Ezekben a körökben egyébként neurodiverzitásként kezelik már a különböző személyiségzavarokat, sőt az autizmust, a Down-szindrómát, Tourette-szindrómát és OCD-t is.

Itt egy kicsit érdekessé válik, a dolog, hiszen az ideg rendszer egy adok kapok játék, ha valahol alacsonyabb teljesít, az azt jelenti, valahol nagyobb erőforrás áll rendelkezésre, az esetek többségében. Persze ha egy rész fizikálisan nem funkcionál akkor azt lehet veszteségként leírni. A kérdés, a dislexia okozója melyik?

A dislexiát sokszor pont látási rendellenességre lehet vissza vezetni.

A kancsalsag/rövidlátó tényállás ha genetikai alapú, és nem fejlődési rendelleneseg, akkor van rá esély, hogy az adott kódoló szakasza a DNS-nek másért is felelős. Vagyis más területen akár előny is lehet.
Pl a sarlós vérszegénység, normál esetben igen nagy probléma, de Afrikában előny, mert a malária nem tudja megtámadni az egyént..... Persze ez egy elvont példa.

[ Szerkesztve ]

azert erdekes, mert pl az adhd-t is a neurodiverzitas ala soroljak. az pedig aztan vegkepp nem egzakt tudomany annak a megallapitasa h adhds-e a gyerek vagy csak a futoszalagon dolgozo pedagogusoknak nincs ideje/energiaja/erdeke foglalkozni vele v mindenki szamara erdekesebb orakat tartani.
kicsit olyan erzesem van, mintha a neurodiverzitas is ilyen divatos cucc lenne ahogy a diszkriminacio megszuntetese, a 'white privilage' eltuntetese, a ket nemre (ferfi/no) valo korlatozas feloldasa, stb miatt keletkezett.
(nincs whitelist/blacklist mar sok szoftverben sot, a master/slave-et is kivezettek)

[ Szerkesztve ]

Én ma a phobophobiaról és az anatiadephobiaról tanultam. Előbbi a félelemtől való félelmet jelenti míg utóbbi azt jelenti hogy valaki attól retteg hogy valahol valahogyan egy kacsa figyeli.

A kacsátol én is félnék, ki tudja lőni a péniszét, mint egy dárda, és meg csavaros is.

Ebben még az a trükk, hogy valójában nem lehet olyan egyszerűen kijelenteni, hogy a diszlexia veleszületett vagy gyermekkori fejlődési rendellenesség lenne. Akkor pedig miért kellene örülni ennek?

De nem csak az idegrendszeri problémák esetén kérdéses ez, még a rövidlátás is valószínűleg kapcsolódik az életmódhoz (néhány súlyos eset kivételével).

A kacsás részre önmagában is fölfigyeltem volna, aztán láttam csak a nicked.

Rézfarkú bagoly a háttérben:

Ő sem egy kitalált mém, hanem létezésében hátráltatott.

[ Szerkesztve ]

Nem végeztem kutatást, baglyok nemi szerveben felhalmozódó rézel kapcsolatban, igy kizárni sem tudom létezését.

Quack Quack!

Vagyis akkor a neurodiverzitás az új "divat" a hiperaktivitás után?
Mármint, abban az értelemben, hogy külső szemlélőként az látszik, hogy az oktatás nem hajlandó az átlag halmazból kilógókkal foglalkozni, hanem skatulyáz. (És innentől "kinlódjon" vele más, akit azért fizetnek.)
És itt jegyezném meg, hogy ahogy a hiperaktivitás esetén is gyakran kiderült, hogy egyszerű otthoni neveltetés/foglalkozáshiány miatt húzták rá a cimkét a valósan hiperaktív gyerekek mellett sokakra.

A valós betegek mellett hány fiatalra lesz ráhúzva, hogy diszleksziás, csak azért, mert az iskolában próbálják tanítani, de az otthoni rész, ami az olvasás megtanulásához szükséges elmarad?
Szerintem ma amikor a csecsemő is time shifted médiát fogyaszt tableten és csökken a klasszikus olvasó-, és mesekönyvek jelenléte a nevelésben nehezebb az olvasást (is) oktatni. Egyszerűen nem találkozik a gyerek elég tartalommal ami az olvasást segítené. Mert önmagában az iskola megtanítja az olvasás módszertanát, de a stabil használathoz szükséges mennyiségű olvasásra nem tud időt adni. Azt otthon kellene, szülői segítséggel.

Óvakodj a kacsáktol!

Múlt század végi sztori, időnként előkerül közöttünk:

Haver haverját anno megbuktatták első osztályban, mert fészkelődött, forgolódott, folyton beszélgetett, de legfőképpen írástanulás, másolás helyett krix-kraxokat rajzolt a füzetébe, összességében komolytalanul viselkedett az órákon, bárhová is ültette a tanító. Szóval az osztálytársai mentek másodikba, ő újra elsőbe. Ahol az új tanító a figyelmességével, szakértelmével, kedvességével és türelmével felfedezte, hogy egyszerűen nem lát élesen a gyermek.

Konkrétan csak maszatokat a táblából, füzetből, könyvből, újságokból. Ezért képtelen volt bármit lemásolni, képtelen volt írni tanulni. Talán azt hihette, hogy valami játék részese, mint az óvódában.

Addig volt egy "világa" amiben nem kaptak hangsúlyt a betűk és a látott képek részletei, úgy is nődögélt. Járt-kelt mint egy félig vak, leginkább a füle és a többi érzékszerve által begyűjtött infók alapján működött, mert születése óta azt a tájékozodási módot szokta meg. A legtöbb dologhoz ügyetlen volt, de a szülei, nagyszülei kvázi rálegyintettek, melóztak, nem mélyedtek bele a képességei fejlesztésébe. Az első tanára offolta, aztán a második tanítója intézett neki megfelelő szemüveget és csoda történt. Kinyílt előtte a világ és nagyon gyorsan felzárkózott a tanulásban.

Esetenként a környezete figyelmén és türelmén múlik egy ember jövője.

[ Szerkesztve ]

ma Magyarországon simán lehet valaki mérnök úgy, hogy nem tud számolni, ráfogják, hogy diszkalkuliás és mehet egyetemre.
azért érdekelne, hogy akik az ilyet engedik, laknának abban a házban, amit egy ilyen tervezett?

az eredeti kérdéshez: ezek se idióták, csak diverzek...

Nem értem, min csodálkozol. Manapság sok esetre igaz, hogy ami régen pszichiátriai betegségnek számított, az manapság ünnepelendő változatosság. Ilyen a korszellem, a permanens progresszió.