Hirdetés

A Murányi Vénusz nyomában

Négynapos túra a Bükkben és a Felvidéken - úti beszámoló két emberrel és egy border collie-val. – írta: bb0t, 4 éve

Murányi vár

Második nap - Murány

Vasárnapi célpontunk is szlovák területre esett.. Már az odavezető út is érdekes volt, egymást váltották a dombok, erdők és nem ritkán történelmi érdekességgel rendelkező falvak.

Ilyen például Jolsva városának XVIII. században épült Koháry-Coburg kastélya is. Az egykor impozáns, 60 helyiséggel rendelkező háromemeletes kastély csaknem teljesen márványból épült. A '80-as években pusztulásnak indult és azóta is csak romlik az állapota. Kísértetiesen emlékeztet a szegedi Kass Szállóra, mely egykori fényéhez képest ugyancsak mostoha sorsra jutott. A kastély felújítása körülbelül 3 milliárd Ft-ba kerülne, aminek hallatán az összes érdeklődő megfutamodik. A város azonban igyekszik kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, így ha eladni nem is tudja, időnként kiadják, így különböző rendezvényeknek ad otthont. Bár visszafelé meg akartunk állni itt, de megcsúsztunk időben. A homlokzati portrészobrot azonban még az autóból sem lehetett nem észrevenni.

forrás: internet

Jolsvától nincs már messze fő célpontunk, a 938 m magas Cigánka, melynek tetején egykori vár pihen. A méltatlanul elfeledett vár egyike a legmagasabban lévő Közép-európai váraknak. A tatárjárás után épült az 1200-as években, és kézről kézre adták. A népes tábor felsorolásától most eltekintenék, de két tulajdonosa mégis említésre méltó.

Történelmi háttér

Hirdetés

Az 1526 utáni időkben a hírhedt rablólovag, Basó Mátyás foglalta a várat és nem elég, hogy innen indult portyázni a szomszédos birtokosok sanyargatására, még hamis pénzt is veretett titkos pincéjében. A történet nem jól, vagy jól zárult - mindenki döntse el maga -, hisz a király parancsára a várat elfoglalták, őt magát pedig a várudvarban lefejezték.

forrás: internet

Kicsit tovább időzve a históriáknál, muszáj megemlíteni egy későbbi tulajdonost is, Széchy Máriát, aki Murányi Vénusz néven vált ismertté. A magyar főúrnő történelmünk egyik legtöbbet emlegetett nőalakja. Három férje volt, a testvéreivel közösen örökölt murányi várat harmadik férjének, Wesselényi Ferencnek játszotta át. Korában sokakban ellenszenvet váltott ki viselkedésével.

"Szeretett férfiruhában járni, és férfimódra ülte meg a lovat. Sőt mi több – ahogyan a második házasságát felbontó válás fényesen tanúsította –, általában nem törődött a konvenciókkal."

Emellett rendkívül szép asszonynak tartották és sokakat megihletett, többek között Gyöngyösi Istvánt, kinek leghíresebb műve a Márssal Társalkodó Murányi Vénusz. Bár egyes történelmi vélekedések szerint a mű valójában a Wesselényi összeesküvésről szól.

Visszatérve túránkhoz, az Murányalja kicsiny község kis parkolójától indult. A falut alig lakják többen 1000 főnél, és többségében magyarnak vallják magukat, tapasztalataink szerint azonban itt is főként cigány családok élnek. A romos házak és a bóklászó csoportok nem éppen az osztrák nyugalom és biztonság hangulatát idézik, de ettől függetlenül leraktuk az autót, és elindultunk fel a hegyre, ami éppen a falu határában állt. Persze ez nem véletlen, hisz a települést pont a várhegyhez igazították, hogy annak szolgálófalva legyen.

