Statisztika és a mindennapok

„A számítógép embertelen:
egyrészt tökéletesen programozott
és szabályosan működik,
ráadásul teljesen őszinte."

Isaac Asimov

Most biztos majd sokan felkapják a fejüket, mondván én azért épp elég időt töltök a számítógép előtt, és miért pont erről szeretnék írni! Azonban megnyugtatok mindenkit, hogy még ember vagyok, a javából…
Jelen cikk megírására az késztetett, hogy egyik álmos őszi reggelen beszédes és egyben döbbenetes statisztikai adatokra bukkantam. A számok az internetes tevékenységünk következtében előállt adatmennyiségeket mutatják.

Ezek szerint:

107 trillió – Az elküldött e-mailek száma 2010-ben.
294 milliárd – Átlagosan naponta ennyi e-mail keletkezett.
1.88 milliárd – Ennyi ember írt e-mailt tavaly.
262 milliárd – Naponta ennyi spam keletkezett 2010-ben.
152 millió – A blogok száma.
100 millió - új Twitter felhasználó.
277 millió – Ennyi weboldal üzemelt 2010-ben.

600 millió (előző évben: 350 millió!!) – Ennyi embert számlált a Facebook közösség.
(Havonta kb. 30 milliárd tartalmat osztanak meg a Facebook felhasználók az oldalon.)
70% – A Facebook közösségének ekkora százaléka él Amerikán kívül.
20 000 000 – Ennyi Facebook alkalmazást telepítenek naponta a felhasználók.

2 milliárd – Ennyi videót szolgál ki naponta a YouTube.
(Minden percben 35 órányi videót töltöttek fel a Youtube-ra.)
2 milliárd videót néztek meg a Facebook-on tavaly.

Az internetet használók száma:

1.97 milliárd – 2010 júniusában.
14% – Egy év alatt ennyivel nőtt az internetet használók száma.
825,1 millió – Az internetet használók száma Ázsiában. (42%)
475,1 millió – Az internetet használók száma Európában. (24,2%)
266,2 millió – Az internetet használók száma Észak-Amerikában. (13,5%)
204,7 millió – Az internetet használók száma Latin Amerikában / Karibi országokban. (10,4%)
110,9 millió – Az internetet használók száma Afrikában. (5,6%)
63,2 millió – Az internetet használók száma Közel-keleten. (3,2%)
21,3 – Az internetet használók száma Ausztráliában és Óceániában. (1,1%)

46,9% -a az internet használóknak még most is az Internet Explorert használja

Behunytam a szemem, és elképzeltem ezt a sok számot, és azt, hogy mennyire más lett a világ, mennyivel kevesebb lett a „beszédes” világ. Gyerekkoromban elképzelhetetlen volt a hétvége anélkül, hogy a család egy vagy több „ága” ne jött volna össze valamelyikünknél egy kártyapartira, sörözésre, vagy csak úgy beszélgetésre, s míg a felnőttek múlatták az időt, addig mi a játszótéren fogócskáztunk, kidobósoztunk, vagy csak egyszerűen hintáztunk.

Azonban a mai, egyre inkább rohanó és gyorsuló világunkban a népesség „fejlett és fejlődő” tömege napi tevékenységéből mind többet tölt a számítógépek előtt. Természetesen a legtöbb idő a munkavégzéssel telik el, bár ami azt illeti, a szorgos munkával töltött billentyű- és egérkattintások között fel-felbukkan valamelyik közösségi oldal, levelezőprogram, hogy a népszerű „táplálós” játékokról ne is beszéljünk.

Azok, akiknek nincs szükségük pénzkereseti tevékenységük ellátásához számítógépre, munka után biztosan szakítanak egy, de többnyire több órát is arra, hogy a napi zajoktól, intrikáktól, feszültségtől átmeneti időre a virtuális térbe merüljenek el.

Egy szónak száz a vége: a számítógép életünk olyan központi, szerves része lett, mint például a mobiltelefon, vagy valamelyik hihetetlenül „lenyűgöző és élvezetes felfedező-show” nézése a tévében.

Ez egyfelől negatív fejlődési irányba mutat, mert egyre kevesebb szerep jut az élőbeszédnek, a párbeszédnek, a személyes kapcsolatok kialakulásának. Viszont pozitív hatása is van, hiszen az információáradatban a mai internetes világban könnyen megtalálhatjuk a nekünk tetsző terméket, leírást, könyvet, újságot, tévé- és rádióadót, és juthatunk komoly ismeretek birtokába. (ami nem jelenti azt automatikusan, hogy komolytalan ismeretekbe nem ütközünk lépten-nyomon)

A nagy számok törvénye alapján az informatikai világ fejlődésével párhuzamosan megjelent egy fogalom is: az internet-függőség. Pontosan nincs definiálva, legalábbis az a része, hogy mennyi idő után lehet valakiről azt állítani, hogy internet-függő. A szakorvosok úgy próbálják ezt elmagyarázni, hogy az lesz függő, aki annyi időt tölt el a számítógépe előtt, amely miatt a normális szociális viselkedési normái már megváltoznak, átalakulnak. Ez, többek között, abban merül ki, hogy nem képes a munkáját megfelelő módon elvégezni (késések, igazolatlan hiányzások), a családi élet teljes megszűnése, az emberi kontaktusok mellőzése, viselkedési zavarok, ingerültség társaságban...

