AMD - Radeon R 200 széria

A 200-as Radeon széria lényegében egyetlen igazi újdonságai a Hawaii GPU-ra épülő R9 290-es modellek voltak. Ezek a hatalmas monstrumok biztosították a kellő teljesítményt a felsőházban, ám az alsóbb kategóriákban csak a HD 7000-es szériából már ismert modellek átnevezett változatait kínálták.

Hogy ezt némileg leplezzék, átalakították a típusok nevezéktanát. A kártyákat négy fő kategóriába sorolták: R9 néven futottak a csúcskategóriás modellek, míg az R7 sorozatba a középkategóriás, de még játékos célra szánt típusok tartoztak. R5 néven jöttek ki az OEM piacra szánt, low-end változatok (ezek még a Terascale architektúrára épülő, átnevezett régi fejlesztések voltak), míg az R3 megnevezés a processzorba (APU-kba) integrált grafikus vezérlőket jelezte. Ez utóbbi két kategóriával ebben a cikkben nem foglalkozunk.

Említést érdemel még a széria életciklusának végén megjelent, felső középkategóriás R9 285-ös típus, melynek Tonga kódnevű GPU-jában mutatkozott be a 3.0-ás GCN revízió. Ezzel okoztak is némi áttekinthetetlenséget, hiszen a 200-as sorozatban háromféle GCN verzióra épülő típusok szerepeltek, ráadásul nem a leggyorsabb modellek rendelkeztek a legfrissebb architektúrával. Ennek ellenére mindenképp érdekes lesz ezeknek a típusoknak a teljesítményét nyomon követni a tesztek folyamán.

Radeon R7 240 (Sapphire)

GPU: 28 nm Oland (GCN 1.0, 320 SP, 20 TMU, 8 ROP) @ 730 MHz (Boost: 780 MHz)
MEM: 1 GB 128-bit GDDR5 @ 4500 MHz (72 GB/s)
OC: MEM @ 4600 MHz (2%)
TDP: 30W
Megjelenés: 2013. aug. 8.
Ár megjelenéskor: $69 USD

A legkisebb 200-as sorozatú típus (egyben a mostani cikk leglassabb AMD kártyája) az R7 240-es modell. Az Oland kódnevű GPU 320 shader processzort tartalmaz, mellé pedig 128 bites memóriabuszra csatlakozó GDDR5-ös memóriarendszert társítottak. Ez utóbbi tulajdonság emeli ki egyébként az igazán low-end kategóriából a típust, és teszi erős megkötésekkel, de játékokra is alkalmas megoldássá.

Igazi alsókategóriás felépítéssel rendelkezik a Sapphire R7 240-es kártyája, mely olyan egyszerű alumínium bordás hűtést kapott, ami évekkel ezelőtt volt divat. Az apró ventilátor fix fordulatszámon üzemel, de szerencsére nem vészesen hangos. A teljes magasságú NYÁK-on szép rendezetten helyezkednek el az alkatrészek. A hűtést eltávolítva a kis magfelületű Oland GPU-t szemlélhetjük meg, melyet 4 db memórialapka ölel körbe, szerencsére 128 bites memóriabuszra csatlakozva. A kimenetek terén az elavult analóg D-Sub csatlakozót is megtaláljuk a HDMI és a kizárólag digitális jeltovábbításra képes DVI mellett.

Radeon R7 250 (ASUS)

GPU: 28 nm Cape Verde (GCN 1.0, 512 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 800 MHz
MEM: 1 GB 128-bit GDDR5 @ 4500 MHz (72 GB/s)
OC: GPU @ 925 MHz (15%)
TDP: 65W
Megjelenés: 2013. dec. 21.
Ár megjelenéskor: $89 USD

A Radeon R7 250-es típus egy az egyben a HD 7750 átnevezésének tekinthető, még az órajeleik is megegyeznének, ha az ASUS nem alkalmazott volna egy tisztességes mértékű gyári tuningot ezen a kártyán.

Szép fekete NYÁK-ra épül az ASUS R7 250-es kártyája, de a hűtése sajnos meglehetősen olcsó, gyenge minőségű megoldás. A kis méretű alumínium bordára egy nem túl halk, ráadásul mára már kissé zörgő ventilátor fújja a levegőt. A kártya ezt leszámítva igényes benyomást kelt, a NYÁK rendezett, a kimenetek terén pedig DisplayPort és HDMI csatlakozót is kapunk a DVI mellett, mely analóg jel továbbítására is képes.

