Június 24: szombat, a kiállítás első napja

A nyitás előtt szűk egy órával még kellett némi hosszabbító-menedzselést megoldani, mert nehogy már minden a terv szerint történjen, bár ezt leszámítva tényleg minden zökkenőmentes volt. Ilyen sem volt még. Majd 10:00-kor már hivatalosan is jöhettek a látogatók…
…és szerencsére jöttek is:

Kb. 11-dél körül elértük a tavalyi csúcslátogatószámot, amire akkor azt mondtam, hogy megtelt a csarnok. Így visszagondolva, azt mondanám, akkor még táncolni lehetett volna a csarnokban. Most viszont kora délutánra tényleg megtelt a csarnok.
A teremben, ahogy egyre többen lettünk, úgy emelkedett a hőmérséklet is. Délután már alulról karcoltuk a 27 Celsius fokos hőmérsékletet. Még jó, hogy kint nem volt túl meleg. Ennek ellenére a gépek és a villamoshálózat is bírták a kiképzést.
Egész nap jöttek-mentek az emberek, és jól érezték magukat, mi pedig oktattunk, magyaráztunk, segítettünk, vagy ha csak azt kívánta a kedves látogató, hallgattuk az ő sztorijait. Így ment ez egész nap.
Majd szép lassan közeledett a várva várt 20:00. Igaz, nagyon fáradtak voltunk, de nem azért vártuk, hogy befejeződjön a nap, hanem hogy egy kicsit kiengedjük a gőzt, és a kifejezetten sikeres nap után szusszanjunk mi is “offline”. Előkerült a grillkocsi, és sütöttem mindenfélét a társaimnak, egy kis “lájtos” italozással egyetemben múlattuk az időt.

Hogy mennyire vendégszeretőek vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy voltak vendégek, akik még 23:00-kor is önfeledten játszottak. Azaz senkit sem dobtunk ki csak azért, mert eljött papíron a zárás. Aki jól érzi magát, miért ne húzhatna rá még egy kicsit?!

Június 25, vasárnap:

Egy picit fáradtabban, de ugyanolyan lelkesen, és örömmel vártuk a látogatókat. A korábbi években az volt a tapasztalat, hogy vasárnap némileg kevesebben jönnek már el. Erre viszont idén sikerült rácáfolni. Igaz, lehet, hogy egy picit tényleg kevesebben jöttek ezen a napon, de nagyságrendileg hoztuk a szombati látogatószámot.
Mivel voltak versenyek, s igaz, több helyre is ki voltak írva az időpontok, az emberek nem feltétlenül vették észre, így jobb híján kiabálva hívtuk fel egy-egy fontosabb eseményre a látogatók figyelmét, így ezekre ilyenkor még több jelentkező volt. Nagy sikere volt a Mariokart versenynek is:

Illetve Alpi is csinált a látogatóknak extrém tuning show-t, s igaz, folyamatosan töltötte a szárazjeges POT-ot, de amikor célzottan odatoboroztuk a látogatókat a standjához, akkor még részletesebben, egy előadás formájában magyarázta el, mit miért csinál.

Vasárnap délután az összepakolás előtt még csináltunk egy amolyan “staff-fotót”, ahol azok a társaim szerepelnek a képen, akik valamilyen formában segítették ezúttal is a rendezvény megvalósítását.

Délután 6-ra, a hivatalos zárási időre már nem sokan maradtak (persze azért voltak a későn érkezők közül, de most sem dobtunk ki senkit a rendezvényről), és hát úgy voltunk vele, hogy utolsó tartalékainkat mozgósítva, de elkezdtük a gépek elbontását, és az összepakolást.

Persze az igazi meló az elpakolásból hétfőre maradt. Szerencsére pár társam maradt még hétfőre is, de így is késő délutánig pakoltunk. Apróbb feladatok még maradtak nekem keddre is, illetve amikor eme sorokat írom (a kiállítás után majd 3 héttel később), még mindig vannak kiállítók által nálam maradt holmik, amit első körben nem tudtak hazavinni, és az én gépeim is lassacskán kerülnek csak a helyükre, tehát még mindig vannak apróbb feladatok, de persze ezek már szépen megoldódnak…

Hát így zajlott szervezői szemmel a 8. BRSZK. Nagyon sok meló volt, több mint valaha. De úgy gondolom, megérte a fáradozást, mert ilyen sikeres és ilyen nagyméretű korábban még nem volt. Az is jelent valamit, hogy idén csak egyszer mondtam, hogy “soha többé”, és amikor mondtam, akkor is nagyon gyorsan átlendültem rajta :-).
És akkor nézzünk egy kis statisztikát:
- Összesen kb. 45 fős csapat tette hozzá a maga részét, hogy ez a kiállítás ebben a formában elkészülhessen (a képen csak 37-en vagyunk, de nem mindenki volt a csapatból a fotózás idején a helyszínen).
- 20 kiállító rakta ki a gyűjteményét a kiállításon, amiből összeállt, s lett így kerek egész.
- kb. 1000 fő látogatónk volt.
- Idén hívtam először kétségbeesetten amiatt a polgármestert, hogy elfogyott az összes előre megbeszélt parkoló (persze megoldottuk, és mindenki tudott parkolni, de korábban erre még nem volt példa).
-Kb. 15-18 kW fogyasztásunk volt óránként
- Az meg már többször volt hangoztatva, hogy több mint 200 működő számítógép (konzolokat ideértve) volt beüzemelve.

Ilyen volt tehát idén a kiállítás, az én szemszögemből. De biztosan állíthatom, hogy bármelyik társamtól is legalább ugyanilyen izgalmas előkészületeket hallhatnánk / olvashatnánk.

Na de kinél mi volt látható?!
Lapozz egyet :-)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!