finest, Tüzi: Nincs semmilyen mentség a bunkó hozzáállásra. Normális hangnemért cserébe elvárható a normális hangnem. Én a posztíró helyében talán ki is kértem volna magamnak a személyeskedést. "Mi maga, talán a bátyja, vagy az apja?"
Én is szarér'-hugyér' dolgozom, rengeteget túlórázom, amit ki se fizetnek, saját benzinköltségen, munkaidőn kívül melózom még, hogy a kétéves kislány kórházba kerüljön, mert az OEP-nek már annyira se fontos egy 2 éves gyerek, hogy sürgős műtéthez kórházba szállítsa. De ezért eszemben sincs mást hibáztatni, pláne nem a gyereket, vagy az anyját...

Sokszor hívtam már mentőt, általánosságban elég pozitív a tapasztalatom. Olyan volt, hogy a diszpécser a legképtelenebb helyzetben leállt kötözködni, hogy miért mentőt hívok egy egyéves, fuldokló gyerekhez. Ekkor fogyott el a cérna és beszóltam, hogy azért b*zmeg, mert ha nem vagytok itt 5 percen belül, a kezem közt fog meghalni... 3 perc alatt odaért a mentő, és a mentőorvos mondta, hogy ilyen súlyos asztmarohamot csecsemőnél még nem látott.
A történethez hozzátartozik, hogy előzőleg a gyerekorvos, aki egyben az ügyeletes is volt, közölte, hogy nem tud kijönni, hívjam a felnőttügyeletet. Ott azt mondták, hogy az orvos infarktusnál van, hívjam a mentőt. És ezek után (a gyerek már kb. 15 perce fuldoklott) a diszpécser kikérte magának, hogy egy fuldokló csecsemőhöz mentőt hívok. Nem, és nem értem meg, hogy kiégett, meg be van fásulva, meg várja a zasszony meg keveset keres. Rengetegen vagyunk így ebben az országban.