Radeon R7 250X (Sapphire)

GPU: 28 nm Cape Verde (GCN 1.0, 640 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 950 MHz
MEM: 1 GB 128-bit GDDR5 @ 4500 MHz (72 GB/s)
OC: -
TDP: 80W
Megjelenés: 2014. feb. 10.
Ár megjelenéskor: $99 USD

Ismét egy átnevezett kártya, melynek ezúttal a HD 7770 szolgált alapul. Az ASUS-al ellentétben a Sapphire nem alkalmazott gyári tuningot a kártyán, vagyis a referencia ajánlásnál szerinti órajelen jár a GPU, és emiatt kissé lassabb is lesz a kártya a 7770-esnél.

Bár nem nagy méretű darab a Sapphire R7 250X kártyája, mégis sokkal komolyabb hűtést kapott a fentebb látható ASUS-nál, ennek megfelelően pedig visszafogott hangerő mellett teszi a dolgát. A ventilátor nagy méretű, ám csak 2 eres kábellel csatlakozik a NYÁK-hoz, vagyis PWM vezérlésre és fordulatszám monitorozásra nem képes. Az erősebb Cape Verde GPU fokozottabb fogyasztása miatt egy kiegészítő tápcsatlakozó is található a kártyán. A kimeneti oldal változatlan: DisplayPort, HDMI és analóg jeltovábbításra is képes DVI áll rendelkezésre.

Radeon R7 260 (ASUS)

GPU: 28 nm Bonaire (GCN 2.0, 768 SP, 48 TMU, 16 ROP) @ 1000 MHz
MEM: 1 GB 128-bit GDDR5 @ 6000 MHz (96 GB/s)
OC: -
TDP: 96W
Megjelenés: 2013. dec. 17.
Ár megjelenéskor: $109 USD

A HD 7790-esen bemutatkozott Bonaire GPU teljesít szolgálatot az R7 260-as típuson, ám kissé visszabutított változatban, kevesebb aktív shader processzorral. Emiatt természetesen a teljesítménye is csökkent, de még így is kellemes alsó-közép kategóriás megoldásnak számított a maga idejében.

Az ASUS R7 260-as kártyája kinézetre nagyfokú hasonlóságot mutat az előző oldalon bemutatott HD 7790-es típussal, ami nem csoda, hiszen azonos GPU-ra épül a két modell. Egyedül a hűtőborda terén mutatkozik különbség, ugyanis a némileg visszafogottabb sebességű (és ezúttal gyári tuningot sem kapott) 260-asra szerelt megoldás nem alkalmaz heatpipe-okat, hanem a továbbra is dupla ventilátor egy egyszerű felépítésű, ám viszonylag méretes alumínium bordára fújja a levegőt. Az alacsonyabb fogyasztás ellenére természetesen kiegészítő tápcsatlakozóra ennek a kártyának is szüksége van. A kimeneti oldalon elvesztettük az egyik DVI csatlakozót, így már csak 1 db áll rendelkezésre a HDMI és a DisplayPort aljzat mellett.

Radeon R7 260X (Sapphire)

GPU: 28 nm Bonaire (GCN 2.0, 896 SP, 56 TMU, 16 ROP) @ 1100 MHz
MEM: 2 GB 128-bit GDDR5 @ 6500 MHz (104 GB/s)
OC: GPU @ 1050 MHz (-5%), MEM @ 6000 MHz (-8%)
Megjelenés: 2013. okt. 8.
Ár megjelenéskor: $139 USD

A 260X jelzésű modell teljes értékű Bonaire GPU-t kapott, vagyis lényegében a HD 7790 átnevezésének tekinthető. A Sapphire által alkalmazott "negatív tuningot" a 2 GB memória fogja ellensúlyozni, aminek a tesztek során vélhetőleg nagyobb szerep jut majd.

Egyszerű, kompakt, ám korrekt felépítésű kártya a Sapphire R7 260X modellje, melynek nagy ventilátoros, és rézmagos bordát alkalmazó hűtése visszafogott csendben teszi a dolgát. Dicséretes, hogy a VRM blokk is kapott egy kiegészítő hűtőbordát. Annak ellenére, hogy elméletileg gyári tuningos OC változatról van szó, órajelei a referencia ajánlás alatt alakulnak. Érdekes módon ez a fajta "negatív tuning" a 260X típus esetében több más gyártó termékénél is megfigyelhető volt.

