Jaj tényleg, egyet vagy kettőt olvastam tőle is, de nem jut eszembe a címük... az egyik talán valami balesetes volt, jaj de rég volt....de izgalmas volt, arra emlékszem. Nézzétek el nekem hogy nem emlékszem jól már, sztem sok sok éve volt már.

Ha már Rejtő, akkor az is stílusára emlékeztető karaktereket és világot olvashat az ember Tarja Kauppinen A nép igazsága, valamint A rendszer ellensége című könyveiben. Nekem is egyik kedvencem Rejtő, és ezek is a várólistámon vannak, részben pont emiatt.

Az is megérne egy posztot, hogy MI, az átlag emberek, születésunk után - mondjuk öreg korunkig a jellemünk fejlődésének részeként mely írók, mely könyveit mikor olvassuk el. Azaz például indultunk a mesekönyvektől, folytattuk az indiánkönyvekkel és így tovább. Szinte teljes biztonsággal meg lehet mondani, hogy mely írók, mikor léptek be az életünkbe. Ahogy a fenti kommentekből is kiderül. Tuti biztosra vettem, hogy előkerül Rejtő, Lőrinc L. László és társai. . És ugyanúgy tisztán látható, ahogy továbbléptünk. Az érdekes ebben talán az, hogy egy bizonyos kor után ez a "sablon" módosul, és mindenki elindul a "saját útján". És ez szerintem így van rendjén. A jellemünkből fakadóan felnőtt korunkra kialakul egy stílus, egy külön érdeklődési kör. Ez igazából innen kezd el izgalmas lenni. Mert ebbe nem csak a kor számít bele, hanem az eltérő szintű intelligencia is. Véleményem szerint. . Ki, hogy gondolja?

A 48. jelent meg novemberben, második, harmadik, sokadik kiadásokat nem számolva:
1. A halál zsoldjában
2. A Halkirálynő és a kommandó H1
3. A Halkirálynő és a dzsinnek H2
4. A pokol is elnyeli H0
5. Kriplikommandó
6. Mesemaraton
7. Ki feküdt az ágyamban? H3
8. Halálnak halálával
9. Démontangó
10. Ébredj velem! H4
11. Fattyúdal
12. My Fair Lord
13. Édes, mint a bűn
14. Álomhajsza 1-2
15. A pepita macska
16. Mogorva nyár H5
17. Vis Major VM1
18. Jégtánc
19. Kyra Eleison VM2
20. Szennyből az Angyal
21. Tűzvarázs
22. Könnyű álom VM3
23. Sárkánykönny
24. A Hold forró jegén H6
25. Varázscsók
26. Vakvágta
27. Vészbejárat VM4
28. Tündértánc 1-2
29. Ezüstegér
30. Nászjelentés 1-2
31. Tíz kicsi kommandós VM5
32. Álmok tengere
33. Apád, anyád ide lőjön! H7
34. Mesemaraton – Emlékfutam
35. Kedves, mint egy kéjgyilkos
36. Mennyből a csontváz
37. Csontfuvola H8
38. Habospite H9, VM6
39. Barbárság Tengere
40. Tündérlovaglás H10
41. Holt volt, holt nem volt (Banyamese)
42. Szamurájszív H11; VM7
43. Válós regény
44. Galandregény H12
45. Mennyből a Húsvét
46. Fanyarédes H13
47. Ponyvamesék
48. Az élet ócska örömei H14

