Oké, akkor nem hirtelen, de egy idő után mindenképpen elérné a számított plusz súlyt.
Vagy szerinted nem? Mert ha jóltudom a képlet a gyakorlatban is megállja a helyét.
De beszélgethetünk erről adok a véleményedre. És lehet valamit rosszul gondoltam.

Amúgy végtelennek szerintem úgy lehetne értelmezni, ahogy a Föld felszínét is. Tehát sokak szerint elképzelhető úgy az univerzum, mint egy hatalmas végül önmagába visszakanyarodó tér, így voltképp sosincs vége ahonnan le lehetne esni, de végső soron mint egy gömb felszíne, önmagába ér vissza...

[ Szerkesztve ]

Plusz súlyt? Épp ez a lényeg, semmiféle plusz súly nincs, a test tömege növekszik, magyarán egyre inkább ellenáll a mozgásállapotát megváltoztatni igyekvő hatásoknak. Ahogy mondtam: hiába nő az impulzusa, a sebessége egyre kevésbé változik.

Én azt mondtam, hogy a mozgó testen nem lehet észlelni a tömegnövekedés hatását. Mint ahogy azt sem érzed, hogy lassul az idő. Egyébként a felírt képlet természetesen tökéletesen megállja a helyét a gyakorlatban. Azzal a képlettel változott a mozgások dinamikai leírása, az a nyitja az egésznek Bővebben: Feynman: Mai Fizika 2. kötet. Érdemes valahonnan kikölcsönözni, kevés matekkal mégis konyhanyelvnél és tudományosnak hangzó mesterkélt virágnyelvnél precízebb és egzaktabb leírást ad, és jobb betekintést nyújt a speciális relativitáselméletbe.

A végtelent így lehetne értelmezni, de sagesz93 kollega megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy ő nem úgy értette. És ha valóban végtelen lenne a világegyetem, nem csak "üres" térben, de anyag is kitöltené, mondjuk úgy, ahogy a belátható világegyetemet, akkor igen érdekes dolgok lennének. De azt akarom, hogy ezt ő gondolja át és lássa be, hogy ez mit is jelentene

ahhh ja a tömeg... Mindig is bajaim voltak a tömeg és a súly keverésével
Bizony az idő lassulását se venné észre az utazó, a tömegnövekedés meg logikusan hangzik ahogy leírod. Elképzelni nehéz csak h nem érezném magamon.
Szegény Feynman, már annyiszor mondták nekem, de még egyszer se találtam sehol... Max csak valami ezeréves kiadásban... ideje lenne utánanéznem

Ja, hát a végtelennel dobálózni veszélyes. Végtelen univerzum végtelen térrel és anyaggal végtelen nagyságú gravitációs erőt is eredményezne, márcsak a végtelen anyag / tömegből következtetve is...

Egyrészt, másrészt ennél jóval vicesebb dolgokat is.
Gondolj bele, ha végtelen nagy a világegyetem, éskb úgy néz ki, mint ahogy a környezetünkben, tehát végtelen sok csillag végtelen sok bolygó stb stb... akkor minden egyes esemény, amely előfordulásának akármilyen kicsi, de véges kicsi esélye van, elő is kell, hy forduljon.
Pl egy bolygón a molekulák véletlenszerű rendeződése miatt a felszín kizárólag Shakespeare műveinek bőrkötéses verziójából állna - hihetetlenül valószínűtlen esemény, de véges kicsi valószínűséggel, így végtelen kockadobásból bejönne és lenne ilyen bolygó - méghozzá végtelen sok.

Ezen kívül végtelen sok bolygón élnének ugyanazok az emberek, mint itt, ugyanazokkal a nevekkel, szokásokkal, és végtelen sok bolygón pötyögné egy másik Szten nick ugyanezeket a betűket az ugyanolyan billentyűzetén.

De tetszés szerinti agymenős dolgokat ide lehet képzelni

Hohó! Látom van ott fantázia bőven. Bár ehhez a területhez kell is!
Amúgy ja, végtelen esetén több mint lehetséges mindez.
Már kezd hasonlítani párhuzamos univerzum elméletekhez a dolog. Egy olyan világok rendszerére, ahol minden döntés minden lehetséges következménye megvalósul, egy új idővonalat nyitva magának. Vagy már nagyon megyek a sci-fi felé?

Hogy mit nyit, kérlek?

