Én a munkaügyi központos arcokat szeretem a legjobban, azokban is kifejlődött egy nagyobbfajta ember utálat az évek során.

na az ilyeneken tudom nagyon felb**zni magam

Tényleg mindenkinek van egy története, betársulok reggeli előtt

Nekem pár éve volt egy kis balesetem, egy almát akartam félbevágni hajnali 2 felé, de lecsúszott a kés (recés élű), és a bal kisujjamat bevágtam. Inak kifelé kandikáltak a sebből, és ömlött belőle a vér. Lett rajta egy centi széles, lyuk, viszont szerencsére a csont megfogta a kést, így nem repült le a fél kisujjam.
Magánkoliban(Győr) laktam, elszorított kisullyal elkezdtem dörömbölni(rudgosni) egy haverom ajtaján, aki ezt nem vette észre. Aztán lementem a portáshoz, aki elsősegélycsomagból bekötözött, viszont nem akart mentőt hívni. Előbb a főnökét hívta fel, és csak utána unszolásra a mentőket (kis időre elájultam). Amíg vártuk a mentőket, kijöttek páran a lakók közül, és fikáztak, hogy miért kell ehhez mentő. Akkor is mindnekinek volt egy sztorija, hogy ilyen meg olyan sérüléshez nem hívtak mentőt mert minek
Szerencsére 5 perc alatt kiértek a mentők, és végig tök normálisak voltak. A balesetin is szerencsém volt, teljesen normális orvos néni, kapásból sorrakerültem, szépen összevarta. Egyiküknek sem volt egy rossz szava sem, hogy nem kellett volna hívni vagy valami. Kevés pénz volt nálam, a város másik felén volt a kórház, hazafelé féláron vitt haza egy taxis.
Amúgy az ilyen jellegű dolgok lehet, hogy jelentéktelennek tűnnek, de összevarva is, hónapokig nem tudtam használni a bal kezemet rendesen, és kb 2 évig fájt, ha megerőltettem. Szerintem bárkinek megér az egészsége annyit, hogy csak kihívja azt a mentőt. Én ha nem hívtam volna ki, akkor már csak 9 ujjam lenne, meg egy béna. Vagy csak simán 9,5.

[ Szerkesztve ]

Hogy miért érzi magát rosszul az aki ki mer hívni egy mentőt??
Talán azért, mert akkor is zavarban van, ha az orvosnak aki a kórházban gyógyítja, nem ad egy kis borravalót! Így lettünk nevelve, ezt a felfogást majd csak egy újabb generáció tudja levetkőzni. A mentősről azt gondoljuk mikor meglátjuk, hogy szegény, ennyi pénzért kiteszi a lelkét nekünk, és mi még ki merjük hívni..dolgoztatjuk! Fogadjuk el, hogy orvosnak/mentősnek lenni is egy munka, igaz, nagyon fontos munka.

Sztem alapvető félreértés áldozata lettél, ugyanis a mentősöknek fizetni szokás, amit gondolom se a részeg hülye se a balfasz haverjai nem tettek meg.
A vége viszont tényleg vicces, miután a gyépés majdnem halálos sebet ejt magán mert nem tud bejutni a lakásába, a többiek megint kizárják és nem is engedik vissza. Kész.

Kinél mi a szokás, én pl nem adok a benzinkutasnak sem, a buszsofőrnek sem, (sima) futárnak, bútorszállítónak sem, a pincérnek igen, de neki nem olyan nagyságrendben, ami kb a napi keresetével megegyezik...

[ Szerkesztve ]

mármint, hogy zsebbe, mert ilyen az élet, vagy szolgáltatás, számlával?

Nem mert ilyen az élet, hanem mert egyébként szart se kapnak. Ha a pincérnek azért fizeted a vacsorád árának 10%-át mert elhozza a konyhától az asztalodig, a csövesnek azért adsz pénzt mert büdös, vagy nem tudom mivel szolgál rá, akkor akik az életedet mentik meg nem érdemelnek legalább ilyen elbánást?