** A két sorozat összefonódik

Nagyon jól összefoglaltad a leglényegesebb tudnivalókat és ökölszabalyokat. Magam is nagyjából ezek alapján próbálok alkotni, amikor sikerül. Pár dologgal nem értek csak egyet, de azok pont a személyes véleménynek tűnő gondolatok, így az nem baj.
Én például nem akarok lebeszélni senkit arról, hogy romantikusat írjon. :) Miért is tenném? Mindenki azt ír, amit akar. Az általános szabályok pedig minden zsánerre vonatkoznak. És, bár nem sokat olvastam romantikus írásokat, azt bizton állíthatom, hogy nem a Romana és Júlia szintű trafikos ponyvák a műfaj legjobb darabjai. Hidd el, ócska sci-fiből legalább annyi van, mint ócska romantikusból. Persze ugyanez igaz a minőségi verziókra is.
Aztán a másik, hogy nem szükséges kemény rosszfiúnak lenni a főhősnek. Nem gondolnám, hogy azt szereti a többség. Ha hiteles a karakter, nem egy mesterkélt kliséhalmaz, akkor lehet akármilyen, akár egy szorongó aktakukac is. A lényeg, hogy önazonos legyen, a saját jellemének megfelelően cselekedjen és beszéljen. És miért kellene pont férfi főhős? Kicsit közhelyes leszek, de hadd döntse már el a karakter. :) Persze a realitás határán belül. Pl. a '70-es évek amerikai hadseregében (pont ilyenen dolgozok) ne legyen női ezredes, vagy pilóta, de még katonai orvos se. De a fenti közhelyemre a legjobb példa az inváziós írásodból általam spin-offolt Dr. Wattson, aki az én fejemben a kezdetektől fogva nőként jelent meg. Ne kérdezd, miért, fogalmam sincs. :)
Ehhez a témához kapcsolódik a szerelmi szál. Szerintem az sem elvárás. Ha hozzátesz a történethez, motiválja a főhőst, akkor persze, legyen! De gondoljunk csak Mark Watneyra, vagy Frodóra (neeem, Samu nem számít annak, akármit is sugallnak a mémek ). Nálam például, amit említettem katonai sztorit, nem lesz, mert egyszerűen nem releváns a történet szempontjából. Bele lehetne erőltetni egyet, de tök felesleges lenne.
Nagyjából ennyi, amit én máshogy gondolok, a többivel egyetértek.
Viszont egy fontos követelményt nem említettél, és senki más sem. Remélem azért, mert mindenkinek egyértelmű. A helyesírást. Elengedhetetlen ahhoz, hogy az embert, pláne kezdőként, komolyan vegyék. Ha a kézirat nehezen olvasható, nem fogja azt a hatást elérni mondjuk egy pályázat bírálóinál, vagy egy kiadónál, amit te ki szerettél volna váltani az olvasóból. Másrészt úgy gondolom, hogy aki írásra adja a fejét, annak kutya kötelessége komolyan venni a helyesírást. Nem szabad félvállról venni.
Ennyi jutott eszembe így hirtelen, viszont van egy kérdésem. Azt írod, a történet nem volt kidolgozva rendesen az egyik regényedben. Ezek szerint neked van több is? Ez érdekel. Bővebb infót kérek! :)
Ja, és ha már kidolgozatlan történetszál. Hagyjunk némi munkát a bétáknak és a szerkesztőnek is!

Ez most olyan sok, hogy csak holnap tudok rá érdemben válaszolni. (de már vártalak )

Már vártál? Még nem döntöttem el, hogy ez most jó-e, vagy sem.

Mert ebbe nem csak a kor számít bele, hanem az eltérő szintű intelligencia is. Véleményem szerint. . Ki, hogy gondolja?
Ez egy igen érdekes tyúk vagy tojás-kérdéskör, megérne egy szociológiai-pszichológiai vonalon megejtett kutatást. Sokváltozós, az biztos. Van, aki olvas és csak olvas, de nem marad meg benne semmi, nem is célja beépíteni nem csak a hasznos mellékkörülményekből, de még a főszálat is veszni hagyja, instant átfolyó-vízmelegítőként funkcionál a könyv fölött a pillanatnyi hangulatért. Mert így aztán tényleg mindegy mi kerül a kisgyerek elé. Vagy éppen hogy a szükséges művek maradtak ki az elején és azért ilyen a későbbi felhasználás...? Jó kérdés.

(#46) e-newsee, Szerintem az sem elvárás.
Ha valaki kötelező építőkockaként dob be egy indítást, ne adj isten arra építi a sztorit/aztán is elcsépelt biztonsági játék adja a gerincet, nos az messziről bűzlik. Van persze akinek illat ez, B-filmeket kedvelők és ponyvafogyasztók direkt örülnek. Személy szerint mindenesetre nem érzem épp megtisztelve magam, ha közhelyekkel gondolt az író levenni a lábamról.

Romantikusból mindenképpen több van, a sci-fi rétegműfaj és mint ilyen fajlagosan talán még leghitványabb kivitelében sem képes elérni olyan fájdalomokozási szinteket mint egy egységnyi Tiffany. Mondjuk felmerül a kérdés, hogy minek ment oda a kedves olvasó, ha annyira nem rá szabták a műfajt.

„Már vártál? Még nem döntöttem el, hogy ez most jó-e, vagy sem”
Ezt pozitív értelemben értettem. Szóval jó :). Örülök, hogy írtál.