Hihi
Na várjál, kifejtem...
Szóval történnek az események egymás utánban, egyenes vonalon előre az időben... Minden döntésünk befolyással van a jövőbeni eseményekre és azok is befolyással vannak egy másik eseményre... Szal ha egy adott ponton 2-3 féle lehetőség mellett dönthetünk, akkor mindegyik döntés egy másfajta végkifejlethez vezet. Ha az elsőt válasszuk akkor elindul egy eseményláncolat, ami ahhoz az egy döntéshez vezethető vissza...
Mittomén, megakartuk nézni, hogy elég meleg-e a víz a teához, beledugom az ujjamat, és leforrázom magam, összetörök egy poharat a nagy kapkodásban stb... és elkönyvelem magam balfaxnak, elszáll az önbizalmam és soha se jutok olyan pályára az életben ahová szeretnék stb...
De a döntés pillanatában dönthetek úgy is, hogy nem az ujjammal nézem meg a hőmérsékletet hanem akárhogyan máshogyan mind1, a lényeg, hogy így nem forrázom le magam, nem száll el az önbizalmam stbstbstb...
Így két apró döntés két különféle jövőbeni eseményláncolathoz vezethet. Aminek minkét változata egymástól teljesen különböző... Pillangó effektus vagy mi a szösz...

Na mind1. Ez így 3 pohár rosé után jött.... Inkább megyek nézem tovább a filmet

Ja, értem, és érthető, sőt, értelemszerű.
Igen, egy végtelen világegyetemben a végtelen sok hasonmásunk az összes lehetséges döntést meghozná, az összes döntési szituációjukban az életben - értelemszerűen. Így már nem lennének teljesen hasonmások mondjuk, de értjük mire gondolok szerintem

(Basszus, most én is bort akarok inni, de így fogmosás után egyrészt szar íze lenne, másrészt lusta lennék újra megmosni )

[ Szerkesztve ]

Igen, erre gondoltam. Örülök h nem beszéltem túl nagy baromságot

Oh, az íze biztos szar lenne... A fogmosás csak hagyján, de az ízét tuti elcseszné... =/

[ Szerkesztve ]

Érdekes ez a végtelen kérdés... Valahol olvastam, hogy az univerzum folyamatosan tágul. A lényeg nem is ez, hanem, hogy ha valóban tágulna, akkor miben? No meg ha véges, akkor vajon létezik több, párhuzamos dimenzió is, vagy van ez sokféle lehetőséggel, amit felsoroltatok már előttem.

miben tágul? Hát az űrben : ) A semmiben amiből indult...
A másik kérdésre passz... Ha minden jólmegy pár hónap még és kint lesz a cikkem ami ilyesmikkel akar foglalkozni... Most küldtem lektorálásra. De szerintem lesz mit javítani meg hozzátenni bőven...

Én azt nem értem, hogy miért zavarja / lepi meg a kutatókat az univerzum gyorsuló tágulása?
Elvégre az ősrobbanást úgy kell elképzelni, mint amikor mondjuk valami bomba vagy gránát felrobban.
Namrámost a robbanás ereje a repeszeket az első fázisban gyorsulva veti szét. Majd egy kis idő után lelassulnak és leesnek.
Szal sz.tem az univerzum is azért tágul gyorsulva, mert az ősrobbanásnak a gyorsító hatása érvényesül még mindig.
De ez túl triviális ahhoz, hogy a kutatók ne gondoltak volna erre. Csak azt nem tudom mért vetették el... South parkos kollega?

Kíváncsian várom a cikket!
Hát, ha az ürességet vesszük alapul, akkor valóban megérthető a tágulás. Akkor meg az lesz a kérdés, hogy meddig? Örökké, vagy meg fog e állni valamikor?

Na ez már inkább érdekes kérdés. (nem mintha a gyorsulva tágulás nem lenne az)
És elképzelésem sincs. Főleg azért, mert ehhez ismerni kéne, hogy pontos miért is tágul gyorsulva.
De ha simán azért, amit írtam, az ősrobbanás hatása miatt, akkor egy idő után el kéne kezdenie lassulni, majd a gravitáció hatására önmagába roskadni. Ha nem, akkor meg szépen lassan szétesik majd minden...

Nyílván ez túl triviális. Ennél nagyságrendekkel bonyolultabb dolog az univerzum tágulásának leírása, és korántsem úgy kell elképzelni, hogy az anyag mozog a térben kifelé, mint ahogy egy bombarobbanásnál. Gondolom emlékszel az inflációs modellre, és tisztában vagy azzal, hogy akkor konkrétan a fénysebességnél nagyobb sebességgel tágult az univerzum. Ennek a magyarázata megvan? Ha meg, akkor abból is láthatod, hogy ez egy egészen más jellegű folyamat.
Én erről nem tudok semmit sem nyilatkozni, mert ehhez _jóval_ mélyebb háttértudás kéne, mint ami nekem megvan. És bár újra elkezdtem foglalkozni ilyen dolgokkal, az alapjánán kell kezdeni egy ház építését, szóval még bőven nem látom a kémény tetejét - lehet soha nem is fogom.