Radeon R7 265 (Sapphire)

GPU: 28 nm Pitcairn (GCN 1.0, 1024 SP, 64 TMU, 32 ROP) @ 900 MHz (Boost: 925 MHz)
MEM: 2 GB 256-bit GDDR5 @ 5600 MHz (179,2 GB/s)
OC: -
TDP: 115W
Megjelenés: 2014. feb. 13.
Ár megjelenéskor: $149 USD

Az R7 265-ös típus a HD 7850 átnevezésének tekinthető, ám a referencia órajeleket kissé megemelték, és a Sapphire még erre is rátett egy minimális gyári tuningot. Ennek ellenére nagyságrendileg hasonló teljesítményt fog nyújtani a két modell a tesztek alatt.

Mivel az R7 265-ös modell közeli rokonságban áll a HD 7850-es típussal, ezért nem meglepő, hogy a Sapphire kártyái között is nagyfokú hasonlóság mutatkozik. Persze a kinézetet modernizálták kissé, a NYÁK matt fekete festést kapott, és a hűtésburkolat dizájnja is szebb lett. Maga a hűtőblokk is változott kissé, hiszen más irányban futnak a heatpipe-ok, de alapvetően ugyanúgy egy dupla réz heatpipe-pal, és két ventilátorral felszerelt megoldást látunk, mint az elődmodell esetében. A kimeneti oldal sem változott: a HDMI és a DisplayPort mellett továbbra is 2 db DVI csatlakozót kapunk, melyek közül az egyik analóg jel továbbítására is képes. A kártya működéséhez 1 db 6 pines tápcsatlakozó bekötésére lesz szükség.

Radeon R9 270 (referencia)

GPU: 28 nm Pitcairn (GCN 1.0, 1280 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 900 MHz (Boost: 925 MHz)
MEM: 2 GB 256-bit GDDR5 @ 5600 MHz (179,2 GB/s)
OC: -
TDP: 150W
Megjelenés: 2013. nov. 13.
Ár megjelenéskor: $179 USD

Első R9-es kártyánk, a 270-es típus teljes értékű Pitcairn GPU-t kapott, ám a HD 7870-hez képest visszafogott órajelekkel. Nehéz megérteni, hogy az R7 265 és az R9 270X közé miért volt szükség egy harmadik, ennyire hasonló teljesítményű modellre, de mivel ez a teljesítményszint tartott számot a legnagyobb érdeklődére a vásárlók részéről, ezért az AMD jónak látta a lehető legtöbb típussal kiszolgálni az igényeket.

Mindig öröm egy referenciakártyával találkozni, különösen egy ilyen alsóbb kategóriás típus esetén, mint a 270-es, ezekből ugyanis lényegesen kevesebb példány kel el referencia kiépítésben. A hűtésburkolat a nagy 290-es kártyák dizájnjára hajaz, ám természetesen jóval kisebb méretben, és nem blower felépítéssel készült. A műanyag lemez alatt egy meglepően jó kidolgozású apró hűtőblokkot találunk, melyben a régi Zalman hűtők mintájára a karimán fut végig két heatpipe. A RAM-ok és a VRM blokk nem kaptak hűtést, ám ennek ellenére a kártya viszonylag hűvös, és csendes üzemű. Összességében kifejezetten jó benyomást tett rám ez a kis kártya, olyannyira, hogy a teszt után meg is tartottam a gyűjteményembe, amit csak az igazán különleges példányok esetén teszek meg.

Radeon R9 270X (Gigabyte)

GPU: 28 nm Pitcairn (GCN 1.0, 1280 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 1000 MHz (Boost: 1050 MHz)
MEM: 4 GB 256-bit GDDR5 @ 5600 MHz (179,2 GB/s)
OC: GPU @ 1050 MHz (5%), Boost @ 1100 MHz (5%)
TDP: 180W
Megjelenés: 2013. okt. 8.
Ár megjelenéskor: $199 USD

Az R9 270X a HD 7870-es típus átnevezésével jött létre, vagyis a különbséget a tesztek alatt a gyári tuning mértéke mellett csak a Gigabyte által alkalmazott 4 GB memória fogja jelenteni, ami nem volt jellemző (és pláne nem volt szükséges) ezen a teljesítményszinten.

A Gigabyte szeret eltúlzott méretű hűtéseket gyártani az alsóbb kategóriás kártyákra, ám ez gyakran a minőség rovására megy. Hasonló a helyzet a HD 7870-es típusból származó R9 270X esetén is, mely egyáltalán nem igényel háromventilátoros hűtést, bőven elég lett volna egy dupla légkavarós, ám jobb minőségben kivitelezett megoldás. A hatalmas hűtőblokk jócskán túlnyúlik a NYÁK hosszán, ennek ellenére viszonylag könnyű, így hőátadó kapacitása nem túl magas. Ennél nagyobb probléma, hogy mindössze 4 db csavar rögzíti a kártyához a GPU körül, emiatt csúnyán meggörbíti a NYÁK-ot, hiába fut végig egy extra merevítés a felső élénél. A heatpipe-ok elrendezése sem szerencsés, hiszen sok hasznos lamellafelületet vesznek el a borda közepénél. Az már csak hab a tortán, hogy a ventilátorok is gyenge minőségűek, idővel csapágyasodásra hajlamosak, a nálam járt példányt is sújtotta már ez a probléma. Összességében nem ez az a kártya, amire a Gigabyte mérnökei a legbüszkébbek lehetnek, ám mindenképp érdemes kiemelni a 4 GB memóriát, ami ennél a típusnál nem volt jellemző. Hogy a 270X mennyit tud profitálni ebből az extrából, az a tesztekből kiderül majd.

Radeon R9 280 (Sapphire)

GPU: 28 nm Tahiti (GCN 1.0, 1792 SP, 112 TMU, 32 ROP) @ 827 MHz (Boost: 933 MHz)
MEM: 3 GB 384-bit GDDR5 @ 5000 MHz (240 GB/s)
OC: GPU @ 850 MHz (3%), Boost @ 940 MHz (1%)
TDP: 200W
Megjelenés: 2014. márc. 4.
Ár megjelenéskor: $279 USD

Az X utótag nélküli 280-as modell a HD 7950 átnevezésével jött létre, annak is a később kiadott, ráncfelvarrott Boost Edition változatát vették alapul, melyből nem sikerült szereznem a cikkhez, így ez a 280-as jól fogja szemléltetni annak a típusnak a teljesítményét is.

Ritka modell az X utótag nélküli R9 280, hiszen inkább a 280X-eket keresték a vásárlók ebben az időszakban. A teszthez egy Sapphire Dual-X típusú példányt sikerült beszereznem, mely teljesen átlagos, ám a gyártótól megszokott módon korrekt kivitelezésű darab. A dupla légkavaró alatt egy 4 db réz heatpipe-pal támogatott borda kapott helyet, mely egy kivételével az összes memórialapkával is érintkezik. A PCIE csatlakozó és a GPU közé szorított RAM kocka viszont hűtetlen maradt, így sajnos megvan az esély rá, hogy pont ez fog túlmelegedés miatt tönkremenni. Ezt leszámítva a NYÁK jó minőségű, a VRM blokk külön hűtőbordát kapott, és dupla BIOS-al is rendelkezik a kártya, amik között egy kapcsoló segítségével válthatunk, mely a Crossfire csatlakozók mellett kapott helyet.

Radeon R9 280X (Sapphire)

GPU: 28 nm Tahiti (GCN 1.0, 2048 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 850 MHz (Boost: 1000 MHz)
MEM: 3 GB 384-bit GDDR5 @ 6000 MHz (288 GB/s)
OC: GPU @ 1000 MHz (18%), Boost @ 1100 MHz (10%)
TDP: 250W
Megjelenés: 2013. okt. 8.
Ár megjelenéskor: $299 USD

Az R9 280X nem más, mint egy átnevezett HD 7970 GHz Edition, minimálisan emelt memória órajellel. A széria egyik legnépszerűbb kártyájaként rengeteg fogyott belőle, ám ezek nagy részét a kriptovaluta bányász-láz első hullámában elhasználták, így fokozott óvatossággal szabad csak vásárolni belőlük manapság.