Igen, lehet egyet nem érteni, meg szörnyülködni, hogy mindenért fizetned kell, de úgy áll a dolog, hogy ma ez a társadalmilag elfogadott norma (az okokba kár belemenni). Olyan, mint hogy a buszon nadrágban utazunk és nem nélküle. És aki nem tartja be a normát, annak szembe kell nézni néhány zsörtölődő megjegyzéssel. Azon, hogy ezen csodálkoztok, én csodálkozom.

Hát én meg lesz@rom, hogy a sok senkiházi tartja a markát. Hagy ne kelljen már olyanért fizetnem ami ingyen jár. Ha dolgozok én sem várom el hogy mindenki borravalót adjon. A legundorítóbb dolgok egyike mikor egy egészségügyi dolgozó pénzt vár el a betegtől.

Pontosan az általad is támogatott nézet miatt elfogadott norma ez nálunk. Fejlettebb országban nem hiszem hogy a hálapénz bevett szokás lenne.

Én azt mondom hogy lásson el. Az a dolga. Nem érdekel, hogy mennyire fárasztó neki. Az én munkám se könnyű mégsem siránkozok.

Nap mint nap rengeteg olyan emberrel találkozok akik finoman fogalmazva "sz@rnak" a munkájukra. Hányaveti, nemtörődöm módon dolgoznak és még te érezheted megtisztelve magad hogy a pénzedet ott elköltheted.

"Olyan, mint hogy a buszon nadrágban utazunk és nem nélküle."

A két dolognak nem sok köze van egymáshoz. Leginkább semmi.

"A két dolognak nem sok köze van egymáshoz. Leginkább semmi."

Ebből a mondatból látszik, hogy a mondandóm lényege nem jött át neked. Nem azt mondtam, hogy jó a hálapénzrendszer, hanem, hogy ez egy norma.Egy adott társadalom viselkedését az általuk elfogadott normák szabályozzák. A jattolás vagy hálapénz ugyanolyan norma, mint a ruhák viselése. Aki szembemegy a normákkal (gyk: nem jattol, nem ad pénz orvosnak, nem visel nadrágot az utcán: az eredmény ugyanaz lesz, kap néhány megjegyzést). Ezen csodálkozni igazán kár.

Gratulalok Bocha. Jol tetted, hogy kohivtad a mentoket.
Minden szakmaban vannak bunkok is. Sajnos...

Mar ahol elfogadott norma. Es hadd merjem megjegyezni hulye norma, espont a fiataloknak kene leszokni rola. Talan idovel valtozna a helyzet, kapnanak normalis fizetest az orvosok is, ha megszunne ez az egesz halapenz rendszer. MErt igy pont azt tartod ott, aki nem odavalo...

Na, akkor én is betársulok!