-----------------------------
Ezt írtam a cikkben: „(De az istenre kérlek, ne romantikus legyen jó? )”
Ez poénból írtam, természetesen azt ír az iró, amit szeretne. Majd az olvasok úgyis eldöntik, hogy tetszik e nekik e, vagy sem. (csak ne romantikusat )

------------------------------

Igen, igazad van, egyáltalán nem elvárt ez szerelmi szál egy történetben. Nagyon sok történet van, ahol egyáltalán nincs szerelmi szál, és mégis baromi jó a könyv, avagy a film. Amit most írok épp sci-fi novellát, például abban sincs, és nem is lesz. Az első novellámban van, és ott van helye is.
-----------------------------
„. Azt írod, a történet nem volt kidolgozva rendesen az egyik regényedben. Ezek szerint neked van több is? Ez érdekel. Bővebb infót kérek! :)”

Három novellát írok egyszerre. Az egyik ugye Frank folytatása. A második címe: Utópia. Elég durva story lesz, soha senki még nem írt ilyet tudtommal. Itt kínlódtam kicsit a történetszállal, a visszacsatolással, a kutatással. De csak kicsit :). Vannak benne tudományos utalások is, ezeknek is utána kellett nézni, hogy ne írjak hülyeségeket ugye. Izgis lesz. Sokkal jobb lesz sztem, mint Frank története.

--------------------------

Bakker, tényleg kimaradt a helyesírásra való utalás, megemlítés? Durva. Remélem, hogy tényleg csak azért, mert magától értetődik.

-------------------------

A hozzászólásokból is látszik, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, máshogy gondolkodunk, ami helyes, és így van jól! Így lesz izgalmas és más minden egyes történet.

Romantikusból persze, hogy több van, hiszen a szerelem, a szerelmi kapcsolat, a csalódás, stb, az életünk szerves része. És ezt nagyon jól át tudjuk érezni.

Azért a Tiffany fájdalomokozásához az is kell, hogy te alapból ne kedveld azt a zsánert. Persze, tudom, egy sci-fi rajongó úgy van a sci-fivel, mint Sheldon Cooper a részecskegyorsítókkal és a képregényfesztiválokkal, hogy még a vacakok is elég jók, de olvastam már olyan sci-fit, ami szenvedés volt (nekem). Tele logikátlan high-tech kütyükkel, amik mindig pont akkor voltak pont annál az illetőnél, amikor éppen egy olyan cucc kellett volna. És nem egy-egy esetről volt szó. Konkrétan nem a cselekmény volt igazítva az adott világban elérhető technológiákhoz, hanem fordítva. Ha a szereplő olyan helyzetbe került, hogy csak úgy tudott volna megmenekülni, ha van egy gránátja, ami rajta kívül mindenkit megöl, akkor épp volt nála egy olyan. És akkor a gránát működése mellé kerített az író egy izzadságszagú magyarázatot. Ez nem teljesen konkrét példa, de valami hasonló volt. És sok. Túl sok. A szereplőt annyiszor mentette meg a véletlen, vagy egy spéci, csak abban a helyzetben hasznos kütyü, ami már unalmassá tette az egészet. Hiába volt végig őrült tempójú, akciódús rohanás az egész, egyszerűen nem lehetett komolyan venni. Kicsit olyan párjanincsium érzésem volt (A mag című film). Szóval de, van fájdalmat okozó sci-fi is. És arra is van igény.

"Szóval de, van fájdalmat okozó sci-fi is. "

Egyetértek, sőt még a sztároltak között is van ilyen

A Black mirror egy nagyon jó sorozat, de ebben a részben teljesen logikátlan dolgok történnek. Feltéve, de meg nem engedve, hogy az első felében leírt dolgok működnek, elvileg megoldható, azonban a második felében az alapján abszolút nem történhetne meg, ami megtörténik.
A végét most nézem, az még borzalmasabb, nagyjából a szíriuszi gyíkemberek szint, hiszen technofób emberekkel mindent el lehet hitetni, pláne, ha még titokzatosnak tűnő zene is szól közben...
...és persze ez a rész 8,5-ös értékelésű.... Az emberek többsége ezek szerint egyrészt retteg a technológiai fejlődéstől, másrészt nem gondolkodik, harmadrészt mindent elhisz, amit megpróbálnak lenyomni a torkán. Szomorú. Igazából ez nem is sci-fi, hanem fantasy, csak itt nem mágiával oldják meg a logikát nélkülöző forgatókönyvi bukfenceket, hanem ráhúznak valamit és kész. A jó sci-fi lehet elrugaszkodott a létező valóságtól, de koherens rendszer. Na itt erről nincs szó...
Ja és még az összes létező klisé is visszaköszön halivúdból... Ha követni akarnék valakit egy dél amerikai országban, biztosan egy szőke európai nőt küldenék utána....

Persze nálam a bullshit detektor alapból be van kapcsolva minden sci-finél, hiszen a legminőségibb sci-fin nőttem fel. Az első száz Galaktika és a Kuczka által válogatott könyvek még nagyon magasra tették a mércét.

