Nagybánya után a Gutin-hágó előtt, egymástól alig 20 kilométer távolságra fekszik két azonos elnevezésű tó. A vízgyűjtők a környéken működő bányavállalatok munkálatainak vízszükségletét elégítették ki évtizedeken keresztül. Mára viszont inkább turisztikai szerepet töltenek be.

A bányavidék mindig is valami különleges misztikummal bírt az avatatlan szemek előtt. A XIX. század közepéig főképpen gyógykezelési céllal utaztak az ásványvízforrásokkal és fürdőhelyekkel bővelkedő máramarosi vidékre, mostanra viszont a természet szerelmeseit is sikerült meghódítani.
Szatmárnémetitől alig 80 kilométerre, Felsőbányától északkeletre a Fekete–hegy lábánál egy apró, de mély vizű, természetes tavacska állt. Szirmay így írt róla:
„A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mind a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.”

A tengerszint felett 731 méteren fekvő tavat gáttal zárták el egy vízgyűjtő medence megalkotása érdekében a bánya kitermelés szolgálatában. Az 50-es évek közepén viszont a kitermelés megnövekedett és a tó vízellátása kevésnek bizonyult. Megemelték a gátat, viszont az alapokat nem erősítették meg. Ennek következtében a gát átszakadt és a lezúduló víz jelentős károkat okozott. 1960 körül, szinte a Fernezelyi-tóval egy időben került sor a gát megerősítésére. Ez a folyamat egy Bódi nevezetű mérnökhöz kötődik, az ő tiszteletére nevezték el a tavakat is Bódi-tónak. Gyakran tévesztik össze eme két szomszédságban lévő tavat, s bár lényeges a közöttük lévő hasonlóság, nagyon is különbözőek. A felsőbányai bányavállalat szolgálatában álló Fekete-hegyi, vagy mogosai Bódi-tavat (Lacul Bodi Mogoșa), régi térképeken még a Tündérek tavának nevezik (Lacul Zânelor). Területe 3,5 hektár, legnagyobb mélysége 7 méter.

A Nagybánya – Máramarossziget között megépített műút, a Fekete-hegyi és sujori sípályák kialakításával jelentősen megnövekedett a környék látogatottsága. A tó mellett sorra emelkednek a szálláshelyek, s különböző szabadidős programokkal próbálják csábítani a turistákat. Míg a tó szomszédságából induló drótkötél libegőről csodálatos látvány nyílik a lombhullató erdők ölelésében ragyogó ékszerre, partján jól kialakított töltésszerű sétálón lehet megkerülni. A tó vize már nem fekete, felszíne hűen tükrözi a lombok színkavalkádját, amíg télen mesebeli hangulat lengi körül, köszönhetően főleg az egykori menedékház pirosló tetejének. Könnyen megközelíthető, a tóig utazhatunk gépjárművel, így látogatása nem igényel semmilyen fizikai megterhelést. Partján igyekeznek az ide látogatók minden igényeit kielégíteni.
A tó szomszédságában az újonnan épült hétvégi házak mögött rejtőzik egy apró tavacska, amit nemes egyszerűséggel, csak Kis-tónak (Lacul Mic) neveznek. Felülete mindig zavaros, köszönhetően a burjánzó növényzetnek. A közelben – úgy a Mogosa felé vezető bekötő úton, mint a Fekete-hegy kopasz homlokán – felfedezhetünk még apró csapadékból vagy átfolyásokból összegyűlt parányi tavakat, ám ezek nagyrészt a nyári időszakban teljesen kiszáradnak.

Fernezely (Ferneziu) településtől, az összeszűkülő, lassan emelkedő utcákon haladva jutunk el a fernezelyi Bódi-tóhoz (Lacul Bodi Ferneziu). Kicsi jelzőtáblák mutatják az utat egészen az aszfaltos út végéig. Itt egy kavicsos, széles ösvény indul úgy 1,2 – 1,5 kilométer hosszan a tó torkolatáig. Tölgy -és gesztenyeerdők veszik körül, s a kanyargó út a természet minden kincsével vendégeli meg a természet szerelmeseit. Tavasszal a vadvirágok illata, míg ősszel a tarka gombák, most pedig különleges látványt nyújt, ahogyan a barna avarszőnyeget finoman szórja be a frissen hullott hó.

A fernezelyi Bódi-tó szintén mesterségesen kialakított vízgyűjtő. Vize csatorna és alagútrendszeren jutott el Nagybányára és a kereszthegyi bányavállalat munkálataihoz használták fel. Területe 1,6 hektár és legnagyobb mélysége 4 méter. Torkolatában egy magán tulajdonban lévő ház áll. Többször is volt már kezdeményezés a terület és az épület megvásárlására, de eddig sikertelenül. Több túraútvonal is keresztezi itt egymást, egy metszőpont a hosszú gyaloglás után, oázis testnek és léleknek. Viszont nincs kiépítve a kirándulók számára. Aki ide készül, számítson rá, hogy élelmet és vizet önmagának kell biztosítania.

A háztól bal irányba indulva, a töltés mellett szépen sorakoznak a fiatal díszfenyők. A tó másik végében már a lombhullatók téli álmot alszanak. A parton, a tó körül végig jól kialakított pihenőhelyek vannak és kizárólag a turisták természet iránti tiszteletétől, intelligenciájától függ, hogy a part mennyire szemetes, hiszen a padok mellett szemétgyűjtő zsákok állnak rendelkezésre.
„Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó színén.„ -Bálintffy Etelka

A tó vize zöldes árnyalatban pompázik. Ősszel festői szépséggel, szinte tükörképet mutat a körülölelő vidékről, míg télen a befagyott tófelszínen a vadkacsák nyomait olvashatjuk ki.
Mindkét helyszín magával ragadó és különleges, ahova bármikor, bármelyik évszakban örömmel térünk vissza.

Fernezelyi Bódi-tó a Google térképen
Fekete-hegyi Bódi tó a Google térképen

Szöveg: Ilona Habarics
Fotók: Ilona Habarics és Zsolt Habarics