Összetett kérdés, szerintem sokakat megemberelne, de másrészről mi már nem így nőttünk fel. A legtöbbünk a családalapítást 30 körülre saccolja, nem a húszas évei elején. Addig az ember tanul, karriert épít, falja az életet, élvezi, hogy szabad.
Eszébe sem jut, hogy gyerek, így lehet hogy sokan tényleg belebuknak, mert hirtelen rájuk szakad egy ekkora felelősség. De ez biztos egyénfüggő is.

Én meg már legalább 8 éve a kishúgom pótapja vagyok, oszt az ilyen különélősdi, meg önellátósdi dolgok mégsem teljesülnek. (Azokkal nem is lehetnék pótapu.) Mondom, annyira összetett dolog ez, hogy semmiképp sem lehet ilyen meghatározott kritériumokat felállítani, meg abszolút kinyilatkoztatásokat tenni.

Ez így van.

Valóban úgy írom, mert én még csak 20 éve élek, de anyám mikor szült 18 volt, édesapám meg 27. A semmiből indultak el, de mégis olyan fantasztikus gyerekkorom volt, hogy az hihetetlen. Soha semmiből nem szenvedtem hiányt, pedig ők anno úgy indultak, hogy nagymamám egy szobát adott nekik. Rá 5 évre meg már házat épített teljesen egyedül. Nagyon elenyésző segítséggel és bizony az sem pénzbeli segítség volt. Nekem mindig is ők voltak a példaképeim, miután megszülettem, (és már előtte sem) nem jártak el szórakozni, nem költöttek magukra semmit. Én ezt láttam egész életem során és fantasztikusnak tartom. Nem arra vagyok büszke, hogy gondtalan az életem ilyen szempontból, hanem arra hogy ilyen példamutató emberek mellett élhetek és nőhettem fel. Számomra ilyen egy tökéletes kapcsolat. Azóta is együtt vannak és fel sem merült a válás (ami manapság hatalmas divat).
Sajnos a generációk közti különbségek nagyon csúnyán kirajzolódnak. Teljesen másak a társadalmi értékek/normák, mint anno. Nézzünk rá a mai korombeli emberekre vagy a fiatal lányokra, akik 12 évesen rosszul érzik magukat, mert szűzek. Nem vagyok még én sem felnőtt, de a mai fiatalokhoz képest mindenféleképpen érettebb. És ez köszönhető apám és anyám "régi módi" nevelésének, amelynek az alapja mindig a tisztességes munka és élet volt az alapja.

Nagyon szép gondolatokat osztottál meg.

Manapság úgy gondolkodnak a "fiatalok", hogy előbb legyen meg anyagilag mindenünk, aztán jöhet a gyerek. Teljes tévút és zsákutca. Ha egy fiatal fiú és lány összekapaszkodik, megházasodik és teszi a dolgát, az életfeladatát (ami nem más mint családot alapítani, utódokat nemzeni és becsülettel felnevelni őket), nem issza le magát és nem szórja a pénzét; minden segítő és támogató energiát megkap a projekthez. ...szerintem.

Ha egy nő 20 éves anyától 20 évesen szül, mikor a lánya 20 éves, ő 40 lesz, ereje teljében. Nagymamaként mindenben a lánya és megszületett unokája segítségére lehet. Ha ez a szisztéma így folytatódik akkor 60 évesen lesz/lehet büszke dédnagymama és még simán van ereje segíteni az utódainak. ...és igazán nem mondhatjuk, hogy ha minden nő 20 évesen szül(ne) az túl korai lenne.

Manapság nagymama korú, ráncosodó nők tolják a babakocsikat az utcán, ami teljesen természetellenes és azt kell hogy mondjam nagyon szomorú látni. Torzul az egész társadalom.

Egy ismerősöm 20 évesen szült, most 11 éves a lánya és a szülői értekezleten 31 évesen (OK, csak 20-nak néz ki a hölgy) szinte neki kell meghúznia magát a 40 évesek között, mert rálegyintenek a véleményére és osztogatják neki a lapokat. Mindenki furcsán néz rá.

teljes tévút és zsákutca.

Látom, hogy sok hozzászólás érkezett (nagyjából el is olvastam őket), de nem találtam meg köztük azt a két kritériumot, ami szerintem jelentős mértékben befolyásolja a felnőtté válást:
1. Amikor rájössz, hogy a szüleid is esendő emberek.
2. (ez szerintem a fontosabbik) Amikor rájössz (és elfogadod), hogy te is meg fogsz halni.

amikor a szüleid rájönnek, hogy megvolt a generációváltás.

