Most szívem szerint a torkodnak esnék egy kis gyomorforgató gúnyolódással, de rájöttem, hogy nem a te hibád, mert félreértetted az írásomat. Nem, ezzel nem mondom, hogy funkcionális analfabéta vagy, minden más esetben ezt tenném, de nem, egyszerűen félreértetted.

Én nem panaszkodom. Én köszönöm szépen, megoldom a magam dolgait, ahogy tudom, gerinccel, tisztességesen, ahogy tudom, mindezt úgy, hogy még az önérzetem is megmarad. Az írásaim tehát nem panaszok, inkább próbálom formáltan kimondani azt, amit kvázi mindenki tud, csak valamiért nem kerül napvilágra. Hogy tenni már nem akarok?
Te figyelj, olvasd már el például ''Az eredendő rosszindulat magyaroroszágon'' című írásomban szereplő problémákat. Ha egyetlen problémára is tudsz valós megoldást, amit lehetne tenni, akkor ne tarsd magadban! Mit kellene csinálnom, hogy jobb legyen a világ? Nagy betűvel írni, hogy magyarország? Azt ne várd. De mi mást tudnék csinálni?

Ha tudsz ilyet, akkor neked van igazad. Ha viszont nem, akkor viszont vedd tudomásul, hogy van, aki legalább a problémák megfogalmazásáig eljut, és nem hagyja, hogy a téma elsikkadjon. Jöhetsz te, de jöhet Vlad, sőt jöhet nálatok ezerszer ellenségesebb kolléga, akkor is időről időre fel fogom arra hívni a figyelmet, hogy a dolgok nincsenek rendben, pedig ugyanennyi erővel rendben lennének. Nem tudok többet tenni, nem tudom senki helyett leélni az életét.