386 és a többiek

80386

Itt most lazán ugrunk egyet, egészen 1985-be, s rögtön kiemeljük a 80386-os processzort. Nem véletlenül, hiszen ez volt az x86-os processzorcsalád első 32 bites tagja! Tranzisztorainak száma duplája volt elődjénél, 275.000 darab! Adat és címbusza is 32 bites volt. A valós és védett üzemmód mellett megjelent egy harmadik is, a virtuális üzemmód. Eljött az újabb tanulásra ösztönző időszak az informatikai tudásra szomjazóknak! Memóriakezelésére jellemző a szegmentálás és a lapozás, és lehetősége van már akár 4 gigabyte méretű memória megcímzésére is. Ezt az Extended memóriablokkokkal tudta megvalósítani (XMS). Míg a 80286 csupán 16 MByte, addig a 80386 akár 4 gigabyte memóriát tudott elérni a fizikai memóriából. Éppen ezért hatalmas ugrás volt ez, pedig csak alig két évvel a 80286 után jelent meg. Érdemes megemlíteni még, hogy a 386-os processzorok elsőként nem IBM, hanem Compaq számítógépekben mutatkoztak be, megszakítva ezzel egy hagyományt.

A 386-os szám hamar beivódott a köztudatba, a PC-s társadalom válaszút előtt állt. Sokan a hajukat tépték, mert nem tudták, mit tegyenek: rendeljék meg az Amigát, vagy bankot raboljanak, hogy meg tudjanak venni egy IBM gépet…
Az Intel ettől az időtől kezdve nekilátott a processzorok különböző jelöléseihez, melyekkel útmutatást adott a vásárlóknak, hogy egy kevésbé gyors, azaz „visszafojtott” eszközt kapnak, vagy pedig az adott korszak legjobbját (SX, DX). Bár történelmileg a 8088 volt az első "butított" processzor ezen a téren, de megjelölés terén a DX és az SX volt az első.
Azt azonban tudni kell, hogy ebben az időben igen kevesen engedhették meg maguknak, hogy egy ilyen erős asztali számítógép legyen a nappalijukban. Nem véletlen, hogy a 80486-os processzor is csak 1989-ben debütált, és nagyjából ekkor jutott el a 386-os IBM PC a széles néptömegek otthonaiba. Ekkor már a Pentium is javában a mérnökök kezei alatt formálódott, és az asztali számítógépek egyre olcsóbbak lettek. Megindult az igazi személyi számítógép kereskedelem.

Legfőbb érvként a vásárlásra egy fiatalember hatott a számítógépes társadalomra, akit úgy hívtak, hogy John Carmack. Talán senkinek nem kell bemutatnunk őt, az FPS műfaj atyját, a Doom és a Quake programozóját. Úgy döntött, hogy egy teljesen új grafikus motort készít legújabb játékához, ehhez viszont szükség volt megfelelő minőségű hardverre. Ez pedig az IBM PC volt. A Doom motorja technikailag nagy előrelépésnek számított megjelenésekor, sőt páratlannak, és a fejlesztők egyaránt törekedtek a minél szebb látványvilág megjelenítésére és a gépigény alacsony szinten tartására. Mivel az akkori hardvereken túl lassú lett volna egy valódi, teljesen 3D megjelenítés, ál-3D grafikát kapott a játék. A Doom 1993-ban jelent meg, és ekkor tárták a nyilvánosság elé az Intel új csodáját, a Pentium processzort is.

Látható tehát, hogy ekkor még elég nagy technikai-olló szabott kereteket a mindennapi és az üzleti technológiák között. Az első 386-os Compaq gépek 2995 dollárba kerültek! Megfizethetetlen ár volt ez a hétköznap embernek. De ahogy a technológia fejlődött, és terjedt el mind szélesebb körben, először is a nagyvállalatoknak, kormányzati intézményeknek hála, úgy csökkentek az árak a számítógép-kereskedésekben is. (kellet is ez, hiszen mindenki Doomozni akart…)

Személyes feljegyzés: Ez az a pillanat számomra, mikor közel kerültem ehhez a csodálatos technológiai vívmányhoz, bár kicsit megkésve a tengerentúli számítógép kedvelőkhöz képest. Még most is mosolyogva és boldogan emlékszek vissza, mikor édesanyám munkahelyéről a szobámba landolt egy 386DX–40 a hozzá tartozó, cigarettafüsttől megsárgult Axion monitorral 1998-ban. Az elkövetkező két hét intenzív tanulással telt el. Elrohantam megvenni a DOS 6.-6.2-6.22 könyvet, és Katona Viktortól az Első-és Második PC – könyvem -et, hogy miután kiképezzem magam kezdő szintre, rögtön fel is telepíthessem a három darab floppy lemezről az akkoriban közkedvelt parancssoros operációs rendszert. Még soha annyit nem olvastam egyszerre, mint akkor! A DOS -nak hála, elmélyedtem a dBase III+ adatbázis-kelezőben, a Qbasic programozási nyelvben, és hűséges barátommá vált a Norton Commander. Micsoda boldog idők voltak azok! Ezután mi más jöhetett volna, mint a Windows 3.1! Nagy nehezen kiszenvedtem a kilenc floppy feltelepítését, hogy utána meghatódott tekintettel nézzek az akkor páratlan megjelenítésre. Utána mi történt? Átírtuk a config.sys -t és az autoexec.bat -ot, hogy a gép különböző módon induljon el, attól függően, mit akartunk csinálni: játszani a Fifa 94 -el, vagy Win 3.1-ezni, vagy csak simán DOS-ozni. Aztán eszembe jutnak az esték, mikor a 25 kilós házzal az ölemben mentem a barátokhoz, hogy tanuljunk, szereljünk, bővítsük a rendszermemóriát 4MByte-al, vagy az S3 Trio 32 64v2dx VGA kártyát 2Mbyte-al…Hihetetlennek tűnik ma mindez, ugye?

