nulla motiváltsággal áll neki a pénzhiány miatt túlduzzasztott osztályoknak mindenféle oktatást képes teljesen tönkretenni. Pláne képzett segédszemélyzet nélkül. Pláne ha a szülők egy része - NEM a cigányokra gondolok, annál jóval nagyobb arányról van szó - köp az egész nevelés témakörre/be, ráadásul az eszköztelen tanárokat b@sztatja mindenért. Ezt lehet hibáztatni.
néhány évtizeddel ezelőtt még meglehetősen egyszerű volt a képlet: a 85-ös IQ-szint alatti tanulók speciális intézményekbe (fejlesztőiskolákba) kerültek, ahol megfelelő szakemberek, gyógypedagógusok foglalkoztak velük, így az alapvető tudás elsajátítása mellett nagyobb eséllyel sikerült beilleszkedniük a társadalomba...
Nomost ez szép de a dolog nem igy működött. És nem 'párak megitélése szerint', hanem a gyakorlat szerint.
Hét-nyolc éves gyerekekről beszélünk, az osztálylétszám elvileg huszonegy fő, de a tanítónő idén még csak tizenkilenc gyerekkel találkozott, kettő ugyanis eddig még nem jött iskolába
És akkor ki engedte azt a kettőt a képességeinek nem megfelelő osztályba, bocs? A máshol jól működő rendszer hibája-e akkor a dolog, ha a besorolás minden előzetes felmérés alapján történik? Buktatni ugyan csak a szülő beleegyezésével lehet, de iskolába felvenni túlkorosat - no, az másik pálya.
Ui.: Nyugatra (pl. Svédországban) egyébként úgy történik az integrált oktatás, hogy az értelmi fogyatékosok/stb. is ott ülnek a többiekkel egy osztályban, de mindegyik mellett ül egy gyógypedagógus, aki segít nekik a haladásban, tanulásban.
Nem minden órán, de szükszég szerint, igen.
[ Szerkesztve ]
Hát nálunk nem volt ilyen kialakult ellentét.
Igaz évfolyamonként 2 osztály volt.
A gyakorlat azt igazolta, hogy igenis voltak, akik erősebb csoportba kerültek, és bár hármas tanulók voltak sokáig, végl gimibe mentek és leérettségiztek.
Arról nem is beszélve, hogy a 4-5-ös csoportba járók majdnem mindegyikének lett később diploma.
Nomost ez szép de a dolog nem igy működött. És nem 'párak megítélése szerint', hanem a gyakorlat szerint.
Akkor hogy működött?
És akkor ki engedte azt a kettőt a képességeinek nem megfelelő osztályba, bocs?
Mivel a szülő dönti el, hogy a gyerekét hova viszi, nyilván a szülő. Mit nem értettél ezen?
A máshol jól működő rendszer hibája-e akkor a dolog, ha a besorolás minden előzetes felmérés alapján történik?
Ezt nem teljesen értem. A probléma ugyebár az, hogy egy 60-as IQ-val rendelkező gyerek is járhat rendes általános iskolába, ha az anyja, apja úgy akarja. Itt pedig nem az alulfizetett, motiválatlan pedagógusoknál kéne, hogy kikössünk, mert a tanító akkor is tanító marad, ha jól meg van fizetve, de mindez mit sem érne, mert a 60-as IQ-hoz gyógypedagógus kell.
Buktatni ugyan csak a szülő beleegyezésével lehet, de iskolába felvenni túlkorosat - no, az másik pálya.
Milyen pálya? Írhatnál valami konkrétumot is ahelyett, hogy mindenre csak azt mondod, hogy hülyeség — nem mintha az írásban szó lett volna a túlkoros gyerekekről, nem is értem, hogy ez hogy jön ide.
Ui.: Nyugatra (pl. Svédországban) egyébként úgy történik az integrált oktatás, hogy az értelmi fogyatékosok/stb. is ott ülnek a többiekkel egy osztályban, de mindegyik mellett ül egy gyógypedagógus, aki segít nekik a haladásban, tanulásban.
Nyilván nem minden órán és nem feltétlenül minden gyerek mellett, de azért köszi a megerősítést.
Mért érzem úgy, hogy mindkettőtöknek igaza van? .s
Vagy ennyire jól érveltek, vagy mindkettőtök mondanivalójában van valami!
De Tídi. Amiről te beszélsz, az másfajta elkülönítés.
