Konfiguráció teletype-pal

A gép komolyabb felhasználásához már többre volt szükség. Először is, legalább 4kB RAM-ra (264$), de még jobb volt, ha 8kB RAM-mal rendelkeztünk (528$ – többe került, mint maga a számítógép), ekkor már a BASIC fejlettebb, 8kB-os verziója is futtathatóvá vált.

Ezen kívül, kellett egy soros-port bővítőkártya, amivel a számítógépünk kommunikálhatott valamilyen perifériával, ez a 70-es évek közepén többnyire a teletype (tty – ismerős?) volt. Ezt a készüléket leginkább úgy lehetne elképzelni, mint egy soros-porttal rendelkező elektromos írógép. A legnépszerűbb az ASR-33 típus volt (1500 dollárért), ez egybe volt építve egy lyukszalag-olvasóval is, amivel programokat lehetett betölteni a számítógépbe. A készülék 10 karaktert nyomtatott másodpercenként.

Az alábbi videón egy tipikus Altair konfiguráció látható egy ASR-33 teletype-pal, működés közben. Mivel a gép memóriája a bekapcsoláskor üres (vagy nem meghatározott a tartalma), a felhasználónak először be kellett "pötyögnie" az előlapi kapcsolókkal egy pár tíz bájtos loader programot, aminek futtatásával már be lehetett tölteni a teletype lyukszalag-olvasójáról a használni kívánt programot (másfél perc a 4kB-os BASIC beolvasása).

0:55 – 3:10 : loader beprogramozása az Altairbe

4:10 – 5:45 : BASIC értelmező betöltése a papírszalagról

5:45 : elindul a BASIC értelmező

6:55 – 7:30 : BASIC program betöltése egy másik papírszalagról

7:35 : a betöltött BASIC program futtatása

Bár nehézkes, lassú, papír pazarló és hangos volt a teletype használata, mégis ez volt a legolcsóbb "minden az egyben" periféria, hiszen egyszerre működött billentyűzetként, kijelzőként, nyomtatóként és háttértárolóként.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!