Hardver

A hardver nem a csúcs kategória, soha nem is volt az. Sokkal pontosabb, ha azt írom, hogy a kínálat alját képviselték 1997-98-ban a beépített alkatrészek árban és minőségben is. A gépet láthatóan több lépésben bővítették. A merevlemez egy 486-osból származhat. Az alaplap, CPU, memória 1997 végén, 1998 elején készült, míg a VGA a modemmel körülbelül egy-két évvel fiatalabb, de származhatnának akár 1997-ből is. Érdekesség, hogy nem egy S3 videókártya adja a képet. Természetesen a hangkártyából is a legolcsóbb került a dobozba, de a célnak megfelel, elvégre hangot ad és kompatibilis az SB szériával. A képek nagyíthatók, ha nem a legnagyobb méretűek is, de remélem, akit jobban érdekel, annak így többet adnak, mint egy kis thumbnail.

CPU: Cyrix (IBM) 6x86MX-200 (1997 december)

Többen is írtak bővebben a 6x86-ról, de dióhéjban szeretnék pár dolgot összefoglalni vele kapcsolatban. Nem térek ki mindenre, akit érdekel, az olvassa el Yutani cikkét. Abban az időben több kisebb-nagyobb cég gyártott x86 kompatibilis processzort. x86 fronton az Intel és az AMD után a harmadik helyen a Cyrix volt. Eleinte matematikai társprocesszor (FPU) fejlesztéssel foglalkoztak. Ezt követte a 386DX-el lábkompatibilis 486DLC, majd a valódi 486-os processzorok.

A 486 érát az 5x86 vezette át a következő generációra, ami 486-os lábkiosztással és ötödik generációs belső felépítéssel rendelkezett. A 6x86-os következő generáció eleinte forrófejű volt az akkori mércével, de a dupla tápfeszültségű 6x86L széria korrigálta a melegedést. Erre épült a tesztben szereplő 6x86MX, ami az Intel Pentium MMX szériával próbált versenyezni. A 64kB első szintű cache és egyéb trükkök segítségével ez sikerült is, amíg integer műveletekről volt szó azonos órajelen a Cyrix gyorsabb volt.

A lebegőpontos számolásért felelős FPU már nem sikerült annyira jól, tapasztalataim szerint körülbelül a Classic (MMX nélküli) Pentiumokkal volt egy szinten azonos órajel mellett, ha már lebegőpontos számítással is kellett foglalkozni. Másként megfogalmazva nagyjából 10%-kal volt lassabb egy azonos órajelű MMX-nél például 3D programoknál. A Cyrix az integer teljesítményre alapozva bevezetett egy PR (Pentium Rate) számot, ami azt az Intel processzort adta meg, amivel szerintük versenyben lehetett az üdvöskéjük. A tesztben szereplő 166MHz-es példányt egy 200-as MMX-nek feleltették meg. Hogy ez mennyire reális, azt a következő oldalon láthatjátok. Végig Cyrix-et emlegetek, miközben IBM felirat van a processzoron. Ennek oka az, hogy IBM és Ti bérgyártotta a Cyrix tervezte procikat.

Alaplap: Acorp 5VIA3P (1997 december)

Az Acorp azóta eltűnt a boltok polcairól, de nem hiszem, hogy bárki is siratná őket. Akkoriban elég sok gépbe került a Zida és Tomato lapokkal együtt, amit olcsóságukkal, nem a szuper teljesítményükkel értek el. A deszka VIA VPX alapú és maximum 75 MHz-et támogat. Akkoriban az egyes processzorokhoz tartozó feszültséget, FSB-t és szorzót jumperekkel lehetett beállítani. Igen szórakoztató volt végigbogarászni, hogy mit kell beállítani, majd megtalálni a megfelelő jumpereket és azok beállítását a kézikönyvben, vagy magán az alaplapon.

Memória: 32MB (4x 8MB 60ns, 1998 február)

A lapon ugyan van egy darab SDRAM foglalat, de az olcsóbb (és bővíthetőbb) utat választotta az, aki eredetileg összerakta a gépet. Két részletben érkezett a 32MB RAM, ezért van benne 4 darab 8 MB-os modul. Viccesen hangzik ma, amikor a 8GB-os DDR3 modulok évek óta elérhetőek a desktop gépekbe is. Ezeknél még nem frekvenciát, hanem késleltetést adtak meg. 60ns-os modulokkal van dolgunk. 6x86 és a VIA VPX elvileg tudna burst módot és interleavinget, de bármelyiket aktiválva szép fagyásban lehet részünk.

VGA: SIS 6215 2MB (1999 év vége)

Ekkoriban szinte egyeduralkodó volt az S3. Majdnem mindenbe ezt rakták Trio 32, 64, 64+, Virge... Jó hosszú volt a sor, de ez a gép egy SIS-re épülő kártyát kapott. Ennek hála kicsit nehezebben szedtem össze hozzá a drivert, de az interneten mindent meg lehet találni. 2D gyorsítás van, 3D nincs, játékoknál mindent a processzornak kell számolni. 2MB memóriával az akkoriban standard 1024x768 felbontásnál csak 16 bites színmélységet tud. True color csak 800x600-nál van. A RAM DAC nincs a helyzet magaslatán, elég mosott a képe, de erről nem a DSUB tehet, mert egy Matrox kártyával megtáltosodik a monitor.

Hangkártya: ESS1868F (Tomato, 1997 vége?)

A legnagyobb előnye, hogy szól. Plug&Play szériás, nem ismeri fel magától a Windows. Kell hozzá egy program az autoexec.bat-ba, ami beállítja. Persze ha már arra jártam megkapta a BLASTER változókat is, hogy legyen hangja a DOS-os programoknak is. Ilyenkor Sound Blaster Proként lehet használni. Hangja nem csodás, de a semminél sokkal jobb. Pár érdekességet azért itt is lehet látni:

- IDE port CDROM-nak
- Wave table tüskesor (Hozzá való modul van valakinek?)
- CD hang bemenetek

További résztvevők

A további elemek nem annyira autentikusak. A merevlemez szerintem egy korábbi gépből származik. Pont ezért kicsi és lassú az akkori belépőszinthez (új merevlemezhez) képest is. A CD meghajtó és a modem későbbi bővítés lehet. A címkék alapján 2000-2001 körül kerülhettek bele a gépbe. Talán egyszerű netezésre, levelezésre, Office-ra még elég lehetett a gép, de csodát nem tettek vele.

HDD: Fujitsu M1603TAU 540MB (körülbelül 1995 vége)
ODD: Sony CDU4821 (2001?)
Modem: Acorp 56k (2000 jan.)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!