Az ilyen ismeretterjesztő izékre pont ezért vagyok mérges néha, mert olyan képzetet keltenek az emberekben, hogy puff bombarobbanás, tágul, majd lassul és öröm, bódogság, és az emberek úgy érzik, hogy jé, ez tök tiszta, meg világos, és hogyhogy erre meg erre nem gondolnak a tudósok, holott a kettőt össze sem lehet vetni. Ne feledjük, a fizikusok nem filozófusok, nem filóznak úgy, hogy ha egy robbanás gyorsulva kezdődik, akkor majd lassul, a fizikusok a világot egzakt formában, a matematika segítségével írják le, és a matematika segítségével elemzik, hogy mi a fene is történik - amit összevetnek a tapasztalatokkal. Nem lehet ezt így konyhanyelvre lefordítani és filozofálgatni rajta, mert egyből meglátszik a konyhanyelvre való lefordítás nem kicsi torzítása, az, hogy gyakorta csak a lényeg veszik el, és egy technikai okokból lefordíthatatlan, de mégis lefordított, így rosszul értelmezhető valamiből nehéz kiindulni. Tök jó buli, meg elhiszem, hogy egyes nagy elmék is szeretik próbálgatni a nyelvi kompetenciájukat, meg azt, hogy ugyan hogy lehetne átadni azokat a matematikai förmedvényket, amikkel foglalkoznak, szépen és könnyedén, de ne gondoljuk azt, hogy ezekből olyan tudást kapunk, aminek a segítségével bármit tovább tudunk gondolni, vagy amivel akár tényleg a helyükre kerülnek a dolgok a fejünkben.

Hát nem és nincs meg De kezdem kapiskálni mire is gondolsz.
Azért arra én is rájöttem, hogy túl triviális az egész...
De abból amit leírsz kb az jön le, hogy csak az értheti meg ezeket a dolgokat, aki az elejétől a végéig bevágja a matekot majd a fizikát is, kb az ókori tanításoktól a 90-es évekig mindent...
Ha azt mondom valakinek, hogy szabadesésben a test sebessége a gravitáció hatására gyorsulva növekszik akkor ez tök érthető. Hasonló oknál fogva érhető el egy repülővel zuhanás közben a nulla gravitáció érzete. Talán ezt bárki meg tudja érteni, elképzelni, mégsem kell hozzá egyenlet, se semmi matematika. Persze hosszútávú következtetést nem fog tudni levonni belőle, de attól még megértheti.
De ne menjünk bele Egyszer már belementünk.

"De abból amit leírsz kb az jön le, hogy csak az értheti meg ezeket a dolgokat, aki az elejétől a végéig bevágja a matekot majd a fizikát is, kb az ókori tanításoktól a 90-es évekig mindent..."
Nagyon helyes, mert pontosan ennek kell lejönnie. Ez a modell kicsit bonyolultabb, mint amiket te felhoztál. Ez kb olyan, mintha azt mondanád, hogy már miért kéne bármi komolyabb fizika/matematika háttértudás egy mikroprocesszor működésének részletes megértéséhez, hisz pl. a kőbalta működését is meg lehet érteni enélkül, hisz mindenki el tudja képzelni hogy működik a kőbalta. Nem, nem túlzó a hasonlat, legalább (!) akkora különbség van a szabadesést leíró gimis egyenletek és az univerzum működésének leírásához felhasznált matematikai modelek között, mint a kőbalta meg a mikroprocesszor között.
Nem mellesleg itt nem kevésszer olyan hatások érvényesülnek, amit nem tudunk elképzelni, csak matematikailag tudunk kezelni.
Egy egyszerű példa: a repülőből kiugró ember mozgását három dimenziós vektortérben kezeljük. Ha relativitáselmélettel dolgozunk, négy dimenziós vektortereket kell használnunk. Ha kvtantummechanikailag írunk le valamit, végtelen dimenziós vektortérben számolgatunk. Képzeljük el. Nem fog menni.

De már itt is bejön egy probléma. Mit jelent a dimenzió konyhanyelven? Hát izé, a dimenzió az, hogy hány kiterjedése van valaminek. Meg néha hozzávesszük az időt is valamiért, de hát abba az irányba mennek a folyamatok, nyílván akkor azért. Közben meg a dimenzió az egymástól lineárisan független vektorok maximális száma az adott vektortérben. Ennek van egy nem túl bonyolult matematikai tartalma, amit majd, ahogy haladunk előre, igen szép bonyolult matematikai förmedvényekhez fel fogunk használni. Matematikailag kezeljük. Úgy rémlik, több ismeretterjesztő könyv is írt ilyen-olyan ennyi meg annyi dimenzióról, és gondolkozik az ember, hogy mi a túró az, és hogy képzelje el,meg biztos ezt meg azt jelenti, amikor lótúrót azt, mert nincs meg a dimenziófogalom tényleges jelentése a fejében, így nem fogja tudni kezelni a konyhanyelvre fordítást sem. Ezért mondom, hogy nem kap az ember korrekt képet ilyesmiről, és gyakran bevezeti az erdőbe - nemhogy világosabb lesz számára a világ működése, de mindenféle téves elképzelés születhet a fejében.

