Gargaló-csúcs: gyalogtúra a felhők fölé

A havasok csodálatos világa vírusként fertőzi meg a természet szerelmeseit, az ember egyre többet akar látni. – írta: Bluerainbow, 2 hónapja

„Tündéri havas, erdők, vadonok világa, sohasem halhat meg a te varázslatos romantikád! „ - Dsida Jenő 1936

A Radnai-havasok egyik kedvenc kirándulóhelyünké vált. Akár a Lála-völgyben jártunk, akár a Gonosz-kőröl lezúduló Ló-havasi vízesést látogattuk meg, mindig lelkileg feltöltődve, de kíváncsisággal telve indultunk haza. A Priszlop-hágótól indulva, az Asztal-réten át tavasszal már eljutottunk a főgerinc hatalmasai elé, ahol az aranyos-besztercei forrástó partján megpihenve már csábított minket a sziklafal, ám meghódítása még váratott magára. S ez a túra nem is lehetne aktuálisabb, mint amikor a Radnai-havasok csúcsai ünneplőbe öltöznek.

Olvadástól függően, június – július hónapokban a mészkőképződmények inkább déli fekvésű, lankás oldalát körbefonja egy természetes palást, egy mesébe illő kis virág, amit havas szépének is neveznek. Rododendron - neve a görög rózsa és fa szavak összetételéből született és jelenleg több mint ezer fajtája ismeretes.
"Fények űzik egymást a gyepen és a földi virágok is olyan nagyra nyíltak, mintha tátott szájjal kiáltanának. A vércse nem bírja leszitálni szárnyairól, olyan dús a napfény s a földből feltörő titkos erők megemelik még a nehéz sziklákat is" - Nyirő József: Havasok könyve

A Radnai-havasok vízesésekben, tengerszemekben, völgyekben és domboldalakban gazdag terület, melynek növény- és állatvilága egyedülálló, számos csak itt előforduló fajjal. A hegység első természetvédelmi területét 1932-ben hozták létre, eme botanikai ritkaságok védelmére.
A hegyvonulat főgerince tengerszint felett körülbelül 1900 és 2300 méter között váltakozik. A havas szépe néhol már 1600 méter körül megjelenik és ettől a szinttől egészen a legmagasabb csúcsok szintjéig megtalálható. Rögtön a hó olvadása és az első tavaszi virágok lényilássá után átveszi az uralmat, mely július közepén teljesedik ki és a látvány, mikor a hatalmas óriások rózsaszín tengerben fürdenek, leírhatatlan élmény.

A Radnai-havasok főgerinc vonulatának hetedik legnagyobb orma a Gargaló-csúcs. Ez az óriás pontosan a forrástó mögött nyújtózik és méltóságos tetejét előszeretettel rejti a felhők misztikus ködébe. A Priszlop-hágóból indultunk, a sífelvonótól jobbra eső dózerolt úton az őrt álló fenyők közé. A lassú emelkedő kellemes sétát biztosít és a Radnai havasok főgerincének vonulatát már indulásnál is látni lehet. Menet közben pedig sorra bukkannak elő a Lóhavas, a Galac, a Nagy-Tejes, a Puzdra és a Pietrosz-csoportja, illetve jobb oldalban a máramarosi Torojága-csoportot köszön ránk.

A májusban még fák rejtekén megbúvó sáfrányok mostanra már átadták helyüket a zsályáknak és kárpáti harangvirágoknak, míg az Asztal-rét karsztos fennsíkján most vidáman legelésznek a lovak és szarvasmarhák. A távolban feltűnő esztenák mellett a juhnyájak olyan kicsinek látszanak, mint valami bolyhos virágok a végtelen zöld domboldalon. Az Asztal-réten át, az Aranyos Beszterce forrástóig jól kitaposott, jelzett ösvényen lehet haladni. A borókás, néhol sziklafoltos peremen megjelennek a kék tárnicsok és a fehér havasi kökörcsin. A tó előtt felkapaszkodunk a Gargaló-nyeregbe és a kéksáv jelzésen veszi kezdetét a csúcs meghódítása.

Ebben a térségben az utolsó menedékházat is szétverték a háború idején, így óriási örömhírt jelent minden kiránduló számára, hogy a jászvásári Hai Pe Munte egyesület önkéntesei a borsai és beszterce-naszódi hegyimentők, illetve a hegyi csendőrség közreműködésében új védkunyhó építésébe kezdtek a Gargaló-nyeregben. 40 önkéntes, több mint 10 tonna követ gyűjtöttek össze az alaphoz és augusztusban tovább folytatják a munkát. Ez lesz a harmadik ilyen célú létesítmény a főgerincen, ami hasonló kezdeményezésből valósul meg.
A tó mellett felkapaszkodva, törpefenyők és borókás között haladunk át. A hegyoldalban vízesés szerű csörgedező kis patak, amin áthaladva, széles ívben megkerüljük a forrástavat és felemelkedünk a gerincre. Nincs szó, ami elmondhatná azt az érzést, amikor viharos időben, vagy eső után életre kell a népmeséből ismert „köd előttem, köd mögöttem”. Mintha felhők fölött lépkednénk és varázslatos tejköd rejtene el minden veszély elől. Az előttünk álló út, vékony csikként kanyarog előttünk, majd cikcakkos irányt mutatva vezet a csúcs felé. Egy meredek emelkedő vár még ránk, s azt hittük, megérkeztünk. De a csúcshoz közeledve két orom között találjuk magunkat, ahonnan újabb és újabb kicsi emelkedő mutatta magát meglepetésszerűen.

A Radnai-havasok utánozhatatlan szépsége Reményik Sándort is megihlette. S bár alábbi szavait az Ünőkő csúcsáról írta, az elénk tároló Gargalóhoz is tökéletesen illik:
„Egy foltot látok, egy fehéret,
A látcsövembe beletévedt
Az ott egy hómező,
Egy folt a király komor köntösén.
Ó mennyi áhítattal nézem én!
Az ott örök.
Mert nincsen július, oly rekkenő,
Mely onnan azt a foltot elvigye,(...)”
Hihetetlen látvány, hogy a legmelegebb nyári hónapban is makacsul megmaradnak a hófoltok a legmagasabb csúcsok ormain.

A Gargalóról páratlan panoráma tárul elénk, látni a csúcsok között nyújtózó rétet és az egyre kisebbnek látszó szerencsepatkó alakú tengerszemet is. Jelzőkő várja a megfáradt vándort, mint győzelmi trófea és a kilátás minden fáradtságért kárpótol. Egyszerre elönti az embert valami kellemes érzés a természet ölelésében, egyszerre csordulna könnyünk és sikoltanánk.
“Már vágyom az emberi szóra. Valakinek el kell mondanom, hogy sohasem volt ilyen szép az élet. Nem fér bennem a szó. Úgy vagyok vele, mint a madarak. Beszélni, kacagni, csacsogni kell. „ Nyirő József: Havasok könyve

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt

Azóta történt

Előzmények