Nem feltétlenül adok neked mindenben igazat.
''Mindenhol van fejlődési lehetőség, a jövedelem pedig versenyképes. Persze csak akkor, ha agilis és ügyfélorientált vagy, kiváló csapatjátékos, ugyanakkor önállóan is képes vagy dolgozni, és jellemző rád a pontosság, precizitás.''
Az ember persze alapvetően önző, és ez igaz a pályázóra, illetve a munkaadóra is, aki egy önző tulajdonosi csoport megbízásából jár el. Az álláskeresés mégsem olyan bonyolult dolog, mint amilyennek elsőre látszik.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a megfelelő állás, vagy a másik szemszögből a megfelelő alkalmazott megtalálása fél perces tevékenység, de ha megpróbálunk a másik fél fejével gondolkodni (értékesítés, marketing, stratégiai tervezés, cégvezetés, egyszóval bármilyen üzleti tevékenység kulcsa ez), sokkal könnyebben megy.
Tulajdonképpen egy üzleti szerződés megkötéseként érdemes felfogni a dolgot, ahol mindkét félnek vannak elképzelései, amik nyilván közelítik a számára ideális szintet. Az ideális alkalmazott azonban ritkán kerül horogra, vagy azért, mert az elvárásokhoz nem elég a felkínált kompenzációs csomag, vagy egyszerűen azért, mert nincs elég idő a megtalálására. Az ideális munkahely hasonló okokból inkább csak elméletben létezik. Tehát mindkét fél üzleti kompromisszumokra kényszerül. Pl. a hirdetésben megfogalmazott folyékony nyelvtudás gyakran túlzás, a tárgyalóképes tökéletesen megfelel. Ugyanez jellemző a sok év hasonló munkakörben eltöltött tapasztalatra is, hiszen ki az a féleszű, aki 8 évet lehúzott mondjuk értékesítőként, aztán kb. ugyenannyiért elmegy egy másik céghez, miközben a fizetés nyilván nagyon hasonló.
Ennek megfelelően a leendő munkavállaló is köt kompromisszumokat, akár a munkavégzés fajtáját (több rohangászás, több iroda, kinek mi a jobb), akár a juttatásokat illetően.
A legfontosabb szerintem az, hogy mindkét fél csak olyan kompromisszumokba menjen bele, emitől később nem fogja rosszul érezni magát. Mint minden üzleti megállapodásban, itt is egyértelműen az az ideális, ha mindkét fél elégedetten áll fel az asztaltól.
Ha bele tudjuk magunkat élni a másik helyzetébe, az már fél siker. Ehhez persze nem árt megtudni, hogy pontosan mit szeretnének, magyarul felmérni az igényeket. Hogy is tudnám magam jól eladni, ha nem tudom, pontosan milyen tapasztalattal, nyelvtudással és egyéb képességekkel, nem utolsósorban milyen személyiséggel rendelkező alkalmazottat keresnek? Egy biztos, a jelentkezők közül fogják a legalkalmasabbnak vélt embert kiválasztani. Ha nem az első pályáztatás során, akkor a kibővítettben. A te feladatod, hogy a jelentkezők közül a legalkalmasabbnak tűnj.

Magában az álláskeresésben kritikusnak tartom azt, hogy az ember minél pontosabban tudja, mit szeretne. Azt szoktam mondogatni, hogy ha nem tudjuk, hová tartunk, nagyon kicsi az esélye, hogy eljussunk oda. Ezért lényegesebb, hogy hová és milyen indokokkal küldünk önéletrajzot, mint az, hogy összesen hány helyre. A motivációs levél szerepét is elsősorban abban látom fontosnak, hogy az elképzeléseinket, illetve az elképzeléseinkhez passzoló pozíciót szépen meg tudjuk célozni az alkalmasságunk racionális(nak látszó) bizonygatásával.

''Motivációs levél, kísérőlevél, apámfasza. Tegye fel a kezét, aki hisz bennük.''

Ez nem hit kérdése. Jó ha tudod, hogy a betöltendő állások kb. fele ajánlás alapján, durván negyede belső kereséssel kerül kiosztásra, és csak a maradék ~25 % az, amit valamilyen újságban vagy online meghirdetnek (itt teljesen igazad van a ''valaki valakijével''). Még az említett 3/4 résznél is fontos az önéletrajz, mert az ajánlónak is az első válasz, amivel szembesülni kell: ''Tényleg? Jól hangzik! Küldjön át ide meg ide egy önéletrajzot, és elbeszélgetünk vele.'' Szerintem ritka az, amikor az ajánlást rögtön interjú, neadjisten alkalmazás követi. Ezek miatt az önéletrajz és a kísérőlevél az egyetlen információs csomag, amit direktben el tudsz juttatni a felvételről döntő emberekhez.
Sose dolgoztam munkaügyisként (különösebben nem is tervezem), de ha én csinálnám, 1-2 percet rászánnék egy önéletrajzra, és legalábbis a bárhová valamilyen eséllyel indulókét kategorizálva elraknám. Az információ ugyanis hatalom.

''A másik amit bírok, amikor a fizetési igényt kérik megjelölni. Nem a legokosabbat, a legrátermettebbet keresik, hanem a legolcsóbbat.''
Nincs ezzel különösebb gond, csak próbálnak maguknak munkát és időt megtakarítani. Van valamilyen elképzelésük a leendő alkalmazott fizetésével kapcsolatban, és akár alulról, akár felülről nagyon ellövi magát egy pályázó, már nincs is értelme időt pocsékolni rá. Tehát ők általában nem a legolcsóbbat keresik, hanem megfelelő embert, lehetőség szerint a kijelelölt költségsáv alsó részéből.

Üdvözlettel: egy álláskereső

[Szerkesztve]