Egy legendás utódzenekar: a Rainbow

A Rainbow progresszív korszakának sikere vetekedett a Deep Purple-vel. – írta: old rocker, 12 éve

Első oldal

Hirdetés

1976 és 1984 között több utódzenekar keletkezett a Deep Purple családfából: Whitesnake, Ian Gillan Band; de kétségtelen, hogy a legéletképesebb hajtás Ritchie Blackmore Rainbowja volt.

Az együttes évekig a kedvencem volt, de Blackmore összeférhetetlen természete itt is tönkretette azt a zenei produktumot, amivel mások életműveket írnak. Blackmore hivatalosan 1975-ben lépett ki a Deep Purple-ből a már korábban ismertetett személyi ellentétek miatt. Az első "vérre menő" viszály a Strombinger felvételei körül alakult ki, amikor a többiek leszavazták az albumról a Black Sheep of the family-t. Blackmore megkereste régi ismerősét, Ronnie James Diót, aki boldogan igent mondott az ajánlatra, sőt, együttesének, az Elf zenészeinek segítségét is felajánlotta. A kitűnő gitáros különösen jó vásárt csinált az énekessel.

Ronnie James Dio kicsiny testmérete ellenére óriási hang birtokosa, aki mind a hard rockban megkövetelt ordításra, mind pedig az érzelemdús balladák eléneklésére képes volt. A kis olaszról, Dioról a kritika úgy írt, hogy "kis ember, olyan szép hanggal, ami mellett nem lehet közömbösen elmenni.... és akkora hangja van, hogy azzal egy gyorsvonatot meg lehet állítani." Így született meg 1975-ben Blackmore szólólemeze, a Ritchie Blacmore's Rainbow, ami egyben a Rainbow együttes első lemeze is.

A lemez figyelemre méltó alkotás és jelzi, kinek a szavára kellett volna hallgatni a Purple-ben..."Nagy slágerek, összetett számok, precízen megkomponált művek egysége. Az LP szinte minden száma nagy siker. A Catch The Rainbow és a Temple Of The King a balladisztikusabb hangvételű dalok közé tartozik, míg a 16 th Century Greensleeves és a Still I'm Sad egy-egy feldolgozás. Dio hangja azért is jellegzetes, mert nem az ex-Deep Purple- tag, Gillan stílusát követte, - mint olyan sokan a stílusban - hanem teljesen egyéni utakon járt. Blackmore továbbra is hasonlóan pengetett, mint korábban, de sok olyan dolgot is csinált, amely nem volt Purple-gyökerű. Azután ahogyan a siker jött, úgy mentek el a zenészek Blackmore miatt. Csak Dio maradt. Ekkor még nem volt rossz a teljes tagcsere. Olyan zenészek vettek részt a második album elkészítésében, mint Jimmy Bain basszusgitáros és a néhai Cozy Powell a "nyolckarú".

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Az ideális próbaterem

    Minden zenész szeretne egy próbatermet, ami nem zavar senkit, jól szól minden és jó minőségű felvételt lehet benne készíteni.

Előzmények