[Re:] [pr1mzejEE:] Mit gondoltok mikor növünk fel / nőttünk fel? - BLOGOUT fórum

üzenetek

hozzászólások


D1Rect
(félisten)
Blog

Ez teljesen szubjektív. Kérdezd meg az összes 14 évest, hogy ő felnőtt-e?

Ez olyan kérdés mint a "ki fizessen adót?"
"Mindenki akinek több van mint nekem."

"Ki a felnőtt?"
Aki legalább az "én szintem(korom, képzettségem, stb.)" alatt van picivel.

Az a felnőtt aki képes gondoskodni önmagáról. Ennyi, nincs ezen mit ragozni.


Dluinet
(nagyúr)
Blog

azt is tartalmazza a kérdés hogy "fejben hol kezdődik a férfiasság?"


Crystalheart
(senior tag)
Blog

Témába vágó novellám az alábbi. (Egy lájkolgatós szavazás kapcsán úgyis épp aktuális. :D) De említhetnék nagyobb nevektől is ún. beavatás-novellákat, ilyen például A kulcs című Kosztolányitól. A felnőtté válást csak bizonyos szempontokhoz viszonyítva határozhatjuk meg, művészileg talán a beavatás-történet és a háborús történet a legérdekesebb.

Érdekes amúgy, mennyien írják alapvető kritériumként a szülőktől való függetlenséget és önellátást - a kifejezett kérés ellenére, hogy ne erre térjünk ki -, holott volt idő, amikor a népesség nagy részének ez a legkevésbé sem érte meg. (Három-négy generáció is együtt élt.)


Dluinet
(nagyúr)
Blog

"Érdekes amúgy, mennyien írják alapvető kritériumként a szülőktől való függetlenséget és önellátást - a kifejezett kérés ellenére, hogy ne erre térjünk ki -, holott volt idő, amikor a népesség nagy részének ez a legkevésbé sem érte meg. (Három-négy generáció is együtt élt.)"

Az régen volt, ma más értékrendek vannak.


D1Rect
(félisten)
Blog

Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy ott ahol már nem kell ilyeneket kérdezni. ;]
De nem leszek, mert az utóbbi időben elég keményen "kapnak" a nemi szerepek és totális káosz van sokak fejében ezzel is kapcsolatban.

Fejben hol kezdődik, azt nem tudom.
Az életben ott, hogy képes gondoskodni önmagáról és XY kromoszómával rendelkezik.

Férj/apa/szerető/stb szerepek nem feltétlenül tartoznak hozzá.


Crystalheart
(senior tag)
Blog

Szerintem ez nem értékrend kérdése, hanem anyagiaké. Még mindig.


nincsisbéla
(aktív tag)

Én is rühellem, de az élet nem kívánságműsor... Viszont azokat a borokat már kikerülöm, ahol úgy néz ki a folyamat, hogy először letekered a kupakot. (hej, nem volt ez mindig így...! :D )


pr1mzejEE
(addikt)
Blog

Mint mondtam egyéni gondolatokra vagyok kíváncsi, hát persze, hogy szubjektív :D

A másik, hogy nem azért tettem fel a kérdést, mert nekem nincs véleményem, hanem azért mert tudtommal ide azért nagyrészt értelmes, felnőtt emberek járnak. Mondhatja akárki, hogy kérdezzem meg a körülöttem élő felnőtt embereket, hogy mi a véleményük erről és ne itt lábatlankodjak, de szerintem jó az ha teljesen idegen és akár több 100 km-re élő emberek véleményét is meghallgatjuk.
Egyébként nagyon jó válaszok érkeztek, amiket megköszönök ezúttal is!

Crystalheart, nagyon köszönöm, mindenféleképpen elolvasom!

[ Szerkesztve ]


bambano
(titán)
Blog

akkor lettél felnőtt, amikor a gyereked fontosabb, mint te.


DeFranco
(nagyúr)
Blog

Akkor lettél felnőtt, amikor először csontig hatoló mélységben megtapasztalod, hogy a világ milyen egy igazságtalan és szar hely, és ez ellen nem is tudsz tenni semmit (lásd #18).

Innentől csak annyi a dolgod, hogy felállj, leporold magad, majd küzdj és bízva bízzál, hogy mégis csak tudsz tenni valamit.

[ Szerkesztve ]


Jhonny06
(veterán)
Blog

Igen, ez jó megfogalmazás. Sajnos sokan ezt már tiniként (vagy előtte) megtapasztalják. Bár olyankor még nem biztos, hogy megvan az a szellemi érettség, hogy pozitívan továbbvidd a dolgokat és vannak, akik összezuhannak egy életre.

[ Szerkesztve ]


Иван
(őstag)
Blog

És ha valakinek nem lehet gyereke?


yolan
(őstag)
Blog

örökbefogadás?


Иван
(őstag)
Blog

Jogos. :B

De én alapvetően nem látok összefüggést a felnövés és a gyermekvállalás közt. Nyilván a gyermekvállalás, nevelés és az ezekkel járó felelősség nagyban segíti a dolgot, sőt, szükségessé teszi (jó esetben) a "felnövést", nem hiszem, hogy követelmény lenne.


pr1mzejEE
(addikt)
Blog

Sajnos van a környezetemben pár olyan ember, akinek "becsúszott" egy gyerek, majd nagyban hírdette, hogy ő milyen jó anya/apa lesz, de mikor arra került volna sor, hogy tényleg megmutathatja a "világnak" szégyen szemre 1 hónap anyáskodás/apáskodás után ráhagyta azt a szüleire és az ezzel járó terheket is. Ha nem veszik gyámba a gyereket, lehet már nem is élne és itt most 18-19-20 éves lányok/fiúkról beszélek.

[ Szerkesztve ]


Jhonny06
(veterán)
Blog

"és itt most 18-19-20 éves lányok/fiúkról beszélek"

Ezt most úgy írod, mintha az a korosztály már olyan érett lenne.


Gergosz2
(veterán)
Blog

sajna a korosztályom (21-22) nagy része trágya :(


csƵ
(őstag)
Blog

Az a felnőtt, aki ki megy külföldre.


Иван
(őstag)
Blog

kimegy*

És az nem felnőtt. Csak racionális.

Jhonny06: éra választja. 20 éve 20-21 évesen már családot illet alapítani, a lányokon is volt egyfajta nyomás, társadalmi elvárás, hogy legkésőbb 22-24 éves korára szüljön gyereket. Szóval elvileg igen, 20 évesen már érettnek kéne lenni. Ha annyi esze nincs is, hogy felneveljen egy gyereket, legalább annyi sütnivalóval rendelkezzen, hogy nem csúszik be.

[ Szerkesztve ]


Gergosz2
(veterán)
Blog

Én nem tudnám magamat jelenleg apaként elképzelni.

Sőt a generációm többségét sem, bár ki tudja az ösztön lehet mindenkit "megemberelne" egy kicsit.

üzenetek