Első éves egyetemista voltam, alig ismertem pár embert a koliban, mikor vasárnap hajnalban dörömböltek a szobám ajtaján. Kinyitom, ott "áll" a szomszéd szobából a srác (még a nevét se tudtam), úgy néz ki mint a mosott szar, kétrét görnyedve próbál kapaszkodni az ajtófélfába és a padlóba egyszerre, és elhaló hangon megkér, hogy szaladják már le a portára, és hívjak neki mentőt, mert kb. fél órája folyamatosan okádik, szinte már csak epét hányt, és úgy érzi mindjárt elájul! Folyosón lévő telefonon leszólok a portásnak, de azt mondja ő nem hív mentőt, menjek oda, hívjak én. Nosza, felkapok valamit és rohanok ki, a koli épületétől kb. 300m-re lévő portára. Ott nagy nehezen ráveszem a fickót, hogy de tényleg mentő kell, erre tárcsáz, és pofákat vágva átadja a kagylót. Diszpécsernek elmondom a srác tüneteit, jó, küld mentőt. A portán várom meg a mentőt, viszonylag hamar kiérnek, mondom nekik, hogy a beteghez még kicsit kocsikázni kell. Szólnak, hogy ugorjak be. Felpattanok melléjük, és mutatom az utat. Odaérünk, mondják, kísérjem le a beteget. Mi van? A srác mozdulni alig bír, ráadásul kb. 20kg-val nehezebb nálam. Oké, akkor feljönnek. Felmegyünk a lépcsőn, a srácra a mosdóban a földön ülve találunk rá. Itt-ott meglapogatják, tiszta görcs a srác hasa. Egyik mentőssel közösen letámogatjuk, szinte cipelni kell, beültetik hátra, adnak neki egy görcsoldót és kicsit megvizsgálják, végül úgy döntenek, jó, beviszik. Megkérdem, hogy elkísérhetem-e, azért hogy valaki azért tudja már, hogy mégis hova viszik, mi van vele? Némi habozás után belemennek, erre én kinyitom a jobb oldali ajtót, és szállok befelé. Erre a sofőr: bátor ember, a rokonok általában hátul utaznak. Elindulunk a kórházba, kicsit beszélgetünk, közben kb. 120-szal repesztünk a Hungárián. Látja a sofőr, hogy élvezem, kicsit még rákapcsol, és párat szirénázik is. Beérünk a Honvédba, srácot berakják egy tolókocsiba, és már viszik is. Mentősöktől elbúcsúzom (bár tény, hogy kezdetben még kicsit flegmák voltak, a végére azért elég normálisan viselkedtek). Még vártam úgy egy negyed órát a kórházban mire sikerült megtudnom az egyik orvostól, hogy még vizsgálatokat végeznek a fiún, és valószínűleg benntartják. Kedden délután engedték haza végül, viszont nem tudták kideríteni, hogy mi baja volt. Jah, a srác azóta is az egyik legjobb barátom, akire bármikor számíthatok, ahogy ő is rám!

[ Szerkesztve ]

De átjött a mondanivalód lényege.

De az hogy nadrág nélkül utazol a buszon és az hogy nem adsz hálapénzt két nagyon különböző dolog.

Az egyik jóneveltség kérdése, az alapvető etikett része. A másik pedig egy undorító dolog amit ki kéne nevelni az emberekből. Ha senki sem adna hálapénzt akkor a keselyűk előbb-utóbb elfogadnák, hogy nincs és nem tennék szóvá a hiányát.

Ha kapok megjegyzést mert nem adtam pénzt, max visszaszólok. Ha direkt félrekezel akkor én meg direkt visszaadom neki valamilyen módon, minimum kétszeresen.

"Egy adott társadalom viselkedését az általuk elfogadott normák szabályozzák."

Egy olyan országban élünk ahol a népesség negyede próbál valamilyen módon kitűnni a tömegből azáltal hogy direkt megbotránkoztatóan viselkedik, öltözködik, stb. Szóval az hogy én nem adok hálapénzt nem olyan hatalmas bűn szerintem.

Mondjuk jókat szoktam röhögni a sok idiótán akik marha büszkék arra hogy ők mennyire mások mint mi közönséges halandók.
Kedvenceim közé tartoznak azok a mókusok akiknek a nadrágjuk szára a térdnél ér véget. Mármint hogy ott van a nadrágnak az a része ami más embernek a nemesebbik szervénél leledzik. Múltkor is láttam egyet és úgy totyogott mint egy pingvin.

Az emósok, punkok, rokkerek, sátánisták, gótok, stb pont amiatt lesznek kevesebbek ami miatt többnek hiszik magukat. A kitűnni akarás, valahová tartozni vágyás elveszi az egyéniségét és olyanná válik mint a többi sorstársa.

Most épp dolgozom ezért van időm ilyeneket írogatni. Tudom hogy nem tartozik a tárgyhoz, de eszembe jutottak ezek a dolgok és gondoltam megírkálódom.

