Operációs rendszerek

Mivel az Odroid-HC2 a korábbi XU4-el hardveres alapjaiban szinte teljesen megegyezik, ezért az arra kiadott összes rendszer használható a HC2-n is. Szerencsére a koreai műhely az XU4-et rendesen megtámogatta annak idején, ezért a választék elég széles.

Ubuntu
Elérhető Ubuntu 16.04 és Ubuntu 18.04 image, megjelenés idejétől függően 4.9 és 4.14 kernellel. Vannak régebbi, már nem támogatott verziók is. A Hardkernel által elkövetett első, használható 18.04 kiadás nagyjából 1 hónappal maradt el a Bionic Beaver bemutatkozásától. Körülbelül 4 hónapig a 16.04-et, utána a 18.04-et használtam, egyikkel sem akadt komolyabb problémám.

Android
Az androidos release-eknek főleg a HDMI kimenettel rendelkező XU4-en lehet létjogosultsága. A HC2 egy headless NAS, amin vélhetően nem fognak széles tömegek androidot futtatni, de a lehetőség adott. Támogatottként a 4.4.4 KitKat alapverzió érhető el rengeteg frissítéssel, valamint 7.1 Nougat alapú LineageOS.

Harmadik féltől származó rendszerek
Számos külsős operációs rendszer közül lehet választani, vannak köztük más eszközökön már jól bevált, megbízható megoldások. Ilyen például az Armbian, amelynek fejlesztői rengeteg ARM boardra készítettek már valamilyen linuxot. A HC2-t is rögtön friss, választható Debian vagy Ubuntu alapú, optimalizált kiadásokkal támadták le. Az örökzöld OpenMediaVault is telepíthető a boardra, ami könnyű használhatósága miatt igen népszerű. A klasszikus NAS felhasználáshoz talán ez áll a legközelebb, barátságos webes kezelőfelülettel. Jelenleg a 4.x verziónál tart és folyamatosan fejlődik, rengeteg modullal bővíthető. Elérhető még ArchLinux és Debian, valamint DietPi.

Az Armbian, OMV és Hardkernel csapatainak szálai egyébként némileg összefonódnak, így valamennyi együttműködés feltételezhető közöttük - ez főleg a fórumokon érhető tetten. Az Armbianos srácok például termékmintát is kaptak a fejlesztéskor, és javaslataikkal aktívan segítették a munkát.

A fenti rendszerek SD-kártyára telepíthetők és onnan futtathatók is, ami bevett gyakorlat SBC-k esetében. Bootolnunk mindenképp a kártyáról kell, de az OS betölthető a merevlemezről (ezzel elveszítjük a lemez altatásának lehetőségét), külső USB eszközről vagy hálózatról is.

A teljes apparátust kártyán/USB drive-on tárolva azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek jóval megbízhatatlanabbak, mint egy hagyományos HDD/SSD, és hamarabb amortizálódnak. Erről megoszlanak a vélemények - a kérdés az, hogy otthoni, általános felhasználás mellett mennyire kell ezt figyelembe vennünk? Raspberry Pi tulajok biztosan tudnának erről mesélni, több éves tapasztalatok vannak már. Léteznek kártya kímélő megoldások, ezekből néhányat az Armbian kiadás implementált is (tmpfs, log2ram, IO scheduler). Jó minőségű SD-kártyáról futtatott rendszerrel fél év használat során nem tapasztaltam problémát, de természetesen a fiókban végig ott lapult a teljes, szolgáltatásokkal bővített lemezkép biztonsági mentése.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!