Én is olvastam a hsz.-eket, sok hozzászólóval egyetértek, de talán a tiéd az, ami fején találja a szöget, eltekintve a neveltetéstől, egyéni élethelyzetektől, sorsoktól. Adódhatnak olyan körülmények, amikor nincs mese, muszáj felnőni, vagy legalább felnőttesen gondolkodni. Én 18 évesen vesztettem el a szüleimet. Egy szempillantás alatt felnőttem. Időm sem volt mérlegelni, filozofálgatni, megtörtént, és kész.
Igazad van, a felnőtté válás valahogy összefügg a szülőkkel és a halállal.

Nem hiszem, hogy életfeladatunk lenne "családot alapítani, utódokat nemzeni". Hülyeség. Ezt mindenki maha dönti el, mi az életcélja. valaki sohse akar családot, valaki a munkájának, vagy művész. Vagy akármi. neked lehet ez az életcélod, de sok embernek ma már nem.

Ami jó is, mert a végtelenségig nem szaporodhatunk. Manapság már vannak ugyanennyire értelmes célok is.

"Torzul az egész társadalom."

Ezt már a görögök is megállapították.

"Teljes tévút és zsákutca"

Ez sem feltétlenül igaz. Manapság sajnos gyereket, de főleg gyerekeket normálisan vállalni hatalmas anyagi megterhelés, és nem minden 20 éves meri bevállalni, hogy akkor jöjjön egy-kettő-három. Sajnos ez így van, MO-n sok embernek magát ellátnia kisebb küzdelem, nemhogy még plusz embereket.

Tehát nem is csoda, hogy egyesek csak akkor kezdenek el gondolkodni a gyereken, mikor úgy érzik biztos megélhetésük/állásuk/karrierjük van.
És akkor azt még meg sem említettem, hogy a mai nőket nem lehet örök életükre a konyhába meg a mosodába kényszeríteni, mert többet akarnak. ÉS sok esetben egy ember keresete nem is elég.

és milyen Földet kap az a gyerek idősebb éveire...

Én pedig a te hozzászólásod alapján mondom azt, hogy az tud igazán felnőtt lenni, aki a nehézségek ellenére tud gyerek maradni!

Nem tudom, de biztosan nem olyant, amin 19 milliárdan nyomorognak.

Boldog gyermekkor = boldogságra való képesség, megőrizni a gyermeki lelkületet felnőttként is.

[ Szerkesztve ]

Aki kólával issza a bort az más aljas dolgokra is képes szerintem.

nem leszünk soha 19 milliárdan, ez biztos, a jelenlegi jóslások szerint legkésőbb 2050-re 10 milliárd alatt megáll a népesség növekedése.

de attól még monopóliumok lehetnek, oligarchákkal, még nagyobb lehet majd a szakadék a gazdagok és a szegények között, stb.

A jóslások szerint. Fene se tudja mi lesz, a gond az, hogy a szegény országokban van sok gyerek, ami majd nagy galibát fog okozni.

Sokkal inkább tartom életcélnak, hogy jobb világot hagyjunk hátra és hozzátegyünk valamit az emberiséghez, mint az, hogy ész nélkül szüljük a gyereket. Az se gond, ha valakinek nulla jön ki, valakinek meg hat, csak az átlag legyen meg.
Ahhoz meg hogy valamit hozzátegyünk a dologhoz, nem kell feltétlen gyerek.

Oligarchák, monopóliumok: semmivel sem jobb egy diktatúra, mint egy monopol vállalat. Sőt. És én inkább tartok a fél- és egész diktatúráktól, mert ahogy elnézem a világ nagyobbik része inkább afelé halad.

Kedvenc elméletem, hogy a jövőben nem állampolgárok, hanem vállalat-polgárok leszünk. Érdekes világ lenne, annyi szent.

Az első pontot, ha úgy vesszük, írtam, csak hogy erre rájöjjünk, ismerni kell A kulcs c. novellát.

A második pont kevésbé evidens, nekem azóta nyilvánvaló, amióta az eszemet tudom, a fogantatás és születés egész pontos képével egyetemben... De hát az a fajta gyerek voltam, aki 4 évesen magától rájött a Télapó-összeesküvésre.