Nálatok nem betegek / depilek / egyéb agyilag gyengébb emberek voltak elkülönítve.
Hanem voltak az erős matekosok, meg a gyengébb matekosok. A gyengébb se volt értelmi sérült, csak nem ment neki annyira a matek, mint a haladó osztálynak.
Nálunk is volt ilyen. végig állt isk.ben meg szki-ban is.
Ugyan így angolból is volt haladó és kezdő csoport.
Akkor hogy működött?
Ahogy céloztál rá 'párak véleménye szerint'. Bocs, de ettől a célozgatástól kinyilik a bicska a zsebemben. A vonatkozó szakirodalom már a rendszerváltástól kezdve hangos az un. kisegitő osztályok' meg hasonlók körüli anomáliákkal. Miszerint ezek nem a csökkent képességű, hanem a tanároknak nem tetsző gyerekek gyűjtőhelyéül szolgálnak, ráadásul a fejlesztésre szánt extra pénzt az iskola tipikusan átcsoportositja a 'rendes' osztályok fejlesztésére. Plusz ezek az osztályok nem a magasan képzett szakemberekről hiresültek el, hanem a tanári selejtről. Mindenből a legrosszabbat, magyarán, gyogyósoknak jó lesz az! A rendszerben hallgatólagos partner volt a megyei szint is a 'Képességvizsgáló Bizottságokkal', tanfelügyelőkkel, hasonlókkal egyetemben.
Vonatkozó szakirodalom van szekérderék.
Paralel történet amúgy az állami gondozás, ha érdekel.
Mivel a szülő dönti el, hogy a gyerekét hova viszi, nyilván a szülő. Mit nem értettél ezen?
Valahogy úgy jött le, hogy néhányan akkor kerültek be az osztályba.
Bár meg kell mondanom, év elején az ötven százalékos arány egy efféle kérdésre meglehetősen átlagos. Ovodáktól fölfele mindenhol rákérdezhetsz, az első egy-két hónap minden év elején a gyerekek ujraszocializálásáról szól.
Nekem meg a Te spekulációidtól nyílik ki a bicska a zsebemben. Eleve baromság, hogy a "tanároknak nem tetsző" gyerekek kerülnek oda, a tanárnak nyilván a figyelemzavaros/stb. gyerekek "nem tetszenek", nekik meg nyilván nem árt, ha több idő és figyelem jut rájuk egy kis létszámú fejlesztőosztályban. Egyébként több tanítót is ismerek, akik kis létszámú fejlesztőosztályban tanítottak/tanítanak, olyan mesze vannak a tanári selejt kategóriától, mint a te hozzászólásod az alázatot is tanúsító stílustól, úgyhogy megint levonhatjuk a tanulságot, hogy általánosítani lehet, de az a finomságot mindenképp megköveteli. Köszi.
GoTo szakirodalom, köszi.
A szakirodalmat pont olyanok irták, akiknek a fentebb emlitett anomáliáktól kinyilt a zsebében a bicska. Tanárok. Elhivatott tanárok. Olyan tanárok, akik nem voltak hajlandóak részt venni a jól bejáratott összekacsintós sz@rban. Olyan tanárok, akik tanitottak, jártak külföldön, tapasztalatokat gyűjtöttek, tettek valamit a szakmájuk fejlődéséért, tisztulásáérrt.
Őket gyalázod, ha a szakirodalom hitelességét firtatod, nem engem.
Az ilyen magán meg alapítványi iskolák nem minden esetben képviselnek magasabb színvonalat, sőt... Anno nekem is volt olyan osztálytársam aki a mi osztályunkból kibukott és elment fizetős magánsuliba mert ott nem vágják meg. Mondjuk ez már középiskolában történt.
Nézd, rangsorolni kell a problémákat. A nagyobbik az, hogy a többiek közül kitűnő jó tanulók csak ritkán jutnak olyan többletfigyelemhez és a nekik való gyorsabb tempóhoz, amilyen kellene. Elveszik a tehetség, motiválatlanná válik, és jó esetben csak valami agyafúrt, önző cégvezető lesz belőle, akinek a saját tehetségéből mindössze 20% is elég a jó élethez. (És az átlagos tanulóknak sem kedvez éppen, ha a nekik egy órás anyagon egy hétig kell szüttyögni.)