Igencsak látványos darab a Sapphire Tri-X fantázianevű 280X kártyája. A megnevezés nyilvánvalóan a gyártónál ekkor még újdonságnak számító 3 db ventilátorra utal, emellett pedig a dizájnt is igyekeztek a szokatlan sárga színnel feldobni, ami véleményem szerint kifejezetten jól mutat a kártyán. Sajnos a ventilátorok csapágyazásának minősége viszont elég gyenge, a nálam járt példány már erősen zörgött. A hűtőblokkban masszív réz heatpipe-ok futnak, és ezúttal az összes memórialapkával érintkezik a hűtés. A NYÁK felépítése is minőségi, a tápellátó részleg nagy terhelésre van felkészítve (erre utal a 2 db 8 pines tápcsatlakozó is), és egy vaskos fém backplate-et is kapott a kártya. A komoly külsőségek láttán nem meglepő, hogy némi gyári tuningot is alkalmaztak a kártyán, pedig a még erősebb modellek Nitro néven kerültek forgalomba, ez pedig csak az alap Tri-X. A sima 280-ason már látott dupla BIOS is rendelkezésre áll, és terhelésvisszajelző LED-ek is világítanak a hátoldalon. A kimenetek között a HDMI és a dupla DVI mellett 2 db mini DisplayPort csatlakozót is találunk, ez a körülményesen használható aljzat még a HD 7000-es szériában volt divat.

Radeon R9 285 (ASUS)

GPU: 28 nm Tonga (GCN 3.0, 1792 SP, 112 TMU, 32 ROP) @ 918 MHz
MEM: 2 GB 256-bit GDDR5 @ 5500 MHz (176 GB/s)
OC: GPU @ 954 MHz (3%)
TDP: 190W
Megjelenés: 2014. szept. 2.
Ár megjelenéskor: $249 USD

A Tonga kódnevű GPU-ban mutatkozott be a harmadik generációs GCN architektúra, ebből fakadóan pedig jóval időtállóbb típusról beszélhetünk, mint az első generációs GCN-re alapozó Tahiti. Ennek ellenére a típus modellszáma kissé megtévesztő, hiszen a kevesebb feldolgozóegységet, alacsonyabb órajelet, szűkebb memóriabuszt, és kevesebb fedélzeti tárat nem ellensúlyozza a modernebb architektúra, így minden pozitívuma ellenére ez a kártya bizony lassabb a 280X-nél, talán inkább 275-nek kellett volna nevezni.

Az ASUS STRIX sorozatába tartozik ez az R9 285-ös kártya, ami azt jelenti, hogy hűtése félpasszív üzemre is képes. A kissé olcsó hatást keltő műanyag hűtésburkolat alatt egy méretes, 3 db heatpipe-pal támogatott hűtőblokkot találunk. A NYÁK felépítése jó minőségű, a VRM blokk különálló kis hűtőbordát kapott, és fém backplate-et is találunk a hátoldalon. A kimenetek terén a szokásosnak mondható HDMI + DisplayPort + dupla DVI csatlakozók állnak rendelkezésre. A Tonga GPU némileg moderáltabb étvágyát 2 db 6 pines tápcsatlakozó segítségével elégíthetjük ki.

Radeon R9 290 (Gigabyte / referencia)

GPU: 28 nm Hawaii (GCN 2.0, 2560 SP, 160 TMU, 64 ROP) @ 947 MHz
MEM: 4 GB 512-bit GDDR5 @ 5000 MHz (320 GB/s)
OC: -
TDP: 275W
Megjelenés: 2013. nov. 5.
Ár megjelenéskor: $399 USD

Az X utótag nélküli R9 290-es a Hawaii GPU kissé visszabutított változatát kapta, ám ennek ellenére igazi felsőkategóriás típusról beszélhetünk. A 4 GB-nyi GDDR5-ös memória 512 bites memóriabuszra csatlakozik, sávszélességben tehát nem lesz hiány. A továbbra is 28 nm-es gyártástechnológia miatt azonban igencsak forrófejűek ezek a kártyák.

Az AMD igazán komoly újdonsága a 200-as sorozatban a Hawaii GPU-ra épülő 290-es típus volt, és a referenciakártyát is igyekeztek a lehető legminőségibb módon összerakni. A tetszetős motívumokkal díszített hűtésburkolat alatt egy hatalmas bordázat lakik, melynek teljes talapzatán egy vapor chamber fut végig, a hőátadást segítve. A blower felépítésű ventilátor igencsak erős motorú, maximális fordulatszámon talán a leghangosabb, amit AMD kártyára valaha szereltek. Sajnos a vezérlését kissé túl optimistán lőtte be az AMD, mivel szerették volna, ha a csúcskártya viszonylag halkan üzemel, ezért 95 fokra állították be a cél GPU hőmérsékletet. Ez amellett, hogy szokatlanul forró üzemet eredményez, abból a szempontból sem szerencsés, hogy nagyon közel van a throttling határhoz, vagyis lényegében a kártya (főleg korosabb állapotban, kissé elöregedett hűtőpasztával) előbb kezdi el az órajelet visszavenni, mint hogy a hűtés vezérlése le tudná követni a növekvő hőmérsékletet. Emiatt ez a típus azon kevés kártyák közé tartozott, ahol a tesztek alatt a gyári ventilátorvezérlést felülbíráltam, és fix magas fordulatszámot állítottam be a légkavarónak. Persze ez a megoldás hosszú távon maradandó halláskárosodáshoz vezet, így senkinek nem ajánlom aktív használatra.