Szerk:
(#106) Narancs:

Szóval azt mondod, hogy fizetőssé kéne tenni az eü-t. Magyarán pénzért kezelnek, ha meg "szegény vagy dögölj meg". Az hogy kapják az alap ellátást azok akik szegények csak újabb társadalmi feszültséget okozna.
Szerintem pl akik már vagy 50 éve fizetik a TB-t had kapjanak már rendes ellátást.
Nem megyek bele mert az már politika lenne, de az egészségügy helyzete messze nem így nézne ki ha valóban foglalkoznának vele.
Simán meg lehetne oldani hogy minden adófizető polgár rendes ellátásban részesüljön. Csak ez nem érdeke egyes embereknek. A felső tízezerben ücsörgőket meg marhára nem izgatja a dolog mivel ők alapból magánkórházakba járnak.

[ Szerkesztve ]

Érdekes sztori. Tegnap este éppen álltam a buszmegállóban, amikor odagurult mellém egy mentőautó. Megkértek hogy írjam alá a papírjukat, mert kihívták őket oda az utca sarkára, de nem találtak senkit. Mentek már pár kört, de sehol senki akit meg kellene menteni. Kérdezték mikor értem oda és esetleg nem láttam-e olyat akit bevihetnek. Ebben nem tudtam segíteni nekik, csak igazoltam hogy nem másfele lófráltak. Közben lehet hogy nem tudtak elmenni valakiért aki pedig rászorult volna. Ilyen is van, ez a másik véglet.

70 éven felüliek mentőszállítását meg kell tiltani,mint Nicolae Ceausescu elvtárs tette!!!!
Punktum!!!

Igen, erre lennének a betegszállítók ugye. Felesleges felszerelt mentőkkel taxizni.

Reméljük egyre többen lesznek azok akik nem belerúgnak a másikba, hanem segítenek felállni neki.

Én nem adok már pénzt senkinek se. Lassan már 50 méterenként van élelmiszer bolt a városban, mert hát ugye a forgalmas helyeken kéregetnek úgyis. Szinte mind azzal kezdi, hogy még nem evett ma. És volt már olyan /nem is egy/, hogy nem kellet neki a kaja. Neki pénz kell. Én meg piára nem adok.

[ Szerkesztve ]

Viszont nagyon sokan meg örülnek neki.
És szomorú hogy ilyenek a magyar mentősök... Mégha csak egy részük is.

Na, csatlkozom én is a magam történeteivel. Van pár.

Kisgyerekként szenteste siekrült anyámat alulról állon fejelni, izomból. Alsó sori, első négy foga kifordult kilencven foknyit, előre meredve. Alsó szomszéd nővér kórházban, ő elsősegélyt megad, majd irány ügyelet. Ott fiatal doki előbb midnent normálisnak lát, majd a fogakat fogóval visszaforgatja a helyükre. Amúgy teljesen normális.

Sok évvel később, kerékpáros balesetet szenvedtem, elestem, fejem bevertem. Szomszédék elsősegélyben részesítettek, ami a seb lemosását jelentette, majd anyámék vették észre a furcsa tüneteket. Amnéziám volt, kiesett egy jelentős időtartam. Ügyelet, majd mentő, s 50 km utazás kórházba. Teljesen normálisan.

Ezek még 90 előtti esetek voltak. Nézzük utána mi a szitu.

Apám egy hajnalban hasi fájdalmakra ébred, görcsökre, szenved nagyon. amúgy ágyúalvó. Bolyong egy csomót, anyám hívja az ügyeletet, ott majd jön a doki, valamikor. Két órával később szitu ugyanaz. Anyám hívja a mentőket is, de ők nem jönnek, előbb ügyelet kell. Végül addig veri az asztalt, míg a mentők kijönnek, már fenyegetőzések hatására, hogy fel lesznek jelentve, ha nem jönnek ki. Nagy kegyesen kitolják a képüket, majd apámmal elindulnak a kórházba. A sarkon már diszkózva, addig csak komótosan. Benn előbb ultrahang, vesekő gyanúval, majd mivel sem az, sem a rötngen nem mutatott semmit, már műtét beígérve, de ismételt ultrahang megtalálja a követ.