[ Szerkesztve ]

Ezt a részt még nem láttam, de lassan azért haladok a sorozattal, csak kevés időm van tévézni.
Nálam legjobban az veri ki a biztosítékot, amikor egy Földön (vagy a jelenlegi világunkban) játszódó sztoriban az alapvető, 2+2=4 szintű fizikát b@sszák meg rendszeresen. Pl. a felrobbant űrhajók törmelékei ott sodródnak a robbanás közelében. Miért? Mi az a közeg, ami lefékezi őket? Lehet, hogy csak én vagyok túl gépész, de ezeket mindig észreveszem. Tudom, az én bajom, miért nem bírok elvonatkoztatni. Pedig el tudok, csak nem mindentől.

Na jó, most egy olyan rész volt, ahol az űrben égtek és robbantak dolgok, de mivel ez egy játékon belül volt, elfogadható, hogy csak látvány. A fizika mint olyan változhat, legalábbis a róla alkotott képünk. Azonban, a "ha akarom vemhes, ha akarom nem", elfogadhatatlan.
Sorozatokban persze könnyű ilyesmibe belecsúszni a sok író és rendező miatt, hiszen nem mindenki ugyanúgy gondolkodik.

A legtöbbször azért térnek el a valós fizikától, mert baromira nem lenne látványos, ha ragaszkodnának hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne úgy megcsinálni egy filmet, hogy ilyen hibák ne legyenek benne, de ugye a látvány viszi be (sajnos) a legtöbb embert a moziba ráadásul a legtöbb, aki egy ilyenre a látvány miatt megy be, eléggé..khm..életlen kés abban a fiókban és valószínűleg nem éppen fizika szakos volt. .

[ Szerkesztve ]

Az mégjobb mikor akarod szeretni, de az általad is vázolt módon ellehetetlenítik. A jónépiesített scifi legalább annyira az mint amennyire a pankráció sport. Részemről maradok a hardnál. Az igényesen előadott romantizmussal egyébként nincs gondom.

Mi a véleményetek a Csillagok Között című filmről?

A távkombájnozás igen menő volt, de a végkifejlet felé haladva elkanyarodott egy nagyon gyermeteg megokolásba-megoldásba, így sajnos visszamenőlegesen is képes volt agyon csapni az egészet. Kár érte, már majdnem tudott egy moziba kerülő, nem végletekig kiherélt és elkanyarintott hardscifi-közeli alkotás lenni - aztán a végén mégsem. A nagy költségvetés kötelez.

Alapvetően tetszett volna, de nekem az a "könyvespolcos-sztori" kicsit már erős volt.. :/.

Jó film. Teljesen átjött a mondanivalója: Anne Hathaway dögös csaj.

Hiába az egyik legjobb színésznő a műfajban, a film nekem csak egy zavaros játékdemo. Egyetlen erénye, hogy rövid.

Elhiszem. A Netflixnél is működik nagyon az eladjuk a szart nagy nevekkel. Az átlag nézői felbontás itt tart és ennyi: nem értékel vagy súlyoz elemekre bontva, elég, ha egyvalami eltelíti, akkor már az egész "jó". No de mi a véleményetek a Da Vinci kódról? Arra akarok kilyukadni, hogy egy ideje általános rinyaképlet már, hogy nehéz átjutni a tű fokán/nem rentábilis a kiadása sok műnek papíron, közben meg ha betérsz egy könyvesboltba mindenfélével tele, fércmű is akad szép számmal. Mégis van működő piac, csak a szájízben nem tud osztozni mindenki.

Nekem annyira nem jött be. Az alap koncepció nem lenne rossz, de engem ott elvesztett, amikor csak úgy belerepültek a fekete lyukba.
Sokszor úgy adják elő, hogy akkora jelentőségű film, mint a 2001 Űrodüsszeia. Szerintem nem. A könyvespolcos részt már nem tudtam komolyan venni.
És ja, Anne Hathaway...

Ahogy korábban írtam, nekem Fekete István már pici gyerekként esti mese volt. Ami meghatározó, az a Téli Berek. Még nem voltam iskolás és az után magyarázta el apám, hogy mi a halál. Talán ezért nem félek a haláltól és tartom az élet részének.

#36 Somatom
+ Meggyi001
Azok a gyerekes vackok nekem is kimaradtak, de Tarzan megvolt. Most is itt van a polcon közel 20 Tarzan könyv. Mondjuk tényleg az első 5-6 ami jó (volt gyerekként, szerintem már gagyinak minősíteném).
Viszont Edgar Rice Burroughs nem a Tarzannal, hanem a Mars sorozattal alkotott igazán nagyot. Az első könyvből filmet is csináltak [John Carter 2012], ami ugyan bukás volt, de szerintem csak azért mert senki sem ismerte és nem tudták hova tenni.

Amúgy a Mézga Aladár Különös kalandjai is itt van a polcon. 1974-es, gondolom első kiadás.