AMD és Cyrix

Közben meg kell említenünk két másik nagy processzorgyártó céget. Az egyik az Advanced Micro Devices (AMD), a másik pedig a Cyrix. Kicsit elkalandozva, vegyük szemügyre ezt a két vállalatot.

AMD

Az AMD megalapítására 1969-ben került sor. A vállalat először logikai chipek gyártásával foglalkozott, majd beszállt a memória-üzletágba. Később, felismerve a piacban rejlő potenciált, és nem kihagyva azt a tényt, hogy megfelelő szakembergárdával és üzemekkel rendelkezett, 1982 februárjában szerződést írt alá az Intellel, mely lehetővé tette a 8086 és 8088 processzorok gyártását alvállalkozóként. Az IBM irányelvei szerint legalább két forrásból kellett beszereznie a chipeket, így esett a választás a kaliforniai cégre. Létezett továbbá egy keretszerződés is, mely szerint másolhatták az Intel chipeket, szigorúan szabályozott keretek és engedélyek között.

Ennek az egyezségnek a részletei máig titkosak, de a lényege, hogy ennek köszönhetően az AMD-nek megvolt a joga ahhoz, hogy processzorokat gyártson az Intel 286-os, 386-os és 486-os mikrokódját használva. A megállapodás értelmében mind a két versenyző rendelkezett keresztlicenc szerződéssel a nagyon alapvető szabadalmakra és a szerzői jogokra vonatkozóan. Ezek lehetőséget teremtettek, hogy mindketten használhatják egymás technológiai újításait jogdíj fizetése nélkül. Ennek ellenére számtalan volt vita a két óriás között, sőt, egy hatalmas per is, melynek végeredményeként az Intel 1 milliárd dollárt fizetett az AMD-nek.

A lényegen azonban mit sem változtatott, hogy az AMD mindig olcsóbban értékesítette termékeit, melynek következtében egyre nagyobb népszerűségre tett szert a felhasználó körében. Azonban az Intel termékek klónozása egyre kevésbé bizonyult életképes stratégiának, már csak az informatikai társadalom hihetetlen gyors kialakulása és fejlődése miatt is, ugyanis ez azt jelentette, hogy technológia terén az AMD mindig az Intel mögött fog járni, hacsak nem rukkol elő valamivel, ami „teljesen AMD”. És így született meg a K5 processzor. De ez egy újabb cikk lehetne, folytassuk inkább a kor akkori másik nagy szereplőjével:

Cyrix

A Cyrix sokkal fiatalabb volt a konkurensnél, csupán 1988-ban alapították a Texas Instruments cégből kivált mérnökök, nagyjából harminc fanatikus műszaki ember Ez a cég elsősorban a számológépeiről volt híres, de a tengerentúlon sikeres volt a személyi számítógép versenyben is. (TI 99/4A) A Cyrix kezdetben matematikai társprocesszorokat állított elő, majd az AMD-hez hasonlóan, Intel-licenc alapján gyártott, elsősorban 386-os processzorokat. Később jelentkeztek 486 és 5×86 néven feldolgozóegységekkel, de a cég meglehetősen alulmaradt a teljesítményharcban, ami részben az ellenfeleknél jóval kisebb szakembergárdának, nemkülönben szolidabb pénzügyi- fejlesztési- kutatási lehetőségeiknek volt köszönhető.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az AMD-vel szemben a Cyrix teljesen független volt az Inteltől,megoldásaik házon belül történő aprólékos visszafejtés eredményei voltak. Ezért lassabban is fejlődtek. (és persze ellenük is indult egy per az Intel részéről, de abban az időben ez természetes volt...)

A chipeket elsősorban nagyon olcsó asztali számítógépekben és laptopokban alkalmazták. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ők voltak a „Celeron dizájn” előhírnökei…Bár legnagyobb „durranásuk” 1995-ben a Cx586 volt, amelynek belsőfelépítése 64 bites volt, 100 vagy 120 MHz-en futott, és teljesítménye összehasonlítható volt egy 75 MHz-es Pentiummal! Végül piacra dobták a 6x86M1 változatot, is, mely több mutatóban is gyorsabb volt a soros Pentiumnál, és már aktív hűtéssel rendelkezett. Mindez azonban nem segített rajtuk, hosszadalmas üzleti tárgyalások után végül 1999-ben felvásárolta őket a VIA. (utóbb ők is hasznosították a Cyrix megoldásait több-kevesebb sikerrel)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!