A rosszabb tanulók sem jutnak jobb esélyekhez. Az osztályban kiközösítik őket, de ami a gyakoribb, hogy klikkesednek és durván terrorizálják a többieket. Középiskolába kerülve szinte biztos, hogy a területi gyűjtősuliba kerülnek, ahol hozzájuk vágnak egy látszatérettségit vagy szakmunkási oklevelet - de mivel az általános iskolában már elszúrták őket, a középiskolában a tanárok nem tudják befogni őket, a papírjuknak nincs sok értéke, tudásuk semmi. (Mennek görbe falakat húzni.)
Lehet, hogy az - általános iskolai - integrált oktatásban van a jövő, de nem így kell hozzákezdeni. Mindegy, már beállt ez a negatív helyzet, ezzel kell valamit kezdeni.
(Azt aláírom, hogy nagyon sok a tehetségtelen, gyerekekhez nem értő tanár és tanító.)
Középiskolai szinten viszont egyértelműen hátráltató tényező a különböző képességűek egy csoportban kezelése. Általános iskolában még a készségfejlesztésre és a tanulás tanítására kellene helyezni a hangsúlyt - már ezzel is problémák vannak -, itt még elképzelhető, hogy egy tanár/tanító egy órán belül, vagy egy kötetlenebb tannapon belül két-háromfelé figyeljen. Középiskolában nem lehet, sőt, a mostaninál sokkal keményebbre kellene venni a tempót, és jobban el kellene különíteni a fiatalokat, hiszen az igazi tanításnak itt kellene folynia.
[ Szerkesztve ]
Komolyan gondolom, de ha a szakirodalom, ahol felmérték ezeket a dolgokat téged nem érdekel, akkor tkp. miről kellene vitáznunk? Arról, hogy kivülállók mit gondolnak a dolog gyakorlatáról? Volt, aki belsős volt, odament, megnézte, publikálta.
Nem gyalázok itt senkit, ne használj már ekkora szavakat, egyrészt mert sértő rám nézve, másrészt én is megtehetném: ennyi erővel a szakirodalom meg azokat a tanítókat "gyalázza", akiknek bár nem volt lehetőségük külföldön tapasztalatot gyűjteni, elhivatott és példásan jó pedagógusok, akik úgy gondolják, hogy a becsületes, tisztességes munkájuk is előrébb viszi a világot, nem csak a szakirodalom gyártása. Nyilván vannak olyan incidensek, amikről Te (pontosabban a szakirodalom) beszélsz, de az általánosítás azért problémás, mert sérti azokat a tisztességes, becsületes tanítókat, akik normálisan végzik a munkájukat. Arról pedig, hogy az általad és általam említett emberek milyen arányban fordulnak elő az oktatásban, nyilván se Te, se én, se a szakirodalom nem tud pontos adatot, fejezzük tehát be egymás marcangolását és maradjunk annyiban, hogy vannak jó és rossz tanítók is: előbbiek miatt akár működhetnének is a kis létszámú fejlesztőosztályok, utóbbiak miatt nyilván nem.
Remélem, hogy egyet értesz velem.
A szakirodalom egyébként azért is problémás, mert a szakemberek ugyan a szakterületükön jók, viszont nem biztos, hogy teljes képet tudnak adni a dolgokról. Láttam én szuper és objektív szakirodalmat is mindenféle témában, de láttam olyat is, melyet egy szűk látókörű, befordult szakértő írt és emiatt nyilván nem vonatkoztatható le az egész szférára, melyben mozgott, legfeljebb a saját környezetére és a saját tapasztalataira. A szakirodalmakat írók nyilván nagyobb látókörrel rendelkeznek, mint én, de valótlan lenne azt állítani, hogy minden egyes tanító munkáját látták — teljes igazságot tartalmazó véleményt ilyen formán nem lehet adni, legfeljebb általánosítani, de kivételek ilyenkor bőven akadhatnak.
Azt mondod, voltak/vannak normális pedagógusok. Ja, szerintem is. Pont az ő példájuk igazolja, hogy a fenti adatok nem valami hasznos, szükéges rendszert takartak. Hogy meg lehet csinálni másképpen is. És ez már hazai tapasztalat, nem külföldi példa.
A szakirodalom gyalázásába nem megyek bele, bocs. Nem légből kapott állitások vannak ott, egy-két iskola tapasztalatai alapján felállitva. A rendszert pedig nem menti, hogy néhányan emberek tudnak benne maradni.