Nekem pár évre rá hasonló eset, hányássla, hasi görccsel, derékfájdalommal, fejfájással, lázzal. Rutinosan már nem mentőzünk, magunk megyünk be az ügyeletre. Ott lebasznak minket, miért nem kopogunk. Máskor azért basztak le, mert kopogtunk. Gondolatban elküldjük őket a jó kurva anyjukba. Doki valahol, az asszisztens kezd adatokat felvenni, majd doki befut, megvizsgál, egyből ad nospa algopirin kombót, amitől mire az osztályra kerülök jobban vagyok. Ott már midnen rendben, rendesek, segítőkészek, megnyugtatóak. De az urulógus főorvos, aki a kezelőorvosom lesz két méternél közelebb nem kerül hozzám, pedig még családi ismerős is.

Nem túl régen, apámat megharapta csuklón a szomszéd kutyája. Mindkét csuklóján. Mentőt megitn inkább nem, egyből saját lábon ügyelet. Ott ellátják, kötözik, majd naponta jöjjön vissza, este meg magának kösse át a sebet, mosással megtámogatva. Ez megy egy hétig, akkor azt mondják jöjjön vissza egy hét múlva, addig ne piszkálja. Ez alatt a seb teteje bezáródik, a mélyebb részeken begyullad, vagyis újabb metszés, újabb gyakori kezelések következnek. Azóta érzékeny, gyenge, időjárásjelző, ránézésre ronda a csuklója.

Nyáron nekem másik városban kutyával támad nézeteltérésem. Harapásnyomok a jobb combomon, a két alkaromon. Apóssal egyből irány a baleseti, saját döntésként. Ott kicsit váratnak, de nem vészes. Röntgen, ami után azt mondják, csonttörés, ebből műtét lesz. Mondom hurrá, remek. Azon totóznak mimet műtik, hova tudnak adni infúziót, branült betenni. Bal bokám marad egyedül. Fél öt körül kerülök az osztályra, hétkor visznek műtőbe, ott két órát kezelnek. Aneszteziológusok rendesek, kezelő doki előre bejön, bemutatkozik, elmondja mi lesz, hogy lesz, műtőben megismételjük a dolgot, beszélgetünk. Oldják a feszültséget, remekül. Műtét utáni napokon midnen nap jön, a kötözést, vizsgálatokat mindig a műtőorvosom végzi, a gipszet is ő teszi fel. Hétvégén is rámnéz, amikor benn van midnig arrafelé jár, s még akár éjjel tízkor is bejön, megkérdezni hogy vagyok, mint vagyok, elmondja miért nem köt át- pl szeptikus műtőből jön éppen. pénzt nem kért, nem jelezte, hogy kérne. Ellenben kapott egy díszüveget, s benne házi eperpálinkát év végén tőlem.

Az esetek három eltérő helyen történtek, kisvárosban az első kettő, a következőek megyeszékhelyen, az utolsó pedig megyeszékhelyen, egyetemi városban, oktató kórházban, oktató dokival.

Szóval tanulságom: mentőt nem hívunk csak ha mozdulni képtelen vagyok, ügyetelen az ajtót is rájuk borítjuk- pláne, mióta az ügyeletesek töketlenkedése miatt az ügyelet előtti wc-n halt meg valaki- orvosokkal csínján bánunk, s ha lehet megválogatjuk hova megyünk, kritikával ileltjük tevékenységüket osk esetben. Pénzt csak akkor adunk, vagy bármilyen más adjándékot, ha a hozzáállásukkal elégedettek vagyunk.

Látom közben előjött pár dolog: betegszállítás: ismerek olyan telpülést, ahonnan a betegeket beviszik a rndelőhöz, majd hazafele már be van tervezve, hogy hol kell megállni mert ott olcsó a zöldség és a zsákos krumpli, s onnan mit kell vinni, meg kinek. Betegszállítás címszóval...

[ Szerkesztve ]

Tanulságos írás, de egy kissé lehangoló is. Mindenesetre grat. a hidegvéredhez!