Radeon R9 290X (Gigabyte / referencia)

GPU: 28 nm Hawaii (GCN 2.0, 2816 SP, 176 TMU, 64 ROP) @ 1000 MHz
MEM: 4 GB 512-bit GDDR5 @ 5000 MHz (320 GB/s)
OC: -
TDP: 290W
Megjelenés: 2013. okt. 24.
Ár megjelenéskor: $549 USD

A teljes értékű Hawaii GPU-t alkalmazó R9 290X a 200-as széria 1 GPU-s csúcsmodellje, ennek megfelelően kiváló teljesítménye mellé drasztikus melegedés és fogyasztás, valamint a referenciakártyák esetében igen magas hangerő társult. Ennek ellenére népszerű és elterjedt típus lett, hiszen erősebb és jövőtállóbb kártyának tartották a konkurens GeForce GTX 780 Ti-nál. A tesztekből majd kiderül, hogy ez mennyire volt igaz.

290X-ből ugyanúgy referenciakártyát sikerült beszereznem, mint a sima 290-esből, ráadásul ugyanúgy a Gigabyte matricázásával, mely csak a ventilátor közepét érinti. Természetesen a 290-esnél leírt hűtésproblémák a 290X-et még fokozottabban érintik, hiszen nagyobb fogyasztású, jobban melegedő típusról van szó. Ezt leszámítva igazán tetszetős, jó minőségű kártyáról van szó. Egyetlen hiányossága, hogy egy fém backplate-et talán tehettek volna a hátoldalra, elsősorban inkább védelmi és esztétikai, mintsem hűtésjavító céllal, de egy ilyen kaliberű modell esetén ez talán ekkoriban már elvárható lett volna. Fontos még kiemelni, hogy a 290 és 290X volt az AMD történetében az első típus, amely már nem támogatta analóg jel átvitelét a DVI csatlakozókon keresztül.

Radeon R9 295 X2 (Sapphire / referencia)

GPU: 2x 28 nm Vesuvius (GCN 2.0, 2816 SP, 176 TMU, 64 ROP) @ 1018 MHz
MEM: 2x 4 GB 512-bit GDDR5 @ 5000 MHz (320 GB/s)
OC: -
TDP: 500W
Megjelenés: 2014. ápr. 29.
Ár megjelenéskor: $1499 USD

A Hawaii GPU-k fogyasztását és melegedését látva őrültségnek tűnhet dupla GPU-s kártyát építeni rájuk, de az AMD mérnökei mégis megpróbálkoztak ezzel, méghozzá sikerrel. Az integrált kompakt vízhűtésnek hála még az órajeleket sem kellett visszavenni, sőt, egész minimálisan ugyan, de magasabb órajelen járnak a Vesuvius kódnévre átnevezett GPU-k, mint a 290X esetében.

Iszonyatos mennyiségű hőt kell itt elvezetni, de az AMD mérnökei kiváló minőségben oldották meg a feladatot, a gyártó történetében első ízben alkalmazva kompakt vízhűtést egy kártyán. A dupla pumpás, és 120 mm-es radiátort alkalmazó egységet az Asetek szállította, és példás csendben végzi a feladatát. Terhelés alatt sem hangosodik be túlzottan, és igazából csak onnan tudjuk, hogy mindkét GPU dolgozik, hogy ilyenkor langyos helyett tűzforró víz kering a rendszerben. Mivel a vízhűtő blokkok csak a GPU-kat fedik le, ezért a többi melegedő komponens hűtéséről egy kiegészítő ventilátor, valamint vaskos bordázat gondoskodik, a VRM blokkon pedig különálló réz lamellákat is találunk. Az egész kártya anyaghasználatára és az összeszerelésre is az igényesség jellemző, a hűtésburkolat fémből készült, és tetszetős díszcsavarokat is alkalmaz, emellett természetesen a hátoldal is burkolt, elsősorban védelmi céllal. A kimenetek között az analóg jel átvitelére nem képes DVI mellett 4 db mini DisplayPort csatlakozót is találunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!