Ja igen, a tágulásról. Fantasztikus módon konyhanyelvi mesét fogok mesélni, így kezelje bárki, de legalább látszani fog belőle, hogy mese.

Egy lufi felszínén éldegélnek emberek, városokat építenek, autókat gyártanak, de nagyon nem szeretik a veszélyes dolgokat, ezért azt mondják, hogy 60-nál többel (mértékegységet mindenkinek a fantáziájára bízom) nem lehet menni sehol, még autópályán sem. Elindul emberünk, aki elszánt jogvédő, meg aktivista, meg amúgy is túl sok kávét ivott, szóval elindul A városból B városba. A két város között pont 60 hosszegység a távolság, így egy időegység alatt kéne odaérnie. Megy, megy, letelik az egy időegység, de a város még mindig messze van tőle, nem baj, meg, megy, letelik még egy időegység, hát a város még mindig nincs ott... bepipul, kiszáll az autóból fogja magát, megméri a csúcstechonógiás távolságmérőjével, hát a város még 20-ra van tőle, pedig ő is jött 60-al, két időegységet, tehát 120-at, így A és B városnak két időegység alatt legalább 140-et távolodott egymástól, hát ez nem stimmel. Fogja magát, felhívja a rendőrséget és feljelenti a városokat gyorshajtásért. A rendőrség kiszáll, megvizsgálja a városokat és azt találja, hogy az épületek bizony mélyen a talajba vannak ágyazva, így azok nem tudtak mozogni. További vizsgálatokkal kiderítik, hogy egy gonosz hatalom fújta fel a lufit, amin élnek, így a városok közötti tér tágult, a városokat pedig felmentik a gyorshajtás vádja alól.