Ha tényleg érdekel valakit ez a téma, és legalább a legfelső felszínét tudni és érteni akarja, akkor egyszerűen nincs több opció, mint belemenni komolyan, ha nem érdekli a téma, csak úgy gondolja, hogy ha valahol feljön egy ilyesmi téma, milyen jó, ha hozzá tud szólni, akkor jók az ismeretterjesztő könyvek.

Ja igen, a tágulásról. Fantasztikus módon konyhanyelvi mesét fogok mesélni, így kezelje bárki, de legalább látszani fog belőle, hogy mese.

Egy lufi felszínén éldegélnek emberek, városokat építenek, autókat gyártanak, de nagyon nem szeretik a veszélyes dolgokat, ezért azt mondják, hogy 60-nál többel (mértékegységet mindenkinek a fantáziájára bízom) nem lehet menni sehol, még autópályán sem. Elindul emberünk, aki elszánt jogvédő, meg aktivista, meg amúgy is túl sok kávét ivott, szóval elindul A városból B városba. A két város között pont 60 hosszegység a távolság, így egy időegység alatt kéne odaérnie. Megy, megy, letelik az egy időegység, de a város még mindig messze van tőle, nem baj, meg, megy, letelik még egy időegység, hát a város még mindig nincs ott... bepipul, kiszáll az autóból fogja magát, megméri a csúcstechonógiás távolságmérőjével, hát a város még 20-ra van tőle, pedig ő is jött 60-al, két időegységet, tehát 120-at, így A és B városnak két időegység alatt legalább 140-et távolodott egymástól, hát ez nem stimmel. Fogja magát, felhívja a rendőrséget és feljelenti a városokat gyorshajtásért. A rendőrség kiszáll, megvizsgálja a városokat és azt találja, hogy az épületek bizony mélyen a talajba vannak ágyazva, így azok nem tudtak mozogni. További vizsgálatokkal kiderítik, hogy egy gonosz hatalom fújta fel a lufit, amin élnek, így a városok közötti tér tágult, a városokat pedig felmentik a gyorshajtás vádja alól.

Hát ez marhanagy lett!

Amúgy már az előzőből is kiderült mit akartál mondani. És rá kellett jönnöm, hogy a múltkor is ebben egyeztünk ki. De mostmár emlékszem is.
Amúgy igen, egyes könyveknél megfigyelhető, hogy bizonyos kifejezések miatt nem értettem meg 100%-osan az adott témát...
Attól függetlenül gondolkodni lehet rajta... Kitudja, sokszor a legegyszerűbb dolog a megoldás, amit sokan az egyszerűsége miatt nem vesznek észre. Ja, és semmiféle borotvát nem keverek ide, véletlenül sem

Szal szerintem maradok az ismeretterjesztőnél. Nincs annyi időm amennyire ehhez szükség lenne. Meg ehhez kell egyfajta nyugodt lelkiállapot. Amikor rendesen odatudok figyelni arra amit olvasok.
Mondjuk egyéb ismerőseim egy sima Hawking könyvből 5 oldalt nem tudnak elolvasni, de még egy oldalt se úgy, hogy visszatudják mondani miről is olvastak.

Köszönöm, bár nem teljesen saját szerzemény, az alapötlet lopott

A többiről meg: nos, azt hiszem feladom.

[ Szerkesztve ]

De nincs mit feladni. Igazad volt / van. Rájöttem én is. Sőt, arra is rájöttem, hogy már a múltkori vitánknál is rájöttem.
De micsináljak... Érdekel... Annyi időm meg energiám sincs, hogy elölről kezdjem a matekot a felsőbb szintig. Aztán a fizikát, egy kis kémiát, meg persze csillagászatot... Képtelenség...
Így nemtok mit tenni, maradok ilyen kis alap szinten. De azért igyekszem gondolkodni. Így messze nem jelentettem ki, hogy a bombás hasonlat jó, sőt, gondoltam, hogy nem jó, csak azt nem tudtam hogy miért. Na mind1

biztos van rajtunk kivül élet , mert a világegyetem óriási , senki ne mongya , hogy csak mi létezünk , kell lennie más életformának is . Amig nem jönnek "ufo"-k a föld re addig oké , mert ha 1x idejönnek , az azt jelenti fejlettebbek nálunk és nekünk annyi

en egyedul vagyok...

Ráadásul egyes elméletek szerint az univerzum véges...