Második nap (kedd)

Folytassuk a második nappal...
A második napon Parajdot, azon belül is a sóbányát látogattuk meg. Ez nem volt túl messze, GPS szerint 126 km-re. Érintettük Csíkszeredát, valamint elég szép utakon haladtunk. Ezt a napot direkt lazábbra terveztük az első nap nagy távja miatt. De aztán hosszabbra sikerült időben...

Reggeli kép a motorokról, a szállás udvarán

Úton Paradjra, egy kis megálló

A sóbányához érkezve összezártuk a két motort. Valamint találkoztunk a Makói Motoros Klub elnökével is.... Kicsi a világ!

A sóbányáról beszéljenek a képek... Annyit mondok, hogy ennyi lépcsőre nem számítottunk

(P:C)(/P)

A bányába egy busz vitt le minket, elég szűk alagúton át

Érzésre olyan 10-14 fok között lehetett a hőmérséklet odalent, így még jó, hogy magunkon hagytuk a motoroskabátot. Ellenben odakint egy kellemes 25-29 fok lehetett.
A bányát szépen megjártuk, nem nagyon siettünk. Körbejártuk, elolvastuk a táblákat. Számomra elég érdekes, hogy lent a bányában konkrétan egy komplett szabadidőpark van lehozva. Palincs, ping-pong asztalok, tollaslabdázás megy, rengeteg pad és asztal, egy kalandpark... Ott tanulnak, ott laptopoznak és beszélgetnek az emberek... Érdekes, legalábbis számomra, de biztos a jó levegő az oka ennek.
Visszafele a bányából, a felfele vezető buszra elég sokat kellett várnunk, konkrétan hatalmas tömeg volt. De sorra kerültünk a második hullámmal, így felértünk. Odafent elnyaltunk egy fagylaltot, majd indultunk visszafele.
És eztán jött a kisebb megállás... Korondon Lacinak egy kilazult csavar okozta a problémát. A fékdob kitámasztópálca (kövezzetek meg, ha rosszul írtam a nevét) elszabadult, és beblokkolt a hátsó kereke. Egy kis ideig nem vettem észre, mivel én mentem elöl a túra nagy részében, én voltam a GPS-es figura. Egyszer csak nem láttam a tükörben, majd lassítottam, megálltam az út szélén, de aztán sem jött... Visszafordultam, aztán láttam, hogy kezdi szerelni a motort.

Leparkoltam én is a motort

Szerencsénkre pont egy hargitai magyar háza előtt álltunk meg, aki nem mellesleg buszsofőr volt a parajdi sóbányában, mint kiderült. Egyből fel is ajánlotta a segítségét, volt műhelye, satu és hegesztő. Kellett is, mert a hátsó fékkar ricnije le lett nyalva, így nem lehetett rendesen visszarögzíteni. Így hát maradt a jó sufnimegoldás.

Na, eztán megindultunk vissza Bixadra. Székelyudvarhelyről kifele a Lukoil kúton megitattuk a lovakat. Itt találkoztunk egy helyi magyar motorossal, akivel nézegettük a szebbnél szebb koromsötét felhőket, hogy vajon mennyi eső, és mikor lesz belőle... Lacival megtárgyaltuk, hogy induljunk-e, vagy sem. Én az indulásra szavaztam, tekintve hogy kb. 60 km volt hátra... Hát nem úsztuk meg, konkrétan özönvíz kapott el minket... Nem volt hova behúzódni, megállni. Lacinak közben megállt a motorja, máig sem tudni miért, talán valami elektromos alkatrész vizet kaphatott az özönvíz során, de nem volt probléma, mert berúgta, és ment. Csíkszeredán megálltunk, ott már bőven kint voltunk az esőzónából. A cipőnkből kicsurgattuk a vizet, picit megálltunk kipihenni az esőt.

Eztán már sima 30 km-es utunk volt Bixadig, a panzióig.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!