Fesztiválszezon, matcha és marhahús

A japán nyarak elválaszthatatlan részét képező fesztiválok közül ezúttal a Tennoji közelében található Ikukunitama-szentélynél megrendezett eseményen tettük tiszteletünket. Jellegét tekintve a Szigettel vagy a Balaton Sounddal kevés hasonlóságot mutató, ámde Japán-szerte, kötetlen időpontokban megrendezett fesztiválok a hagyomány szerint a holdév végi földműves munkák befejezését hivatottak megünnepelni, melyek napjainkban zenés fellépésekkel, tűzijátékkal és az elmaradhatatlan éjszakai piaccal jelentkeznek. Bár az általunk kinézett esemény messze nem akkora kaliberű, mint a híres Gion fesztivál, már a metrótól való feljövetelkor is szép számban láttunk kimonóban, getá-ban tipegő hölgyeket. Nem pont ugyanott készült a kép, de hasonlót kell elképzelni:

A fesztivál helyszínéül szolgáló szentély előtt a legkülönbözőbb ételek és italok várakoztak arra, hogy az érdeklődők lecsapjanak rájuk, így egy LED fényekkel megvilágított pohár üdítő 500, az oblaat-ba (オブラート, oburāto) csomagolt apró édességek 2-300, míg a szír árus által terített jégkrém 800 jen ellenében kínálta magát. Az efféle éjszakai piac egyébként nem mindennapos látvány Japánban, mellyel kapcsolatban meg is oszlik a közvélemény, hiszen egyesek a piac után fennmaradó szemetet és higiéniai problémákat hozzák fel ellenérvként. Tajvanon megedződve az éjszakai piac már nem is hozott annyira lázba, az előadások viszont kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Természetesen innen sem maradhattak el a selfie-botokkal őrjöngve hadonászó kínai hordák sem, úgyhogy bizony meg kellett küzdeni egy-egy jobb helyért.

A fesztiválozós éjszaka után kissé megkésve kerekedtünk fel a másnapra tervezett hikonei útra, ahol végül a kastélyt csak a távolból tudtuk megvizsgálni. A közelben lévő Konki parkban azonban lehetőségünk volt némi matcha fogyasztására is, mely egészen kellemes élménynek bizonyult a szépen fenntartott park látványával karöltve.

A matcha élmény fejenként 500 jenbe került, melyért két mochit és egy csésze, hagyományos úton, ún. „chasen” (茶筅) segítségével elkészített matcha teát kaptunk. A tea finom volt, ahogy az édességek is, ám a kicsi, seprűre emlékeztető „chasen”, pontosabban annak készítése egészen döbbenetes volt számomra. A „chasen” bambuszból készül és a rostokat egyenként, apró vágásokkal alakítják ki. Egy-egy „chasen” akár 100-150 ilyen rostot is tartalmazhat, melyeket a készítés során egyesével, késsel alakítanak ki. A „chasen” készítéséről elérhető egy kiváló, angol nyelvű videó itt.

Sajnáltam is ezúttal, hogy a forróság miatt inkább hátrahagyott fényképezőgépem ezúttal nem volt nálam, hiszen a „chasen” mellett a lenyűgöző Konki park és a kastély is megérdemelte volna, hogy jobb minőségben megörökítsem őket és a környéken kapható híres Ōmi marhahúsból (近江牛, Ōmi-gyū) készült csodákról még nem is beszéltem.

A közhiedelemmel ellentétben a „wagyū”, vagyis a japán marha(hús) nemcsak a Kobe marhára, hanem bármelyik, japán vagy legalábbis japán eredetű szarvasmarha fajtára vonatkozhat, így az említett Ōmi marha szintén „wagyū”. Ebből kifolyólag az éttermek előszeretettel árazzák túl a Kobe marhát, hiszen az egyszeri turista csak ezt a fajtát ismeri és nagyobb eséllyel fizet a többinél luxusabbnak tűnő húsért. A mellékelt képen egyébként Miyazaki marha látható, de az Ōmi változat is hasonlóan néz ki. Elszántabbak persze az áruházakban este 9-10 körül már féláron kapható, lóhús sashimit is kipróbálhatják:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!