Mehet

Hasonló tapasztalatunk volt, de mi elvittük amit bírtunk, illetve faluhelyen azért nagyjából tudtuk kinek lehet odaadni aki megköszönte és használta a hagyatékot.
Ruhát ilyesmit már nem nagyon lehet adományozni, olyan mennyiségű a külföldi levedlett turis.
Ami a vicc, hogy hirdetik magukat hagyatékot felvásárló emberek akik viszont meglehetősen ... pimaszok.

Igen, ennek a hagyatékfelvásárlós dolognak utána olvastam. Rokon fel is hívott egyik este hogy vannak ilyen "cégek", elmagyaráztam neki hogy is működik ez és csodálkozott, nem is gondolta volna hogy így csinálják.

Az van, hogy a bútoroknak tényleg nincs értékük a használtpiacon, a negyvenéves, szocialista ipar által gyártott daraboknak meg főleg nem - és ezt pont meg is értem. Ezek nem olyan cuccok, amik nap mint nap kellenek, ha meg azonnal nem lehet felhasználni, akkor tárolni kell őket, meg szállítani, ami elég komoly költség.

De ezek a segélyszervezetek azt hirdetik magukról hogy segítenek a rászorulóknak, nem továbbértékesítik.
Nem hiszem el hogy nem tudtak volna találni egy rászoruló családot, egy menhelyet.

Szerintem dabadab arra gondolt hogy az öreg bútort kevés helyen fogadják be szimplán generációs különbségek miatt. Ha pl valaki 2x évesen rászoruló, akkor nem biztos hogy látta-ismeri-felismeri a segítség értékét: szimplán másban élt és mást látott eddig ami meg azon kívül van az inkább "szemét" mint adomány.

vöröskereszt, na őket alapból elvetettem.

Miert nem probaltad meg?

De most ha valaki rászoruló, az nem örülne hogy kap egy jó bútort amibe tudja tenni a dolgait az esetleges dobozok, zsákok vagy korhadt szekrény helyett?
Nővérem férjével vonszoltuk le és az mondta hogy amikor kiköltöztek Érdre a faházba (nyaralónak használták) örültek volna egy ilyen szekrénynek hogy egyáltalán tudjanak mibe pakolni.
Azóta már van téglaházuk és szekrényeik

Lauda Rossz tapasztalatok...

[ Szerkesztve ]

Hány éves?
Ne abból indulj ki h mi 40-esek mit gondolunk. A normák is változnak ám, nem csak mi öregszünk

Nagyjából egy idős a nővéremmel, mi meg 75-ösök vagyunk (ikrek).
Én úgy gondolom hogy akiket egy segélyszervezet nyilvántart mint rászoruló családot az örül ha kap, akkor is ha nem "divatos" a bútor.
Ha másért nem hogy legyen honnan indulniuk, vagy rosszabb esetben a következő télen tüzelőnek

A környéketeken nem ismertek senkit, vagy senkiket, akik örülnének bármilyen adománynak?

Egyébként szomorú, hogy a segélyszervezetek így állnak a dologhoz...

[ Szerkesztve ]

Volt keresztanyámnak egy barátnője, az elvitte a porcelán biszbaszokat és talál gazdát a tányéroknak, poharaknak és bögréknek.
De a bútorokra ő sem tudott senkit.

Két szervezet működésébe valamelyest belelátok. Nekik pl. tényleg nincs kapacitásuk a tárolásra, nagy mennyiségű (ömlesztett) adomány feldolgozására és a szállításra.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványt kerestem volna meg a bútorok kapcsán. A ruhákkal (+csetreszekkel) az Alkotás úti admányboltot. De ez utóbbi odavivős.

"De most ha valaki rászoruló, az nem örülne hogy kap egy jó bútort amibe tudja tenni a dolgait az esetleges dobozok, zsákok vagy korhadt szekrény helyett?"

A bútorok maguktól azért nem szoktak elkorhadni, olyan meg viszonylag ritkán van, hogy be kell rendezni egy lakást.

És a használtpiacot meg azért hoztam fel, mert tényleg azt látom, hogy a használt bútoron akkor is alig lehet túladni, ha ingyen adják, csak el kellene szállítani (nemrég hoztunk el egy ilyet, nem volt még tíz éves és újkorában 4000 EUR volt - most meg csak oda kellett menni, szétszedni és elhozni) - szóval tulajdonképpen piaci áron kínáltad a bútort.

Nem a szervezeten múlik

(#13) quailstorm: pontosan ugyanez van szüleimnek is. Embert nem ismerek akinek kelleni fog. Nekem más az ízlésem, és inkább egy lefingott de letisztult kellene. Az a gondolat, hogy csak mert nyomorog legyen neki mindegy, válaszra sem méltó. Majd ha megtanuljuk embernek kezelni a másikat, mindennel ami ezzel jár, akkor nem merülnek fel ilyen érdekes gondolatok.
A csaló szomszédokra tett utalásod meg nem tudom értelmezni: olyan embereket kell választásokon pozícióba juttatni, akik ezt a kérdést megoldják. Mindenkinek jobb lenne.

Pedig ha magamtól elvárom, hogy ha nincs pénz akkor igény se legyen, akkor mástól is. Ez nem embernek kezelés kérdése, ez nagybetűs LUXUS. Amennyiben a bútor funkcionálisan használható, nem büdös nem korhad, akkor véleményem szerint nincs helye nyafogásnak.

Nyilván olyan rászorulónak, aki arra érdemes és adott esetben a télen eltüzelte a bútorát, hogy ne fagyjon meg viszont nagy meló eljuttatni egy ilyen bútort.

A második részére a hsz-nek. Durva. Ha ennyi év alatt nem ölték ki belőled az utópisztikus gondolkodást, akkor elég jó jellemed van.
Nos, tekintettel arra, hogy én túl közel hozzájuk nőttem fel és éltem le eddigi életem, az egyetlen megoldási javaslatom ultrajobbos lenne és valószínűleg nem fórum kompatibilis. Aki ezzel nem ért egyet annak tudom javasolni hogy költözzön közéjük, vagy csak a közvetlen szomszédságba és élvezze.

Sajnos az eddigiekben én megoldás helyett szavazatvásárlást láttam, feltétel nélküli ajándékozást és pénzszórást. Felelőtlen integrációt (osztályközösség, iskola szétverése, tanítás ellehetetlenítése). Mert hogy Waldorfot csináltak a szegregált iskolából, így mindenhova jutott elég "vetőmag" nehogy nyugalom legyen.
Valamint különösebben az sem hat meg, hogy fittyet hányva bármilyen jogszabályra mérgező hulladékkal tüzelnek a város közepén egy putriban és kést szegeznek a torkodnak 20 méterre a házadtól.

Mindegy, szerintem a témát ejteni kellene, nem erről szól a topic, én példának hoztam, hogy ki az, aki megengedi magának azt a luxust hogy visszapofázzon az adományozónak és lefitymálja amit felajánlottak.
dabadab meg mint kiderült, nem erre gondolt mint te

Nagyon OFF, csak hogy értsd, nem a levegőbe beszélek: kép
Háttérben az erkélyes társasház, na ott lakok. Ez 2017. Mellette lévő bérházat pár éve gyönyörűen felújították (IKV), új ablak, új gipsz fejszobrok az ablakok alá, új vakolat és festés. Most meg egy felrobbantott, összefirkált drogtanya és putri mint előtte.

[ Szerkesztve ]