Valahol maga a cikk is arra példa, h vannak olyan epizódjai is az emberi történelemnek, amiről inkább hallgatunk, mert kevéssé felel meg a magunk előtt kialakítani kívánt képnek. Nem látom értelmét tovább vitatkozni arról, h vannak-e elnyomott tudósok vagy nincsenek. Éppen nemrég akadt a kezembe egy Varga Csaba által írt könyv a magyar-angol nyelvrokonságról. Elég terjedelmes munka szerintem megfontolásra érdemes, amit leírt, bár merőben eltérő attól, amit az egyetemen tanultam ebben a témában. De nem írom le azért, mert szociológus és nem nyelvész. Sok munkája van benne és a könyvnél jóval több ezen a területen. - Nyilván hallottál már róla, szal felesleges magyaráznom. Az ő munkája a nyelvrokonsági kapcsolatok feltérképezésében a lexikológiára épül, szemben az elfogadott nyelvtani azonosságokkal operáló, összehasonlító, egyébként tudományosan elfogadott módszerével. -

Galileit azért éreztem időszerűnek felemlegetni, mert éppen miatta volt a hajcihő valamelyik olasz egyetemen, ahol most a pápát nem akarta fogadni az oktatók és a diákok egy része, "Rotweiler" vele kapcsolatban tett korábbi kijelentése miatt.

[ Szerkesztve ]