Az USA-ban, Seattle közelében, 2009-ben megnyitotta kapuit az első internet-elvonó egészségügyi intézmény, amely a beszédes RESTART nevet kapta. Az ide jelentkezők 45 napos kúrán vesznek részt, mely pszichoterápiás beszélgetéseket, gyakorlati munkát és sportot is tartalmaz. A létesítmény létjogosultságát az tette lehetővé, hogy nagyon sokan már egyszerűen képtelenek kiszakadni a monitor gerjesztette mesterséges világból. Sőt, a technológia, a közösségi oldalak, az internetes vásárlás rohamos fejlődése egyenes következményként vezetett az intézmény felállításához.

Ronald Pies, a syracuse-i orvosi egyetem pszichológiaprofesszora szerint sok „internetfüggő” súlyos depresszióval, különböző személyiségzavarokkal vagy szociális fóbiákkal is küszködik, amelyek gátolják őket abban, hogy teljes, kiegyensúlyozott életet éljenek és szemtől-szembe létesítsenek kapcsolatot emberekkel. Ezeknek a mélyebben rejtőző problémáknak a kezelése azért is fontos, hogy ne léphessen fel valamilyen másik szenvedélybetegség, ha az illető kigyógyul a netfüggőségből.

Személyesen ismerek olyat, aki internetes társkeresőn talált magának ideális jelöltet. A szokásos „ismerjük meg egymást” üzenetek, chatelések után eljött az élő randevú, illetve mai szóhasználattal, találkozó ideje. (a metrón hallottam, hogy egyesek már a randevút is meeting-nek nevezik…)És a két ember, akik a gépük előtt ülve naponta hosszú perceket, órákat tudtak magukról mesélni, szótlanul, dadogva-izzadva kínlódtak a kávéházban. Egy idő után feladták, és megbeszélték, hogy még „nem állnak készen”, ismerjék meg egymást jobban, majd elbúcsúztak, hazamentek, és még aznap este a gép elé leülve kisregény formájában jól elbeszélgettek, hogy szerintük ugyan miért nem sikerült jól ez a találkozó.

És ez így nem jó. Sokan annyira megszokják a chat -programok, a fórumok adta laza kommunikációs lehetőségeket, hogy karóba húzva ülnek-állnak egy személyes kontaktus helyszínén, és oda nem illő szavak és mondatok hagyják el szájukat. Ez persze érthető is, hiszen nem volt elég idő és lehetőség a való világban arra, hogy gyakorlatot szerezzenek a párbeszédről, mely az ősemberek egyszerű kiáltásaiból fejlődött ki. A családi élet is átalakult mára, nemegyszer látni, amint apuka a laptopját tartja az ölében a vonaton, miközben kisfia PSP-n tolja az egyik véres játékot, ahelyett hogy barkochbáznának, vagy anagrammáznának.

Az én korosztályom (40 éves vagyok) még nem szembesült, nem is szembesülhetett ilyen problémával, hiszen mi a téren rúgtuk a labdát, ültünk a telefirkált padokon, moziba jártunk a barátokkal, és házibulikat szerveztünk, ahol mindenki beszélgetett a másikkal. (utána persze sok beszéd nem volt, hol az alkohol miatt, hol egy lány miatt…)

Mert a mi generációnk nem beleszületett az informatika világába, hanem fejlődött vele, megtapasztalta, megtanulta azt, és egyfajta hobbiként tűnt fel legtöbbünk életében. Elsőként az újdonság varázsa az volt, hogy a tévéhez köthető számítógépekkel játszottunk, majd képeket, kisfilmeket néztünk a mai szemmel igen kicsi 14"-os monitorokon, majd azon kaptuk magunkat, hogy a BASIC nyelvet, később a DOS parancsait próbáltuk elsajátítani. Emlékeim között ott vibrálnak a régi képek, mikor öten-hatan ültünk körbe egy 486-os vagy Pentium 1-es gépet, és álmélkodtunk az OpenGL alatt futó Quake 2- őn.

Ma már ezek nagyon messzi képek, és az informatika mára központi részévé vált életünknek. Mert – valljuk be őszintén –, ki az aki a mai világban egy hetet úgy tölt el, hogy nem kapcsolja be a masináját, vagy ha nyaraláson van, nem keres fel legalább egyszer egy internetes kávézót? Persze csak abban az esetben, ha a szállodai szobában nincs Wifi, mert akkor meg biztosra veszem, hogy mindenki előveszi esténként a laptopját...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!