Megszagol

A tablet maga egy - szerintem - ízléses, sőt, kifejezetten "cool" dobozban érkezik, mely tartalmaz egy hálózati töltőt, USB kábelt, a készüléket és tekintélyes mennyiségű tüzelőanyagot.

Az embernek összefut a nyál a szájában, amint meglátja, hogy nem csak a külleme szép (úgy a csomagolásnak, ahogy a gépnek magának), hanem újdonsült játékszerünk hardveresen is kellően össze van rakva.

A GamePaden a Google Android 4.1 Jelly Bean fantázianevű rendszerét az ARM Cortex™ A9 jelű kétmagos, magonként 1,6 GHz-es processzora hajtja, gyorsan, akadásmentesen.

A játékok kellően könnyed, fürge futásáról napjaink egyik - ha nem a - legerősebb GPU-ja, egy MALI 400-as gondoskodik, ráadásul a típus legerősebb változata, a négy maggal, összesen 1 GHz-en pörgő MP4 variáns.

A RAM 1GB, míg flash memóriából 8GB-ot kapunk, ez azonban microSD kártyákkal akár 64 GB-tal is bővíthető. Yepp, a tárhellyel nem lesz problémánk.

A képernyővel már nagyobb bajok vannak. A 7"-os panel felbontása bizony lecsúszott a HD-ról, a felbontás 1024x600 pixel (aki akar számoljon DPI-t belőle), de legalább kapacitív, zsíros kis ujjacskáinkat maximum 5 helyen tudja érzékelni egyszerre.

Felette a kicsi, webkamerázáshoz használható apparátus kapott helyet- a felbontásról nem tudok információkat közölni, csak annyit, hogy videót HD-ban vesz fel.

A kicsit csalódást keltő "képmutató" (höh) specifikációi után annál meglepőbb, hogy sikerült élénk, de nem harsány színeket varázsolni rá, így egész kellemes lett az összhatás, legalábbis a "rossztól" messze került az rá illő jelző. És, bár a képernyő nem HD, a hardver nem csak megeszi reggelire, de utána még ki is köpi a Full HD-t, az .mkv-t illetve az összes über-éles-hardverzabáló formátumot.

Cikkem alanya kézbe véve meglehetősen vegyes érzéseket kelt, ugyanis az anyagfelhasználásra való odafigyelés a spórolás és/vagy súlycsökkentés oltárán bizony kőkeményen ki lett véreztetve. A GamePad egyszerű műanyagból készült, és még csak azt sem mondanám, hogy a legjobb minőségűből (bár azt hozzá kell tennem, hogy a sajátom eddigi élete során már vagy 4-5-ször csókolózott a: betonnal, járólappal, földel, csempével (mindegyikkel egy kb. másfél méteres zuhanás után), mindezek ellenére törés, repedés sehol sincs rajta). Sőt, még a ház sem "pattant szét" magától az ütés következtében.

Ez egyébként az összes eddigi Archosomra jellemző (a GamePad szám szerint a negyedik): fogásra hihetetlenül nagy csalódást kelt, ellenben vigyorogva pattan fel a földről és nem törik, mint pölö a nagyságrendekkel minőségibb érzetet keltő Toshiba At-100 tabletem. Az tört.

Ellenben a "Padról” lejön a festék. Illetve csak ott jön le, ahol a készülék hátulján a játékos az ujjait támasztja, hogy a joystickot mozgassa. És annyira nem látványos, mivel a ház maga is szinte ugyan olyan szürke, mint a festék. De attól még jön. Egy kicsit.

Jó tulajdonságai között kell említeni, hogy egy nagyon vékony, könnyű, egy kézzel is erőlködés nélkül, kényelmesen tartható készülékről beszélünk.
Egyedüli, rosszallásra okot adó jelenség csak a két oldalt elhelyezett fizikai kezelőszervek, pontosabban azok alapterülete okoz, mivel így a böngészéshez/íráshoz kicsit jobban ki kell nyújtóztatni az ujjainkat.

Szólnom kell még a miniHDMI csatlakozóról, illetve a miniUSB csatlakozási lehetőségről, mely utóbbin keresztül a kraftot is szí'jja. Ezek mellett található még a be-ki kapcsoló gomb, a hangerőszabályzó, és a 3,5 mm-es jack csatlakozója.

Az előbb említettek mind a készülék felső oldalán kapnak helyet. Alulra került a - mindenféle védelem nélkül hagyott - microSD kártyafoglalat.

A két joystick alá került a nem túl hangos, viszont nagyon jó minőségben megszólaló két hangszóró. Sztereóban kerül kibocsátásra a hang, mely hallható (mármint a sztereó), és elhelyezése miatt a kezünkkel sem fedjük le. Sokat dob a játékélményen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!