Az első lépések

Első lépésként a szerver előkészítését kell elvégeznünk. Ha a Windowst frissen telepítettük, akkor változtassuk meg a rendszer nevét valami könnyen megjegyezhetőre. Ügyeljünk arra, hogy a szerver azon interfészének, aminek lába a kliensgépeink felé nyúlik, fix IP-címmel rendelkezzen.

DHCP-szerver telepítése

FONTOS: Ha a hálózatban már van egy olyan DHCP szerver, ami címet adhat a klienseinknek, akkor nincs egyszerű dolgunk. Két választásunk van: vagy kikapcsoljuk a másik DHCP szervert, vagy a másik DHCP szervert konfiguráljuk a hálózati indításhoz. Az utóbbi esetben a már létező DHCP szerveren alkalmazzuk a beállításokat, a szervergépünkön pedig nincs szükség DHCP telepítésre.

Ha konfigurálnunk kell egy új DHCP-szervert, akkor telepítsük a szerverre a DHCP szerver szerepkört. Hozzunk létre egy hatókört úgy, hogy klienseink képesek legyenek tőle IP-címet kérni.

DHCP-szerver konfigurálása hálózati indításhoz

Az előbb létrehozott hatókör beállításaiban adjunk hozzá két új bejegyzést: ezek lesznek azok a bejegyzések, amik alapján a klienseink tudni fogják, hogy melyik szerver tartalmazza az indítófájlokat, és melyik indítófájlt kell betöltenie a NIC PXE programjának. A következő képen kijelöltem a létrehozandó bejegyzéseket:

FONTOS: Most is és a továbbiakban is ügyeljünk arra, hogy az ábrán látható értékeket helyenként a saját hálózatunkhoz szabjuk. Ha a Te szervered NIC-jének nem 192.168.10.1 az IP-címe, akkor az ábrán látható érték helyett használd a saját címed!

Mielőtt továbblépnénk, szükségünk lesz még egy bejegyzés létrehozására, aminek a Master Disk létrehozásának folyamatában lesz szerepe. Ugyanis a célunk az, hogy minden gép alapvetően egy lemezről induljon, és csak a változtatások legyenek külön-külön lemezen tárolva, de ahhoz, hogy ez működjön, magát a Master Disket is létre kell hozzuk, és telepítenünk kell rá rendszert.

Előtte azonban a DHCP kezelőpultjában egy új felhasználói osztályt kell definiálnunk, amiben az alant lévő kép segítséget nyújt. Így tudunk majd közvetlenül az iPXE felé információt adni, jelen esetben például azt, hogy melyik fájlban találja a futtatandó parancsokat.

Az előbb létrehozott osztály segítségével adjuk meg a betöltő szkript elérési útját, ami jelen esetben a temp_boot.ipxe lesz. A szkripttel a későbbiekben fogunk megismerkedni. A hozzáadásban segítségünkre lehet az alábbi kép:

TIPP: Windows 2012 R2 alatt felhasználói osztályhoz kapcsolódó beállítást csak DHCP házirend (DHCP policy) segítségével tudsz megadni! A művelethez itt találsz segítséget: Microsoft TechCenter.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!