Ohh egy tanárúrral nehéz "vitába" szállni.

[ Szerkesztve ]

Bár tényleg nagyon okos vagyok, ( ) de ezt kivételesen egy dokumentum filmből szedtem, nem tudom a címét, rég láttam, csak most eszembe jutott.

Igazából a tanárúrat nem rád értettem. Bocsi ha félreérthető voltam.

Akkor még sem vagyok annyira okos, ha félreértettem...

Most ide idézek egy közmondást, ami némileg megmagyarázza amit mondtam. "kutyaharapást szőrével"

Jó, hát így már érthető! Miért nem ezzel kezdted?

Nem szereti az egyszerű dolgokat .

Bárhol nézem is a fóbiák kezelését csak engem igazolnak. Kitenni magadat a félelmed tárgyának.

Idézet egy cikkből.

Nézzen szembe a félelmeivel!

Ha kerüli félelmének tárgyát, akkor képtelen lesz legyőzni azt, állítja dr. Zane. Ügy lehet úrrá a problémán, ha aláveti magát a kondicionáló vagy szoktató terápiának. Ennek során a beteg fokozatosan teszi ki magát a félelme tárgyának, és alkalma van megtapasztal­ni, hogy aminek a bekövetkezésétől tart, a valóságban nem történik meg. Ez a folyamatos szoktatás segíthet, hogy lassacskán megbarátkozzon félelme tár­gyával. Például tegyük fel, hogy ön fél a pókoktól. A szoktató terápia során elő­ször – általában egy másik személy jelenlétében – szembenéz a fóbia tárgyá­val, ebben az esetben pókokat ábrázoló képekkel.

Tisztelettel

Pusszycat.

Hát azért nem kicsit árnyaltad az eredeti hsz-edet. Terápiás környezetben, szakember vezette módon más a dolog, mintha csak kilógatnál valakit a tetőről.

Ez igaz, de az én módszerem hatásosabb, hamarabb hozza az eredményeket.

Tapasztalat ?

Egyelőre magamon kísérletezek, a munkahelyi szivatós legyőzésében, esetemben sok időbe telt mire sikerült elérnem, h ne b@szam fel magam a sok hülyén, sajnos látszott rajtam h idegesítenek, most már a szemébe nézek és kiröhögőm. Elégé bevált.

Ezen a térén “ lucky “ a dolog nálam . Az új munkatársak még kedvesek velem . Vagy csak én értem félre és inkább vicsorognak .

A szebbik nemet mindig kedvesen fogadják. Megy a szemezgetés, kacsingatás, integetés, mosolygás...

"Ha kerüli félelmének tárgyát, akkor képtelen lesz legyőzni azt, állítja dr. Zane. Ügy lehet úrrá a problémán, ha aláveti magát a kondicionáló vagy szoktató terápiának."

Igen tisztelt dr. Zane.
Nekem több félelmem is van.
Például nagyon félek az éhes oroszlántól.
Én alávetném magam a kondicionáló terápiának. De nagyon félek, hogy a szoktatás vége az oroszlán jóllakottságánál kezdődne.

Válaszát várva, maradok éltben, addig is.

Ezen jót derültem

"Elégé bevált."
+1. Ez műxik, confirmed.

[ Szerkesztve ]

Vannak a cikkben kepek es csak en nem latom oket (a ceges proxy miatt)?
Na, masodik betoltesre csak megjelentek... a proxynk valamiert nem szereti a PH oldalait.

[ Szerkesztve ]

Igen, működik. De fontos megjegyezni. Csak a teljesen megalapozatlan félelmeket lehet ezzel a módszerrel kezelni.

Te mitől is félsz igazából?

Én a magasságtól, repüléstől, víztől (hajón), h elvesztem akit szeretek, hogy egyszer itt hagyok mindent, a betegségtől, skorpió, kígyó, pók, pitbull...

[ Szerkesztve ]

Pedig az egyik legcsodálatosabb dolog a repülés .
Főleg amikor szép az idő , az alábbi képet most augusztusban készítettem mikor Dániából mentem Hollandiába . Nagyon szép idő volt .

[ Szerkesztve ]

Ha leiszom magam, végig röhögöm az utat.

Amióta láttam a végső állomás 1-et nem szeretek repülni, szerencsére nem is kellett még.

[ Szerkesztve ]

Túlreagálod a dolgot , igazából ha belegondolsz még egy gép sem maradt fent , nem tudom mitől tartasz .

Tisztázzunk valamit. A félelem önmagában hasznos dolog. A veszélyre figyelmeztet, megemeli a figyelmet, ...
A probléma akkor van, ha a kockázat mértékéhez képest aránytalanul magas a félelem. Akkor már nem félelem a neve, leginkább fóbiának hívjuk.

"Én a magasságtól, repüléstől, víztől (hajón), h elvesztem akit szeretek, hogy egyszer itt hagyok mindent, a betegségtől, skorpió, kígyó, pók, pitbull... "

Ezen félelmek többsége tanult félelem. A szülőktől, másoktól elsajátított viselkedés. Már attól, hogy ennek tudatában vagy, könnyebben tudod kezelni a helyzetet.

A betegségtől való félelem addig reális, amíg odafigyelsz magadra és igyekszel egészségesen élni. De ezt sem szabad túltolni. Van egy ritka szembetegségem. Anyagcsere zavar. Emiatt egy sárgás színű anyag ülepedik ki a szemeimben, ami elfedi a látóidegek elől a fényt. A perifériás látásnál kezdődik, Lassan, de biztosan teljesen be fog szűkülni a látótér. Nincs mit félni ez ügyben. Nincs gyógyszere/gyógymódja a betegségnek.

Mitől félek igazán?

Egyszer felültem egy gondolás körhintára. Olyanra amit ferdén emelnek meg és a gondola képes megfordulni a levegőben a tartókarja csapágyazása körül. Az előttem lévő gondola üres volt és az egyik körben beállt függőlegesbe, fejjel lefelé. Nem hosszú időre, de belém hasított a felismerés, velem is megtörténhet.
A felnyitható kar nem nyúlt védelmet a kizuhanás ellen.

Két lehetőségem volt. Bepánikolok, de az nem old meg semmit. Vagy elterelem a figyelmet a problémáról. Elkezdtem nézni az előttem ülőket hogyan lehetne levadászni őket. Mikor vannak a gondolák optimális helyzetben a dologhoz.

Azóta tudom. Egyetlen dologtól kell félnem. Attól, hogy egy helyzetben bepánikolok.

Van egy érdekes tesztkérdés ami a félelemmel és annak a kezelésével kapcsolatos.
Éjszaka van. A város egy nem túl jó hírű részén kell átmenned gyalog. A járdákon nem működik a közvilágítás. Az út viszont jól ki van világítva.
A jól kivilágított úton vagy a sötét járdán mennél át a területen?
Mire alapozod meg a választásodat?

A sötét utat kell választani, mert ha a kivilágított úton mész, téged mindenki lát te senkit.

Itt állok a járdán és be van borulva , ez számít ?

Ha van nálad esernyő, akkor nem.

Leginkább nőknek van migrénes fejfájásuk, még akkor is mikor nincs.