Bár a vár megközelíthető autóval is, mi gyalogszerrel vágtunk neki. A turista táblán füllentett 1 órából 2,5 lett, ami akkor is nagy eltérés, ha viszonylag sokat elidőztünk a különböző információs tábláknál. Az aszfaltutat csak néhány helyen keresztező túraösvény, nagyon hangulatos volt. Meglepően sok és népes társasággal találkoztunk a felfelé vezető úton, és meglepően zajosak voltak. Volt olyan csoport, akiknél telefonból üvöltött a zene és nagy zajt csapva, harsányan beszélgettek. Medve ellen kétségtelen jó módszer, de számunka még mindig a csendes természetjárás a nyerő, halkan beszélgetve, a természet hangjait fürkészve.

Az ösvény meredeken emelkedett, és csak ritkán volt egyenesebb szakasz. Afelől azonban senkinek se legyen kétsége, hogy megéri minden egyes lépés felfelé. Az út kb. kétharmadánál van egy kis menedékház, ahol állítólag Petőfi Sándor is megfordult, sőt mi több, belevéste nevét az ajtófélfába, amit üveg mögé zárva őriztek meg az utókornak - mi azonban ezt nem találtuk. A házikóban kis fogadó is működik, és a mellette található kicsi tisztáson méretes sírhely mutatja további utunk irányát.

Még egy viszonylag rövid, de annál meredekebb sétával felsejlik a vár fala, végül a kapu. Az egyik legszebb, leghangulatosabb belépő, amit ebben a kategóriában láttunk. Szóban nehéz visszaadni a sejtelmes látványt, ahogy a természetes szikla, majd pedig a sűrű fokú meredek falépcső felvezet a várkapuhoz.

Ami pedig a kapu másik oldalán várt minket, arra mi sem számítottunk. A romok hatalmas területen szóródtak szét. A hegy tetején gyakorlatilag egy nagy tisztás van, nagy terület, melyet átszőnek néhai várfalak, bástyák, tornyok és egyebek is. A nehéz megközelíthetőség miatt annak idején az élelmet is úgy húzták fel, a liftakna is megmaradt. Láttuk a lovak helyét, felmásztunk a félig ép várfalakra, ami alatt mély szakadék tátongott. Volt egy kilátó is, ami szenzációs panorámát mutatott Dél-keleti irányba.

A növény és élővilág is sokat hozzátett a különleges atmoszférájához. A csend, a mindentől elszigetelt magaslat, az ódon falak azt sugallták, hogy ott fent megállt az idő. A ritka növények és rovarok, a tisztás hatalmas fái, és a beszűrődő napfény pedig élettel töltötték meg a helyet. Általában szidom magunkat, amiért szinte mindig későn indulunk, de meg kell hagyni, a túrák legjobb hangulatát mindig a késő délután hozza el. Ilyenkorra már szinte sehol senki sincs, a lebukó nap, a fények váltakozása pedig felejthetetlenné teszi a látványt.

[/L]

A területen nagyszabású építkezés nyomait láttuk. A vár helyreállítása nagy erőkkel folyt, az építkezést koordinátorát, a vártoronyban lakó fiatalembert pedig igencsak megirigyeltük, ahogy a várfalon ülve, egy üveg sörrel a kezében nézte végig a naplementét. Soha rosszabb végződése ne legyen egy fárasztó munkanapnak...

Háttérben a vár lakója.

Mindig jó látni, ha egy ekkora értékre felfigyel valaki, még akkor is, ha renovált vár végül nem is a mi dicsőségünk lesz - a történelmét nem törölheti ki senki. Nekünk pedig jó ok, hogy valamikor a jövőben még visszamenjünk.

A túrát mindketten, sőt mindhárman nagyon élveztük. Nálunk felkerült a Top3 várrom- és túralistába, a kutyánknak pedig az önfeledt szaladgálása volt árulkodó. Ritka az, hogy egy hegymenet végén ilyen szabadon tudjon mászkálni, rohangálni. Ráadásul a kilátóknál is lelkes volt, egyik ízben majdnem kisétált a várfal ablakán, de még idejében visszarántottuk.

Nyomunkban közeledett az este is. Lefelé már szürkületben mentünk és igencsak megkönnyebbültünk, hogy minden rendben volt az autó körül. Mire visszaértünk Szilvásváradra, már 22 óra is elmúlt, így a fárasztó túra másnapjára kellemesen laza célpont volt a Szalajka-völgy.

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt